Család

Sz: Boroviczény Gyula (1854–1913) honvéd tábornok, Josipovich Szidónia. F: gr. Schönborn Ágnes.

Iskola

Kassai és párizsi tanulmányait követően a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen állam- és jogtudományi doktori okl. szerzett (1914 előtt).

Életút

A Külügyminisztérium szarajevói, majd bécsi Politikai Osztályán szolgált, az I. vh.-ban az orosz fronton harcolt. Az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlása után a felszámoló Külügyminisztérium munkatársa (1918–1919), a vatikáni követség ügyvivője (1920–1921). Aktívan közreműködött IV. Károly mindkét visszatérési kísérletében (1921. márc. 26.–ápr. 5. és 1921. okt. 20.–24.), utóbbi után két hónapig fogságban is tartották. Baden bei Wienben (1923–1924), majd Budapesten élt (1924–1945). A II. vh. után Ausztriában telepedett le (1945). Az 1910-es–1920-as évek magyar közéletének egyik ismert szereplője. Jelentős szerepet játszott az utolsó magyar király, IV. Károly hazatérési kísérleteiben (1921. ápr.-ban a volt uralkodót Svájcba is követte). A sikertelen királypuccsok után lemondott tartalékos főhadnagyi rangjáról, mert nem akart olyan hadseregben szolgálni, amely a királyra lőtt. A két vh. között legitimista alapon támadta a Horthy-rendszert, a kormányzóról írt könyve, ill. annak egyes megállapításai miatt házkutatást tartottak nála és rövid időre rendőri felügyelet alá helyezték. A II. vh. idején a katonai szabályokat megsértve, a 2. magyar hadsereg keretén belül létesült gyöngyösi önálló huszárezred legénységi állományába helyezték, és kiküldték a keleti frontra. Betegsége miatt hazaengedték, majd véglegesen leszerelték.