Bokányi Dezső
Bokányi Dezső

2024. november 3. Vasárnap

Bokányi Dezső

politikus, műfordító

Születési adatok

1871. február 11.

Pest

Halálozási adatok

1943. június

Szovjetunió


Család

Római katolikus családból származott, apja (†1873) kőfaragó mester volt.

Iskola

Pesten elemi iskolát és két gimnáziumi osztályt végzett, kőfaragó-segédlevelet szerzett (1890). Műveltségére önképzéssel, autodidakta módon tett szert.

Életút

Szakmájában dolgozott (Budapesten, 1886–1891), az MSZDP pártalkalmazottja (1891–1894), a kőfaragók betegsegélyező pénztárának tisztviselője (1894–1907), a Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár aligazgatója (1907-től). Az MSZDP vezetőségi tagja (1894–1919), a Magyarországi Építőmunkások Országos Szövetségének (MÉMOSZ) alapító tagja, elnöke (1903- tól). A Tanácsköztársaság idején munkaügyi és népjóléti népbiztos (1919. márc. 21.–1919. jún. 24.), majd az V. Vörös Hadsereg III. hadtestének parancsnoka (1919. jún. 24.–aug. 1.). A pártegyesítést követő kongresszuson (1919. jún.) a Szocialista- Kommunista Munkások Magyarországi Pártja vezetőségi tagjává választották. Az összeomlás után elfogták, a népbiztosperben halálra ítélték (1920. dec. 28.), de fogolycserével Szovjet-Oroszországba került (1922. jan.). A Szovjetunióban a Kommunista Internacionálé apparátusának munkatársa (1922–1923), majd a Munkaügyi Népbiztosságon a munkásbiztosítás szakértőjeként dolgozott, ill. egyes adatok szerint az orosz rádió magyar bemondójaként is tevékenykedett (1923–1938). Nagyhatású szónokként tűnt fel az 1890-es évek eleji szociáldemokrata pártrendezvényeken; később „osztály elleni gyűlöletre izgatás vétségéért” egy év államfogházra ítélték (1900). Rendkívüli népszerűsége miatt nemsokára az MSZDP egyik jelentős vezetőjévé vált, kezdeményezésére alakult meg az építőmunkások szakszervezete, a MÉMOSZ, amelynek később az elnökévé is megválasztották. Az őszirózsás forradalom után a Nemzeti Tanács és a Budapesti Munkástanács tagjaként részt vett Belgrádban a fegyverszüneti egyezményhez vezető tárgyalásokon (belgrádi konvenció, 1918. nov. 13.), valamint Aradon, a románokkal folytatott megbeszéléseken. Sokáig ellenezte a kommunistákkal való együttműködést, a Vix-jegyzék (1919. febr. 26.) hatására azonban nézete közeledett kommunistákéhoz. A Budapesti Munkástanács elnökségi tagjaként ő elnökölt azon az ülésen, amelyen kihirdették a Tanácsköztársaságot (1919. márc. 21.). A Szovjetunióban már nem játszott jelentős szerepet a kommunista emigráció életében, ott elsősorban munkásjóléti kérdésekkel foglalkozott, valamint a moszkvai rádió magyar adásának szerkesztésében vett részt. A sztálini koncepciós perek idején letartóztatták (1938), egy börtönkórházban halt meg (újabb adatok szerint 1943-ban; 1956-ban rehabilitálták). Műfordítóként elsősorban klasszikus német marxista műveket tolmácsolt: Marx, Engels, Bebel, ill. Lassalle munkáit ültette át magyar nyelvre, ő állította össze az első magyar nyelvű Marx- életrajzot. Továbbá ő adta ki, és Pfeifer Sándorral ő fordította le először magyar nyelvre a Kommunista Kiáltványt (1896). Tőle származik a mű közismert, később szállóigévé vált jelmondata, a Világ proletárjai egyesüljetek! Műfordítóként használt álneve: Brutus.

Emlékezet

Szobra Baján, a Petőfi Sándor utcában (bronz, Páljános Ervin alkotása, 1985) és Tatabányán, a Szabadtéri Bányászati Múzeum kertjében (mészkő, Bondor István alkotása, 1984) látható. Róla nevezték el a Bokányi Dezső Kísérleti Általános Iskolát és a Bokányi Dezső Építőipari és Díszítőművészeti Szakközépiskolát (1958-tól, ma: Építőipari és Díszítőművészeti Szakképző Iskola [1149 Várna utca 21.] néven a főváros egyik legnagyobb középfokú oktatási intézménye.) Budapesten a Terézvárosban (VI. kerület, 1957-től Bokányi Dezső utca; 1990-től Bajnok utca) és a Bókay-telepen (XVIII. kerület, 1946-tól Bokányi Dezső utca; 1993-tól Wlassics Gyula utca) őrizte utca az emlékét. A fővároson kívül még utcát neveztek el róla – többek között – Kiskunhalason, Szegeden és Várpalotán is.

Szerkesztés

A Kőfaragók Szaklapja (1890), a Népszava (1895-től), a Volkstimme (1895), egyúttal a Neue Volkstimme (1895–1896) és az Ácsok Szaklapja (Fachblatt der Zimmerer) szerkesztője (1896).

Főbb művei

F. m.: Marx Károly, a tudományos szoczializmus megalapítójának korszaka, élete és működése. (Bp., 1899)
A társadalom és az általános, egyenlő, titkos választójog. (Munkáskönyvtár. 6. Bp., 1899)
Civillista, katonaság, kivándorlás. Grossmann Miksával, Weltner Jakabbal. (Bp., 1902)
Dolgozatok a forradalomért. (Bp., 1926)
A proletárforradalom szakszervezetei. (Bp., 1927)
ford.: Marx–Engels: A kommunisták kiáltványa. Ford., sajtó alá rend. Pfeifer Sándorral. (Bp., 1896)
Bebel Ágoston: Kereszténység és szocializmus. B. Á. német birodalmi gyűlési képviselő és Hohoff Vilmos hüffei plébános vitája. (Népolvasótár. Bp., 1897
3. kiad. 1919)
Engels: A szocializmus fejlődése az utópiától a tudományig. (Bp., 1897)
Lassalle Ferdinánd: Mi az alkotmány? Hatalom és jog. Ford. Brutus álnéven. (Munkás Könyvtár. 4. Bp., 1899)
Engels, Friedrich: Az utópikus és a tudományos szocializmus. (Bp., 1917
2. kiad. 1919)
Marx: Bér, ár, profit. (Munkáskönyvtár. 17. Bp., 1918)
Engels: A szocializmus fejlődése az utópiától a tudományig. (Munka és tudás könyvtára. Új kiad. Berlin, 1924).

Irodalom

Irod.: Gárdos Mariska: Szállj, gondolat. Emlékiratok. (Bp., 1962)
Kelen Jolán–Barabás Gyula: A néptribun. Fejezetek B. D. életéből. Dokumentum-reg. (Bp., 1964)
Székely Tibor: Iskolánk, úttörőcsapatunk B. D. nevét viseli. (Pedagógiai Szemle, 1969).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője