Boros Ádám
Boros Ádám

2024. október 7. Hétfő

Boros Ádám

biológus, botanikus

Születési adatok

1900. november 19.

Budapest

Halálozási adatok

1973. január 2.

Budapest

Temetési adatok

1973. január 11.

Budapest

Farkasrét


Család

Sz: Pozsonyi eredetű polgári család (eredetileg Rottmund volt a családnevük). Nagyapja ismert pozsonyi könyvkötőmester volt. Boros (1885-ig Rottmund) Rudolf festőművész, ipariskolai tanár, c. igazgató, Müller Auguszta pedagógus, Müller József a Markó utcai reáliskola tanára, c. igazgatója leánya. Nagybátyja: Müller László, a Barcsay utcai gimnázium r. tanára. Első házasságából (1925–1930) született leánya: Boros Vilma (1926–); fia: Boros László (1928–). 2. F: Kenyeres Júlia.

Iskola

A bp.-i II. kerületi reáliskolában éretts., tanárai voltak: Cserey Adolf, Degen Árpád és Koch Nándor (1918). A Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1922), a bp.-i tudományegyetemi közgazdaság-tudományi karon a mezőgazdasági növényismeret (1929), az Agrártudományi Egyetemen a gyógy- és vegyipari növények természetrajza tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1947). A biológiai tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), doktora (1957).

Életút

A bp.-i Állatorvosi Főiskolai (1920), a bp.-i tudományegyetemi közgazdaság-tudományi kar asszisztense (1921–1923). A Gyógynövény Kísérleti Állomás szakdíjnoka (1922–1926), szakasszisztense (1926–1927), kísérletügyi adjunktusa (1927–1934), főadjunktusa (1934–1938), kísérletügyi főigazgatója és az intézet helyettes vezetője (1945–1957), egyúttal a Vetőmagvizsgáló Intézet főadjunktusa (1938–1943), kísérletügyi igazgatója (1944–1945). A Gyógynövény Kutató Intézet kísérletügyi főigazgatója, ill. igazgatója (1945–1957), az Országos Fajtaminősítési Intézet, ill. a tápiószelei Agrobotanikai Intézet tud. főmunkatársa (1957– 1960), szaktanácsadója (1960–1973). Az Állatorvosi Főiskola (1944-től) és az Agrártudományi Egyetem mb. előadója (1947–1948), c. ny. rk. tanára (1948–1950). Növényföldrajzzal, briológiával (= a botanikának a mohákkal foglalkozó szakterülete) fogl., de szinte a botanika valamennyi ágában jelentőset alkotott. Részt vett a magyarországi szikesek felvételi munkálataiban (1929-től), feldolgozta a Nyírség flóráját és növényföldrajzát, a Gerecse, a Vértes és a Velencei-tó növényvilágát: Nyírség-monográfiájával a magyarországi kritikai florisztikai munkák elindítója (1932). Az Alföld pusztai növényzetének származását kutatva kidolgozta a növényzet ún. kétidőszak-elméletét, továbbá alapvetőek a tőzegmohás lápokkal kapcsolatos megállapításai is. A magyar botanika történetében elsőként dolgozta fel Magyarország moháit, nevéhez fűződik a magyar moha (Funaria hungarica) és a mongol moha (Syntrichia mongolica) felfedezése. Élete végén egy, egész Európára vonatkozó mohaspóraatlasz kiadását tervezte (a munkát nem tudta befejezni, csak a Kárpád-medencére vonatkozó rész jelent meg, posztumusz, 1975). A II. vh. után újjászervezte a magyarországi gyógynövénykutatást, irányította a gyógyszeripar számára fontos anyarozskutatást, valamint a gyűszűvirág- nemesítést, ill. az illóolaj-tartalmú borsosmenta- és fodormenta-termesztést. Kiemelkedő érdemeket szerzett a Kárpát- medence gyógyászati szempontból fontos növényfajainak felkutatásában és összegyűjtésében, vezető szerepet játszott a magyarországi gyógynövényszabványok kidolgozásában.

Emlékezet

Gyermekkorától gyűjtötte a növényeket, nemzetközi hírű herbáriuma (65 000 virágos növény, 130 000 moha!) nemzeti értéknek nyilvánított magángyűjtemény, a világ egyik leggazdagabb mohagyűjteménye; jelenleg a Magyar Természettudományi Múzeum tulajdona. Útinaplóit – 51 kötetből állnak – 1915 és 1971 között vezette, s ez a hatalmas kéziratos munka a magyar flóra részletes kataszterének felállításakor alapvető forrásműnek számított. A Farkasréti temetőben nyugszik, ahol mészkő síremlék őrzi emlékét (1973). Emlékére a Magyar Botanikai Társulat Boros Ádám- díjat alapított, ill. munkássága tiszteletére többször is Boros Ádám-emlékülést rendezett. A magyarországi biológusok közül 1945 előtt egyedül ő tartotta a kapcsolatot a szovjet botanikusokkal: 1928-ban első magyar kutatóként tanulmánya jelent meg Kijevben, az Ukrán Tudományos Akadémia folyóiratában.

Elismertség

Az MTA Kertészeti Szakbizottsága tagja (1950-től). A Magyar Barlangkutató Társulat társelnöke (1941–1944). A Természettudományi Társulat Növénytani Szakosztályának jegyzője (1937–1946), a Társulat dísztagja (1946-tól). Az Országos Természetvédelmi Tanács tagja (1947-től). A British Bryological Society tb. tagja (1966-tól).

Elismerés

Az argentínai Mendoza Egyetem díszdoktora (1954).

Szerkesztés

A Revue Bryologique közép-európai referense (1929-től).

Főbb művei

F. m.: Újabb adatok Budapest környékének növényzetéhez. (Botanikai Közlemények, 1917)
Újabb adatok Közép-Magyarország flórájának ismeretéhez. (Botanikai Közlemények, 1919)
Adatok Békés és Bihar megyék síkjainak flórájához. (Magyar Botanikai Lapok, 1922)
Növénykísérleti jegyzetek. (Bp., 1922)
A széna megítélése az állatorvosi növénytan nézőpontjából. (Állatorvosi Lapok, 1925)
Az aranka kártétele és az ellene való védekezés. (Növényvédelem, 1925)
A hazai drogok néhány tulajdonságáról, összetévesztéseiről és hamisításáról. (Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Értesítője, 1926)
A talajjelző mohák kérdéséhez. (Földtani Közlöny, 1926)
Közép- és Nyugatmagyarország Sphagnum-lápjai növényföldrajzi szempontból. (Debrecen, 1927)
Fossilis homok tömeges előfordulása hazánkban. (Debreceni Szemle, 1930)
A Nyírség flórája és növényföldrajz. (Debrecen, 1932)
Az ökörfarkkóró, mint dísznövény. (Kertészeti Szemle, 1934)
Adatok a Hanság mohaflórájához. Zólyomi Bálinttal. (Botanikai Közlemények, 1935)
A nagykőrösi homoki erdők növényvilága. (Erdészeti kísérletek, 1935)
Fejér vármegye növénytakarója. (Magyar városok és vármegyék monographiája. XXII. Fejér vármegye. Bp., 1937)
A magyar növénytakaró különlegességei, mint kerti virágok. (Virágkedvelők Értesítője, 1938)
Bátorliget, a természetvédelem első feladata. (Magyar Turista Élet, 1939)
A visszacsatolt területek gyógynövénykincsei. – Erdély visszatért része és a gyógynövénygyűjtés. (Herba, 1940)
Az állatok taposásának térszínalakító jelentősége. (Földrajzi Közlemények, 1941)
A mohok a természetben és az ember életében. (Termélszettudományi Közlöny, 1943)
Adatok a Székelyföld flórájának ismeretéhez. I–III. (Botanikai Közlemények, 1943)
Magyarország moháira vonatkozó irodalom. – Bibliographia bryologica Hungarica. (A magyar flóra forrásművei. – Fontes florae Hungaricae. II. Kolozsvár, 1944)
A legkisebb virágos növény az Alföldön. (Természettudomány, 1947)
A mételyfű, rizsvetéseink gyomnövénye. (Természet és Technika, 1949)
Növénytani alapismeretek geológus szakos hallgatók részére. Egy. jegyz. (Bp., 1951)
Bryophyta. – Mohák. (A magyar növényvilág kézikönyve. Szerk. Jávorka Sándor, Soó Rezső. Bp., 1951)
A dolomit nagy jelentősége a Dunántúl növényföldrajzi képének kialakulásában. (Természet és Technika, 1951)
A Duna–Tisza köze növényföldrajza. – A növénytakaró kutatásának földrajzi jelentősége. (Földrajzi Értesítő, 1952)
Magyarország mohái. – Bryophyta Hungariae. Monográfia. (Bp., 1953)
Mohák. – Bryophyta. (Növényhatározó. Bp., 1953)
A Mezőföld növényföldrajzi vázlata.– A Pilis hegység növényföldrajza. (Földrajzi Értesítő, 1953)
Az újabban terjedőben levő gyomok. (MTA Agrártudományi Osztály Közleményei, 1955)
Magyarország mohaföldrajza. Doktori értek. is. (Bp., 1956)
A magyar puszta növényzetének származása. (Földrajzi Értesítő, 1958)
A Tihanyi-félsziget mohaflórája. (Annales Instituti Biologici. – Az MTA Tihanyi Biológiai Kutató Intézetének Évkönyve, 1958)
A Mezőföld növényföldrajza. (A Mezőföld természeti földrajza. Bp., 1959)
A vetési csibehúr. (Magyarország kultúrflórája. 7. köt. 3. füz. Bp., 1962)
Az Ecsedi-láp lecsapolása előtti növényvilága és az alföldi reliktumok. (Botanikai Közlemények, 1962)
A turbolya. (Magyarország kultúrflórája. 4. köt. 3. füz. Bp., 1964)
A tőzegmoha és a tőzegmohás lápok Magyarorságon. (Vasi Szemle, 1964)
A jóféle sáfrány. (Magyarország kultúrflórája. 8. köt. 3. füz. Bp., 1965)
A levendula. (Magyarország kultúrflórája. 5. köt. 2. füz. Bp., 1968)
Bryogeographie und Bryoflora Ungarns. Monográfia. (Bp., 1968)
Fű- és herefélék zsebkönyve. Haraszti Edével, Vinczeffy Imrével. (Bp., 1970)
Az ökörfarkkóró. (Magyarország kultúrflórája. 5. köt. 20. füz. Bp., 1974)
A mézontófű. (Magyarország kultúrflórája. 4. köt. 22. füz. Bp., 1975)
Bryogeographische Forschungen im Karstgebiet des Bihar-gebirges. Vajda Lászlóval. (Acta Botanica, 1974)
An Atlas of Recent European Moss Spores. Járainé Komlódi Magdával. (Bp., 1975).

Irodalom

Irod.: Simon Tibor: Megemlékezés B. Á.-ról. (Botanikai Közlemények, 1973)
Allodiatoris Irma: B. Á. (Karszt és barlang, 1973 és Karszt- és barlangkutatási tájékoztató, 1973)
Vajda László: Prof. Ádám Boros. (Revue Bryologique et Lichenologique, 1973)
H. Boros Viola: A B. Á.-gyűjtemény. (Budapest [folyóirat], 1976)
Szabó István–Szabó László: Emlékezés B. Á.-ra. (Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 1978)
Gy. Szabó László: Fejezetek a magyar gyógynövénykutatás történetéből. B. Á., a Gyógynövény Kutató Intézet igazgatója. 1945–1957. (Gyógyszerészet, 1990)
Papp Beáta: A B. Á.-emlékülésen elhangzott előadások anyaga. (Studia Botanica Hungarica, 1994)
Bérczi Szaniszló: A magyar flóra kutatói. (Magyarország növényvilága. Pannon enciklopédia. Bp., 1995)
B. Á. (Tilia, 2000)
B. Á.-emlékszám. (Kitaibelia. Debrecen, 2000)
Horváth Csaba: B. Á. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002)
B. Á.-breviárium. Emlékkönyv B. Á. tiszteletére. Művei bibliográfiájával. Szerk. L. Szabó István, Gy. Szabó László. (Keszthely, 2008).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője