Boroevic Svetozar
Boroevic Svetozar

2022. szeptember 25. Vasárnap

Boroevic Svetozar

cs. és kir. tábornok

Névváltozatok

Borojevics Szvetozár, 1905-től bojnai, 1917-től br.

Születési adatok

1856. december 13.

Umetici, Horvátország

Halálozási adatok

1920. május 23.

Klagenfurt, Ausztria


Család

Szerb ortodox családból származott. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, majd családja Kemenitzbe költözött.

Iskola

A Graz bei Liebenau-i cs. és kir. gyalogsági hadapródiskola elvégzése után hadapród-tiszthelyettessé avatták a pécsi cs. és kir. 52. gyalogezredhez (1874), bécsi Hadiiskolát végzett (1883).

Életút

Csapattesténél hadnagy (1875–1883), ill. különböző vezérkari beosztásokban szolgált (1883–1887), a bécsújhelyi Terézia Katonai Akadémián a harcászat, hadügy és hadtörténelem tanára (1887–1891). A pilseni cs. és kir. 19., a mosztari cs. és kir. 18., majd a kassai cs. és kir. 27. gyaloghadosztályok vezérkari főnöke (1892–1895). Beosztott vezérkari tiszt a kassai VI. hadtest- parancsnokságon, majd a cs. és kir. 17. gyalogezred parancsnoka (1895–1898); közben ezredessé lépett elő (1897). A prágai VIII. hadtest vezérkari főnöke (1898–1904), majd kinevezték vezérőrnaggyá és a zimonyi cs. és kir. 14. gyalogdandár parancsnokává (1904–1907), a zágrábi VI. honvédkerület parancsnoka (1907–1912); altábornagyi rangban (1908). A kassai VI. hadtest parancsnoka (1912–1914); gyalogsági tábornoki rangfokozatban (1913). Az I. vh. kitörésekor hadtestével az orosz harctérre vonult, Przemysl felmentésénél az osztrák-magyar 3. hadtest vezetője (1915. márc.–máj.). Olaszország hadbalépése után az osztrák-magyar 5. hadsereg parancsnoka (1915. máj.–1917. máj.); közben ő szervezte meg az Isonzó-védelmet vezérezredesi rangfokozatban (1916. máj. 1-jétől), az ún. Isonzó-hadsereg parancsnokaként (1917. máj.–aug.), valamennyi Isonzó-csatában részt vett. A caporettói áttörés után a róla elnevezett hadseregcsoport élén a Piavéig nyomult előre (1917. okt.-től), s azt a háború végéig vezette. IV. Károlynak felajánlotta, hogy bevonul Bécsbe (1918. okt. vége), hogy megakadályozza a birodalom széthullását, de a páduai fegyverszünet után erői felszámolódtak (1918. nov. 3.). Az I. vh. után Klagenfurtban élt, visszavonultan. ő volt az első, nem német származású tábornoka a Monarchiának. Az I. vh. kezdetén a przemysli győzelem ellenére sem sikerült megállítania az orosz cári sereg előrenyomulását. Az általa vezetett 3. hadsereg kénytelen volt Limanowa környékére visszavonulni, s seregét friss német csapatokkal megerősíteni. Olaszország 1915. máj. 23-án üzent hadat az Osztrák–Magyar Monarchiának, Boroevicet 1915. máj. 25-én irányították át az olasz frontra, amikor átvette az 5. hadsereg irányítását és megkezdte az Isonzó- védelem kiépítését. Hadseregparancsnokként sikeresen feltartóztatott, ill. visszavert 11 olasz támadást, amely az isonzói front áttörését szolgálta volna. A többszörös túlerővel rendelkező olasz csapatok a Monarchia gyengébben felszerelt csapatai ellen sem tudtak stratégiai győzelmet kivívni, s ez elsősorban Boroevic katonai tudásának köszönhető.

Emlékezet

Miután sikeresen védekezett az olaszokkal szemben, s a XI. isonzói csatában is eredményesen küzdött, az Osztrák–Magyar Monarchiában az „Isonzó lovagja” megtisztelő címmel tüntették ki, katonái pedig „a mi Svetónk”-nak (Nas Sveto) nevezték el. Katonai érdemeiért magyar nemességet (1905), isonzói sikereiért magyar bárói címet is kapott (1917). A vh. végén nem üdvözölte a létrejövő Szerb–Horvát–Szlovén Királyság létrejöttét, nem kívánt az új államban semmilyen tisztséget sem elvállalni. Ausztriába költözött, egy klagenfurti kórházban hunyt el. Testét Bécsbe szállították, ahol katonai tiszteletadással temették el.

Elismerés

A Zágrábi Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara díszdoktora (1916).

Főbb művei

F. m.: Durch Bosnien. Illustrierter Führer auf der k. k. Bosna-Bahn und der bosnisch-herzegovinischen Staatsbahn Doboj-Siminkau. (Wien, 1887).

Irodalom

Irod.: Bauer, E.: Der Löwe vom Isonzo. (Wien, 1985).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője