Család

Fia: Borka László Norvégiában él.

Iskola

A Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar–latin szakos tanári okl. (1922), bölcsészdoktori okl. szerzett (1923).

Életút

A komáromi bencés gimnázium, majd a gútai gimnázium r. tanára (1923–1945). A II. vh. után Magyarországra telepítették, a kaposvári Somssich, ill. Táncsics Mihály Gimnázium r. tanára, vezető tanára (1945–1960?). A komáromi Jókai Egyesület Irodalmi Osztályának titkára. Pályafutását költőként kezdte, első hazafias verseskötetei még egyetemista korában jelentek meg. Bölcsészdoktori dolgozatát finnugor nyelvészetből írta, majd középiskolai tanárként számos felvidéki magyar történelemkönyvet és szöveggyűjteményt írt és szerkesztett, ill. a magyar klasszikus irodalom néhány művét is kiadta. Több népszerű színművet, vidám jelenetet és „cserkésztréfát” is írt. Színdarabjait kizárólag amatőr színjátszó csoportok számára írta: egyszerűen színre vihető, általában egy felvonásból álló darabjai fontos kulturális és nyelvőri tevékenységet töltöttek be az elszakított felvidéki területeken. Különösen kedvelte, ha szülőfalujában adhatta elő műveit, ilyenkor a szereplők is gútai amatőr színjátszók voltak. Az 1950-es években, Kaposvárott, gimnáziumában ő hozta létre a diák színjátszó csoportot, akikkel többször előadatta Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk c. klasszikusát.

Emlékezet

Mécs László verset írt Borka Géza fiához – keresztfiához – Borka Lászlóhoz (Most Lacikának hívnak címmel, 1934). Születésének 100. évfordulóján volt diákjai márvány emléktáblát helyeztek el a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium folyosóján (1994).

Szerkesztés

A Szivárvány (1929–1937) és a Tábortűz c. gyermeklapok főszerkesztője (1932–1936).