Bogsch Árpád
Bogsch Árpád

2020. október 25. Vasárnap

Bogsch Árpád

jogász, diplomata

Születési adatok

1919. február 24.

Budapest

Halálozási adatok

2004. szeptember 19.

Genf, Svájc


Család

Sz: Bogsch Árpád (1886–) jogász, Táborszky Emília (†1978). F: 1. 1942–1987: Takáts Paula. Özvegy. 2. Frankhauser, Adèle. Leánya: Bogsch Szilvia (= Sylvia); fia: Bogsch Henrik (= Henry).

Iskola

A bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetemen jogtudományi doktori okl. szerzett (1941), ügyvédi vizsgát tett (1945 előtt).

Életút

Budapesten ügyvédjelölt, ügyvéd (1941–1948). Külföldön telepedett le, 1959-től amerikai állampolgár. Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (= UNESCO) párizsi jogi osztályának (1948–1954), majd az USA Szerzői Jogi Hivatalának munkatársa (1954–1963). A Szellemi Tulajdon Védelmének Egyesített Nemzetközi Irodája (= BIRPI, 1963–1970), a genfi Szellemi Tulajdon Világszervezete (= WIPO) főigazgató-helyettese (1963–1973), főigazgatója (1973–1997). A szellemi tulajdon védelmével, iparjoggal foglalkozott. ENSZ-diplomataként az 1980-as évektől fontos szerepet játszott számos függetlenné váló ország nemzeti iparjogvédelmi jogalkotó rendszerének kialakításában. Irányítása alatt a WIPO Nemzetközi Irodája a szellemi tulajdoni terület élenjáró intézményévé vált, és vezetése alatt épült fel a WIPO székháza, Genf egyik legjellegzetesebb épülete. Létrejött a Szabadalmi Együttműködési Szerződés, (amelynek 2000-ben már 123 szerződött állama volt). Kezdeményezte a Madridi Jegyzőkönyv és a Védjegyjogi Szerződés megalakítását, amely magas szintű oltalmat biztosított a védjegyjogosultak számára. Jelentős eredményeket ért el abban, hogy az 1990-es évek elején Magyarország iparjogvédelmi és szerzői jogi szabályozása és intézményrendszere eredményesen igazodott a piacgazdaság és a jogállamiság követelményeihez, előkészítve e területen is Magyarország beilleszkedését az intézményesített európai együttműködésbe.

Emlékezet

Halála után róla nevezték el Genfben, a Nemzetek terén álló WIPO-székházat, az ún. kék épületet (Bogsch Árpád-épület, 2005?-től). Emlékére a Feltalálók Nemzetközi Szervezete (IFIA) Bogsch Árpád-emlékérmet alapított (a feltalálók és az innováció támogatóinak legjelentősebb nemzetközi elismeréseként, 2005).

Elismerés

Az ELTE tb. doktora (1991). Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (1996), a Köztársasági Elnök Arany Emlékérme (1997). Jedlik Ányos-díj (2004).

Főbb művei

F. m.: Az olasz perrendtartásról. Az előszót Fabinyi Tihamér írta. (Bp., 1943)
Szerzői jog és rádió. (Bp., 1947)
Commentaire du supplément a la demande d’avis concernant une Convention universelle sur le droit d’auteur adressé par L’ UNESCO a tous les gouvernements. Roach, William S.-szel. (Paris, 1951)
Universal Copyright Convention. An Analysis and Commentary. (New York, 1958)
The Law of Copyright under the Universal Convention (Leyden–New York, 1964)
A Szellemi Tulajdon Világszervezete. (Jogtudományi Közlöny, 1981)
The Paris Convention for the Protection of Industrial Property from 1883 to 1983. (Geneva, 1983)
Szellem és jog. Önéletrajz. Közreadja a Magyar Szabadalmi Hivatal. (Bp., 2004).

Irodalom

Irod.: Külföldi magyar kutatók, oktatók, fejlesztők. Szerk. Tarnóczy Mariann. (Bp., 1996)
Éger György–Szentkereszty György: Megálmodott Magyarország. Beszélgetés nyugati magyarokkal. (Basel–Bp., 1999)
Halálhír. (Népszabadság, 2004. szept. 24. és okt. 1.)
B. Á. (Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 2004).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013