Család

Anyai nagyanyja Mészáros Lázár honvéd tábornok húga. Sz: Boromisza János, Zenta polgármestere (1888–1898).

Iskola

Gyermekkorát Zentán töltötte. A család katonai pályára szánta, a Ludovika Akadémia elvégzése után hadapród tiszthelyettessé avatták a viroviticai (Horvátország) honvéd huszárokhoz (1900), egységénél csapattiszti szolgálatot teljesített (1900–1905; leszerelt: 1905). Nagybányán Ferenczy Károlynál festészetet tanult (1904–1907); közben Iványi Grünwald Bélával római tanulmányutat tett (1905), majd Párizsba utazott (1905), ahol a Colarossi Akadémián szobrászati stúdiumokat folytatott.

Életút

Tanulmányai befejezése után Nagybányán telepedett le (1907–1914), ill. Zentán és a Balaton melletti Kőröshegyen is dolgozott, ahol a rövid életű Balaton Festőiskola megalapítója (1908). A szatmárnémeti helyőrség állomásparancsnoka (1914–1921), Szentendrén telepedett le, s halálig ott élt és alkotott. Első mesterének Ferenczy Károlyt tekintette, később inkább hatott rá Iványi Grünwald Béla nyitottabb művészete. Nagybányán a festőtelep év végi kiállításán mutatkozott be (a neoimpresszionista fiatalok között, Anya gyermekkel c. első, jelentős művével, 1906). A Művészház első kiállításán nagyobb kollekciót mutatott be, amely a budapesti elismertséget is meghozta számára (1909), majd víz- és olajfestményeivel rendszeresen részt vett a MIÉNK művészcsoport bp.-i kiállításain. Festészetét az erős, expresszionista színhasználat, a hajlékony vonalvezetés jellemzi, melyek feszességét a néha groteszkbe hajló kompozíciós forma oldja. Néhány fénytelített művével (Csoport, 1926) az avantgárd magyarországi képviselői között is számon tartják. Az 1920-as évek második felétől felhagyott korábbi stílusával, érdeklődése a Hortobágy környéki pásztorvilág felé fordult, a magyar művészet ősi gyökereit kereste, s egy speciális magyar művészet megteremtését tűzte ki céljául (Juhász számadó, 1930 k.). Művészete azonban nem érte el nagybányai időszaka színvonalát. Különösen értékes művészetpolitikai tevékenysége: írásaiban a művészeti élet megújítását sürgette, s kiállt az új festőgeneráció mellett.

Emlékezet

Az 1920-as évek elején buddhista szerzetesként élt a Margitszigeten. Műveit rovásírással szignálta. Több képét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a debreceni Déri Múzeum, a Kecskeméti Képtár és a nagybányai Máramaros Megyei Múzeum. Halála után Szentendrén, emlékszobáját állították fel (a Duna korzón, ahol 1955-től 1960-ig élt; 1964-ben).

Elismertség

A Magyar Képírók Egyesületének elnöke.

Szerkesztés

Az Eke c. folyóirat alapító szerkesztője (1933). Művészetpolitikai írásai és műkritikái a Nagybányai Hírlapban jelentek meg (1909-től).