Iskola

A Magyar Képzőművészeti Főiskolán Réti István (1925–1927) és Rudnay Gyula növendéke (1982–1931); közben ösztöndíjasként egy évig a párizsi Julian-akadémián tanult (1927).

Életút

Tanulmányai befejezése után szülőfalujában élt (1931–1939), majd Marosvásárhelyen telepedett le (1939). A marosvásárhelyi Közművelődési Palota gondnoka és a helyi régészeti, néprajzi múzeum őre és a képtár igazgatója (1940–1971); egyúttal a marosvásárhelyi városi festőiskola vezetője (1941–1949), a Művészeti Líceum tanára (1949–1970). – Tájképeket, portrékat, csendéleteket és kompozíciós műveket festett, az erdélyi akvarellfestészet megújítója. Olajfestményei korának fontosabb történeti változásait örökítették meg, műveit drámai feszültség jellemzi. Marosvásárhely városi művészeti életének szervezője, vezető egyénisége volt, rajzpedagógiai tevékenysége is kiemelkedő. A marosvásárhelyi képtár termeit többször felújította, világítását korszerűsítette, nagy gondot fordított a műtárgyállomány gazdagítására. Igazgatása alatt a képtár gyűjteménye 135-ről 1100 darabra növekedett (1944-ben élete kockáztatásával mentette meg a gyűjteményt a biztos pusztulástól).

Emlékezet

Rendkívül termékeny festő volt, élete során közel 2000 képet (akvarellt és olajfestmény) készített. Születésének 100. évfordulóján, Marosvásárhelyen emlékkiállítást rendeztek (140 fellelt képét mutatták be). Életműve nagy része nem ismert, sok műve vagy elveszett, vagy lappang, vagy az Erdélyből áttelepültek magukkal vitték. Művei nagy részét a Marosvásárhelyi Képtár őrzi, a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában nyolc festménye van.

Elismertség

A Kemény Zsigmond Társaság tagja (1934-től), a Barabás Miklós Céh alelnöke (1941–1944), a Képzőművészeti Szövetség országos vezetőségének tagja.

Elismerés

A Szinyei Merse Társaság dicsérő oklevele (1929) és elismerése (1934); az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat akvarellfestési nagydíja (1931), Állami Díj (román, 1951).