Bölcsföldi Andor
Bölcsföldi Andor

2020. október 27. Kedd

Bölcsföldi Andor

politikus, szakszervezeti vezető

Születési adatok

1913. november 21.

Újpest, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye

Halálozási adatok

1997. augusztus 21.

Budapest


Család

Sz: apja a MÁV Istvántelki Főműhelyének vasmunkása, anyja gyári munkásnő volt. Nős volt, egy fia született.

Iskola

A négy polgári elvégzése után szerszámkészítő szakmunkássegéd-vizsgát tett (1932), idomszerész szakképesítést szerzett (1937).

Életút

Az Egyesült Izzólámpagyár szerszámkészítő tanonca (1928–1932), szerszámkészítő segéde (1932–1933), munkanélküli (1933– 1935), visszakerült az Egyesült Izzóba, az üvegrészleg munkása (1935–1936), majd katonai szolgálatot teljesített (1936–1937). A bp.-i (= angyalföldi) Svéd és Társa Cég, a Váci úti Fegyvergyár, majd egy bp.-i edénygyár gyári munkása (1937–1943). A Vasas Szakszervezet tagja (1934-től), vezetőségi tagja (1940-től), felügyelőbizottsági tagja (1943-tól), a II. vh. után a Magyarországi Vas- és Fémmunkások Szabad Szakszervezete szakmai titkára (1945–1946). Az MSZDP, ill. az SZDP tagja; a párt újpesti szervezete végrehajtó bizottságának, az újpesti nemzeti bizottságnak, az újpesti városi képviselőtestületnek és a Pest- Pilis-Solt-Kiskun vm.-i törvényhatósági bizottságnak tagja (1945–1946). Az SZDP központi ifjúsági titkárságának vezetője, a Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom főtitkára és képviselője a Magyar Ifjúság Országos Tanácsában (MIOT, 1946. okt.–1947. nov.). A Dolgozók Kollégiumai Országos Szövetségének alelnöke (1947. szept.–1948. febr.). Az SZDP országgyűlési képviselője (Országos lista, 1947. szept. 16.–1948. febr.; a mandátumáról való formális lemondását 1948. ápr. 26-án jelentették be). Az Országgyűlés alakuló ülésén a korelnök és a korjegyzők mandátumát vizsgáló bizottság előadója (1947. szept. 16.). Családjával együtt az ország elhagyására kényszerült (1948. febr. 25.), rövid ideig Svájcban tartózkodott (1948–1949), Svédországban, Stockholmban élt (1949–1951), Kanadában vállalt munkát (1951–1957), hat évig Londonban élt (1957–1963), majd ismét Stockholmban telepedett le (1963). Az emigrációban a Bán Antal–Szélig Imre vezette szociáldemokrata csoportosuláshoz csatlakozott: az MSZDP Emigrációban végrehajtó bizottságának tagja (1950–1968) főtitkára (Szélig Imre halála után, 1968–1976), elnökségi tagja (1976-tól). A Közép-kelet-európai Szocialista Unió alelnöke, majd elnöke (1985–1993), a rendszerváltozás után az újjáalakult MSZDP örökös tb. elnöke (1989-től). A magyarországi 20. sz.-i szociáldemokrácia egyik meghatározó személyisége. Politikai pályafutását szakszervezeti vezetőként kezdte: 1943-tól a vasas szakszervezet felügyelőbizottsági tagjaként, a II. vh. után elsősorban, mint szociáldemokrata ifjúsági vezetőként jelentős szerepet játszott a párt politikájának kialakulásában. A párt ifjúsági titkárságát Egri Györgytől vette át, egyúttal megbízták az SZDP ifjúsági lapjának, a Fiataloknak a vezetésével is. Felelős szerkesztőként leközölte egy dán szocialista ifjúsági politikus nyilatkozatát, aki a Demokratikus Ifjúsági Világszövetséget (DIVSZ) kommunista szervezetnek nevezte (1947. szept.). Politikai ellenfelei ezt az interjút használták fel az SZDP jobboldalához tartozó Bölcsföldi eltávolításához (1947. nov. 6-án a pártbeli ifjúsági posztjairól és MIOT-tisztjéről is lemondani kényszerült, a szociáldemokrata ifjúsági mozgalom pedig egy ellenlapot adott ki Szocialista fiatalok címmel!). Miután élesen ellenezte a két munkáspárt egyesülését valamennyi párttisztségéről lemondatták, kizárták a pártból és országgyűlési mandátumától is megfosztották. Az emigrációban a párt Bán Antal–Szélig Imre csoportjához csatlakozott, Szélig Imre halála után átvette a megüresedett főtitkári posztot. Az MSZDP Emigrációban III. kongresszusán (Bécs, 1973. jún. 3.) Kéthly Anna elnök és Bede Béla alelnök mellett a Szociáldemokráciát megvitató elnökség tagja; Kéthly Anna halála után a háromtagú elnökség tagja (Györki János és Tápai István mellett, 1976-tól). Az 1970-es évek végétől elsősorban a romániai magyar kisebbséget ért jogsértésekkel foglalkozott: ezekről a pártvezetés megbízásából egy háromnyelvű memorandumot készített (1982-ben). Már a rendszerváltás megelőzően kísérletet tett a szociáldemokrata párt újjászervezésére: a Szocialista Internacionálé párizsi ülésén ő jelentette be a magyar párt újjáalakulását (1988. dec. 6-án).

Szerkesztés

A Fiatalok c. ifjúsági lap (1947), ill. a Bulletin szerkesztője (1949), a Szociáldemokrata Szemle kiadója (1971–1973).

Főbb művei

F. m.: Egy szociáldemokrata élettörténete. Lejegyezte Szántó András. (Népszava, 1994. jan. 29.)
Észrevételek Jemnitz János forrásközléséhez. (Múltunk, 1994)
Visszatekintés egy életútra. (Valóság, 1996).

Irodalom

Irod.: Gábor Róbert: Az igazi szociáldemokrácia. Küzdelem a fasizmus és a kommunizmus ellen. 1944–1948. (Bp., 1998)
K. Zs.–M. K. J.: B. A. (Országgyűlési almanach. Bp., 2005).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013