Család

Sz: Borkó István kopácsi gazda, Csapai Éva. Tizenhat évesen ment férjhez, két gyermeke született. Előbb két éves kislánya, majd fia is meghalt.

Életút

Családi tragédiái miatt a Bibliában keresett vigaszt. Vallásos könyveket olvasott, majd, mint a kopácsi bibliakör vezetője maga köré gyűjtötte a helyi, hasonló sorsú nőket. A kis kör tagjai közösen imádkoztak, együtt énekeltek, olvasták a Szentírást, a szövegeket pedig Borkó Julianna, ez az egyszerű parasztasszony értelmezte. Később a maga szerkesztette dallamokra 300–350 (!) református éneket szerzett, amelyeken az egyházi énekhagyomány mellett a népköltészet hatása is felfedezhető. Verseiben bibliai – ó- és újtestamentumi – történeteket is feldolgozott. A Drávaszögben népszerűvé vált énekei kéziratos formában terjedtek, s jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a délvidéki magyarság között megerősödött az egyház. Példája nyomán számos helyen, elsősorban kisebb falvakban bibliaolvasó körök szerveződtek, majd Szalay Antal kopácsi lelkipásztor kezdeményezésére énekeit kötetben is megjelentették. Kéziratban maradt hagyatékát (Énekeskönyv; Halotti énekek; Önéletrajz) a kopácsi református egyház őrizte 1991-ig, amikor a délszláv háborúban az anyag nagy része megsemmisült.

Emlékezet

A kopácsi református temetőben nyugszik, halálának évfordulójáról a helyiek kezdeményezésére a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház évente megemlékezik. Síremlékét 2008-ban felújították (Virág Attila, batinai kőfaragó mester munkája).