Család

Nagyapja: Bókai János (1822–1884) orvos, gyermekgyógyász. Sz: Bókay Árpád (1856–1919) orvos, belgyógyász, farmakológus, Herrich Szidónia.

Iskola

A bp.-i tudományegyetemen orvosdoktori okl. szerzett (1908); tanulmányait berlini és párizsi klinikákon egészítette ki (1913); a gyermekorvosi diagnosztika és szemiotika tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1916).

Életút

A bp.-i tudományegyetem II. sz. Kórbonctani Intézete gyakornoka (1907–1908), egy. tanársegéde (1908–1910), a Stefánia Gyermekkórház ún. proszektora (1909–1910). A bp.-i tudományegyetem Gyermekklinika gyakornoka (1910–1911), egy. tanársegéde (1911–1921); közben az I. vh.-ban 40 hónapos frontszolgálatot teljesített, mint ezredorvosfőnök, a délnémet hadsereg higiénikusa, majd egy mozgó tábori kórház parancsnoka (1914–1917), az Isonzó-hadsereg egyik maláriaállomásának vezetője (1917), végül a bp.-i honvéd helyőrségi kórház laboratóriumának orvosa (1917–1918). A bp.-i tudományegyetem, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1916–1926), a gyermekgyógyászat c. ny. rk. tanára (1926–1930), a Stefánia Gyermekkórház osztályvezető főorvosa (1921–1930), a debreceni Tisza István Tudományegyetemen, ill. a Debreceni Tudományegyetemen a gyermekgyógyászat ny. r. tanára és a Gyermekklinika igazgatója (1930–1947); közben az Általános Orvostudományi Kar dékánja (1939–1940). A bp.-i IX. kerületi rendelőintézet főorvosa (1951–1955). Gyermekkori betegségek diagnosztikájával fogl. Elsősorban az agyhártyagyulladások megkülönböztető kórisméjével, a gyermekkori veleszületett szívbajok és a gyermekkori vesegyulladások nemzetközileg is ismert professzora.

Elismertség

A Magyar Gyermekorvos Társaság elnöke.