Család

Sz: Beimel Lajos, Hódosi Irén. Reformátussá kikeresztelkedett zsidó családból származott.

Iskola

Elemi és középiskoláit is Budapesten végezte, a bp.-i tudományegyetemen jogot hallgatott (1911–1913), oklevelet nem szerzett.

Életút

A Budapest munkatársa (1912–1913), a Világ párizsi és berlini tudósítója (1913–1923), a lap politikai rovatvezetője (1918–1923), az Esti Kurir felelős szerkesztője (1923–1939). A zsidótörvények miatt elhagyta az országot, a Párisi Kurir szerkesztője (1940. jan.–ápr.), Franciaország német megszállása után Brazíliába, majd az USA-ba menekült, ahol az Amerikai Magyarság kiadója és szerkesztője (1949–1952). Münchenben telepedett le, az Amerika Hangja európai szerkesztőségének (1952–1957), New York-i irodájának vezetője (1957–1963), majd haláláig Bécsben élt. A fővárosi törvényhatósági bizottság tagja. A két vh. közötti magyar újságírás egyik meghatározó személyisége, elsősorban külpolitikai publicisztikákat, irodalomkritikákat írt, ill. számos írásában foglalkozott a magyarországi zsidókérdéssel. Jelentős szerepet játszott a magyarországi újságíró-egyesület szervezésében, a hírlapírók, tudósítók érdekvédelmi mozgalmaiban. Első emigrációja után franciaországi lapokban igyekezett beszámolni a magyarországi polgári ellenállás eredményeiről, a II. vh. után vezető szerepet játszott a demokratikus, liberális gondolkodású újságírók megszervezésében.

Elismertség

A Nemzetközi Újságírószövetség alelnöke. A két vh. között a Magyar Újságírók Egyesületének főtitkára, alelnöke, a II. vh. után a Menekült Magyar Írók és Újságírók Egyesülete t. elnöke (1951-től).

Szerkesztés

A Budapest munkatársa (1912–1913), a Világ párizsi és berlini tudósítója (1913–1923), a lap politikai rovatvezetője (1918–1923), az Esti Kurir felelős szerkesztője (1923–1939). A zsidótörvények miatt elhagyta az országot, a Párisi Kurir szerkesztője (1940. jan.–ápr.), Franciaország német megszállása után Brazíliába, majd az USA-ba menekült, ahol az Amerikai Magyarság kiadója és szerkesztője (1949–1952). Münchenben telepedett le, az Amerika Hangja európai szerkesztőségének (1952–1957), New York-i irodájának vezetője (1957–1963), majd haláláig Bécsben élt. Írásai – többek között – a Kelet Népe (1910-től), a Nyugat (1910-től), a Renaissance (1910–1911), a Világ (1912–1915, 1918-től), a Huszadik Század (1914-től), a Magyarország (1914-től), az Uj Nemzedék (1914-től), a Magyar Figyelő (1915-től) és a Ma (1918-tól) c. lapokban jelentek meg.