Bolgár Elek
Bolgár Elek

2020. október 25. Vasárnap

Bolgár Elek

jogász, történész, politikus

Névváltozatok

1900-ig Breuer

Születési adatok

1883. július 3.

Kassa

Halálozási adatok

1955. június 26.

Budapest


Iskola

Apja korai elvesztése után családja Budapestre költözött, majd Zentán éretts. (1901). A bp.-i és a kolozsvári tudományegyetemen tanult (1901–1906), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen jogtud. doktori okl. (1906), a berni egyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1910). Az MTA tagja (t.: 1945. máj. 30.; r.: 1949. okt. 31.).

Életút

A Huszadik Század, a Budapesti Napló, a Jövő, a Munka Szemléje, és a Szocializmus c. folyóiratok munkatársa (1906-tól), egyúttal a Népszava zürichi tudósítója (1906–1907), Svájcból való hazatérése után közeli kapcsolatba került Szabó Ervinnel (1907), akinek ajánlására a New Yorkban megjelenő Népakarat c. magyar nyelvű lap szerkesztője lett (1907–1909). A zürichi Eintracht nevű munkásképző egyesület elnöke (1909–1910), a worchesteri (USA) egyetemen szociálpolitikai előadásokat tartott (1910–1911). – Hazatérése után (1911) Budapest székesfőváros szociálpolitikai (1911–1914), majd közgazdasági ügyosztályán segédfogalmazó (1914–1916); egyúttal az Iparrajziskola igazgatósági titkára (1914–1916). A Kereskedelmi Akadémia r. tanára (1916–1919), egyidejűleg tanított a bp.-i VIII. kerületi Bezerédj utcai női kereskedelmi iskolában, ill. a kereskedelmi iskola tanárképző intézetében és előadásokat tartott a bp.-i tudományegyetemen is (1918–1919). A KMP tagja (1918), a Vörös Újság szerkesztőbizottsága és az illegális kommunista párt vezetősége tagja (1919. febr.–márc.). A Tanácsköztársaság alatt bécsi követ (1919. márc.–jún.), külügyi népbiztoshelyettes (1919. jún.–júl.), a bp.-i tudományegyetem tanára, s a Történelmi Materializmus Kutató Intézetének igazgatója. – A proletárdiktatúra bukása után Jugoszlávián át Bécsbe menekült (1919. aug.). Bécsben (1919–1922), majd Berlinben élt (1922–1937), ahol a Sovjetwirtschaft und Aussenhandel c. folyóirat szerkesztője (1933–1937), s részt vett a kommunista mozgalomban. A Szovjetunióban telepedett le, Moszkvában tud. kutató (1937–1941), a frunzei pedagógiai főiskola és a rosztovi egyetem ny. r. tanára (1941–1944). A szovjet hadsereg tisztjeként tért vissza Magyarországra (1944). A Pázmány Péter Tudományegyetemen a diplomáciatörténet ny. r. tanára (1945–1946), a Külügyminisztérium államtitkára és a külügyminiszter állandó helyettese (1946–1947), a Magyar Köztársaság prágai (1947–1949), londoni nagykövete (1949–1951). Az ELTE BTK dékánja (1951–1952), az ELTE ÁJTK tanszékvezető egy. tanára (1953–1955). A magyarországi szociológiatudomány egyik úttörője. Első munkái már jogi doktori oklevelének megszerzése után megjelentek, s ezekben a korabeli polgári szociológia módszereit bírálta. Korai műveiben nagy hatással volt rá Szabó Ervin, akinek támogatásával sorra jelentek meg írásai a Huszadik Században, a Szocializmusban, s más baloldali folyóiratban. Magyarországon az elsők között foglalkozott szociálpolitikai kérdésekkel, ezzel kapcsolatos dolgozatait a Városi Szemlében közölte. 1918-ban belépett a KMP-be, a Tanácsköztársaság idején fontos pozíciókat vállalt, ill. az ekkor létrejött első magyarországi történelmi materializmussal foglalkozó kutatóintézet alapító igazgatója. A Tanácsköztársaság bukása után kb. 25 éven át emigrációban folytatta tudományos tevékenységét: marxista kutatóként elsősorban a Szovjetunió gazdaságát, jog- és államrendjét, közigazgatását és a változó szocialista gazdaság problémáit vizsgálta. Több tanulmányt írt Lenin és a magyar szocialisták kapcsolatáról, magyar, szovjet és német diplomáciatörténetről, az Amerikai Egyesült Államok gazdaságáról, a szovjet demokrácia fejlődéséről és hiányosságairól. Sok munkája kéziratban maradt, ill. elpusztult. A II. vh. után hazatért s egyetemi tanárként, majd a Külügyminisztérium vezető tisztviselőjeként, valamint nagykövetként fontos szerepet játszott az új magyar külpolitika kialakításában.

Szerkesztés

A Huszadik Század, a Budapesti Napló, a Jövő, a Munka Szemléje, és a Szocializmus c. folyóiratok munkatársa (1906-tól), egyúttal a Népszava zürichi tudósítója (1906–1907), Svájcból való hazatérése után közeli kapcsolatba került Szabó Ervinnel (1907), akinek ajánlására a New Yorkban megjelenő Népakarat c. magyar nyelvű lap szerkesztője lett (1907–1909). A Vörös Újság szerkesztőbizottsága tagja (1919. febr.–márc.).

Főbb művei

F. m.: Népjogok a polgári társadalomban. (Huszadik Század, 1906)
A választójog gazdasági jelentősége. (Szocializmus, 1907)
A gazdasági munkásmozgalom fejlődéstanához. (A Huszadik Század könyvtára. 32. Bp., 1908)
Célok és eszközök. A tudományos szociálizmus tanításai. (New York, 1908)
Választójog és választórendszerek. (Természet és Társadalom. 7. Bp., 1908)
Die Entwicklungsgeschichte des modernen Sozialismus in den Vereinigten Staaten von Nord-Amerika. (Bp., 1911)
A községi kulturpolitika feladatai. (Városi Szemle, 1912)
A közmunkák szociálpolitikai vonatkozásai. – A szociálpolitika. (Városi Szemle, 1913)
Budapest közgazdasági tevékenysége. (Szociálpolitikai Szemle, 1914)
A székesfőváros háborús közgazdasági intézkedései. (Városi Szemle, 1916)
A szociológiai szintézis természetéről. (Athenaeum, 1917)
Durkheim tanainak ismeretelméleti alapjai. (Athenaeum, 1918)
Marx–Engels filozófiai és politikai fejlődése. Szerk. (Bécs, 1922)
Krieg und Proletariat. (Bécs, 1924)
Szovjetgazdaság és szovjetkultura. Két előadás. (Jószomszédság könyvtára. Bp., 1945)
Szocialista állam és szocialista gazdaság. (Bp., 1946)
A két világháború közötti magyar diplomácia. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1946. jún. 17.)
A Szovjetunió állami szervezete és társadalmi rendje. (Bp., 1946)
A Szovjetunió. Szerk. (Nagy népek élete. I. Bp., 1946)
A németek magyarországi politikája titkos német diplomáciai okmányokban. 1937–1942. Ford. Hendel Ottó. Szerk., a bevezető tanulmányt írta. (Bp., 1947
2. kiad. Szerk. Székely Sándor. Bp., 1950)
A kapitalizmus fejlődésének alapvető kérdései az Egyesült Államokban a szovjet történeti irodalom fényénél. (MTA Társadalmi-Történeti Tudományok Osztálya Közleményei, 1954)
Válogatott tanulmányok. Szerk. Kerekes Lajos. (Bp., 1958)
ford.: Burg, J. J.: A gondolatszabadság története. Ford. Balog Gábor néven. (Kultura és Tudomány. 17. Bp., 1915).

Irodalom

Irod.: Molnár Erik: B. E. (Akadémiai Értesítő, 1955
Csillag, 1955
Századok, 1955)
Bolgár Elekné: B. E. élete. (B. E.: Válogatott tanulmányok. Bp., 1958)
Jemnitz János: Az anarchoszindikalizmus Magyarországon 1914 előtt. (Párttörténeti Közlemények, 1961)
Horváth Pál: Egy bujkáló életmű. B. E. születésének századik évfordulójára. (Magyar Tudomány, 1983)
Hajdu Tibor-Jemnitz János: B. E.-ről, születésének századik évfordulóján. (Népszabadság, 1983.130.)
Petrák Katalin: B. E. (Pártélet, 1983)
Összehasonlító jogtörténet. B. E.-emlékkönyv. Szerk. Horváth Pál, Révész T. Mihály. (Bp., 1983)
Hegedűs Sándor: Egy tudós diplomata. B. E. emlékezete. (A szabadság, 1993. 21.).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013