Borovszky Samu
Borovszky Samu

2022. január 28. Péntek

Borovszky Samu, adamóczi és vittenczi

történetíró, szerkesztő

Születési adatok

1860. október 25.

Bácsordas, Bács-Bodrog vármegye

Halálozási adatok

1912. április 24.

Budapest

Temetési adatok

1912. április 26.

Budapest

Kerepesi út


Család

Régi evangélikus nemesi családból származott. Sz: Borovszky Pál (1826–1891) a Duna-szabályozási munkálatok mérnöke. Hatan voltak testvérek, ő volt a legidősebb. Testvére: Borovszky Károly (1862–) minisztériumi hivatalnok, Borovszky Ferenc (1865–) községi főjegyző és Borovszky Lajos; ill. Simon Róbertné Borovszky Paulina és Tóth Sándorné Borovszky Janka. F: Fábián Zsófia Etelka. 

Iskola

Elemi iskoláit Pincéden végezte, majd családja 1870-ben Nagyszalontára költözött: itt és Békésen végezte középiskoláit, a budapesti református főgimnáziumban éretts. (1879). A budapesti tudományegyetemen bölcsésztudori és magyar–történelem szakos középiskolai tanári okl. szerzett (1883). Az MTA tagja (l.: 1899. máj. 5.). 

Életút

Az MTA főtitkári hivatalának írnoka (1883–1884); közben Lukács Móric (1880–1881), majd gr. Lónyay Menyhért titkára (1882–1884), az MTA irattárnoka (1884–1894), irodaigazgatója (1894–1912). 

Középkori és kora újkori magyar és egyetemes történettel, helytörténettel, elsősorban magyar őstörténettel és a népvándorlás kora történetével foglalkozott. Alapvetően új megállapításokat tett a dákok és a langobárdok történetével kapcsolatban, vizsgálta a középkori magyarországi betelepítések történetét, de figyelme kiterjedt a nagy francia forradalom problémáira is.

 

Forráskiadói tevékenysége is értékes. Az ő szerkesztésében készült el a magyar történetírás egyik legnagyobb vállalkozása, a Magyarország vármegyéi és városai c., 26 kötetből álló sorozat (25 kötete; a 26. kötet szerkesztése közben hunyt el; 1899–1912). 

Emlékezet

Budapesten, a Terézvárosban (VI. kerület Izabella utca 48.) élt és tevékenykedett, a Kerepesi úti temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben). 

Elismertség

A Magyar Történelmi Társulat igazgató-választmányának tagja (1899–1912) és titkára (1909–1912). 

Szerkesztés

A Magyarország vármegyéi és városai c. sorozat szerkesztője (részben Sziklay Jánossal, 1896–1912), a Századok szerkesztője (1909–1912). Az Egyetértés irodalmi rovatának vezetője (1893–1896). Tudományos dolgozatai a fentieken kívül még elsősorban az Egyetemes Philológiai Közlönyben (1885–1889), az Archaeológiai Értesítőben (1885–1893), a Budapesti Hírlapban (1887–1892), a Vasárnapi Ujságban (1887–1898), a Budapesti Szemlében (1888), a Nemzetben (1889–1891), a Hadtörténeti Közlönyben (1891), a Fővárosi Lapokban (1891–1893), az Ethnographiában (1894), a Nyelvtudományi Közleményekben (1894), az Irodalomtörténeti Közleményekben (1897–1899), az Akadémiai Értesítőben (1898–1903), a Történeti Tárban (1898–1899), a Turulban (1899–1900) és a Magyar Gazdaságtörténeti Szemlében jelentek meg (1900). 

Főbb művei

F. m.: A dákok. Ethnographiai tanulmány és egy. doktori értek. is. (Bp., 1883)
A hunnok. Az avarok. (Világtörténet. Temesvár, 1885)
A longobárdok vándorlása. 1–4. (Századok, 1885)
A hunn–magyar rokonságról. (Ethnographia, 1894)
A honfoglalás története a művelt közönség számára. (Bp., 1894)
A ferencziek történetéhez. (Történelmi Tár, 1895)
Csanád vármegye története 1715-ig. I–II. köt. (Bp., 1896–1897)
Kölcsey levele. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1897)
Debreczeni írók és tanárok. 1588–1700. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1898)
Tiszántúli ev. ref. papok. 1597–1679. A tiszántúli ev. ref. egyházkerület legrégibb jegyzőkönyvéből közzéteszi B. S. (Történelmi Tár, 1898)
Debreczeni írók. Életrajzi adalékok. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1899)
Sárvár történetéhez. 1590. (Történelmi Tár, 1899)
A népvándorlás kora. (Nagy Képes Világtörténet. IV. köt. Bp., 1900)
Szegedi Baratin Lukács zágrábi püspök. 1500–1510. –Egy régi városi protocollum. – Brutus Magyar historiájának ismeretlen kézirata. (Századok, 1900)
A nagylaki uradalom története. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1900. ápr. 9.
megjelent: Értekezések a történeti tudományok köréből. Bp., 1900
kivonatosan: Akadémiai Értesítő, 1900)
Németújvár város húsvágási rendtartása, 1648-ban. (Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1900)
Egy alaj bég telepítései. Adatok az Alföld XVII. századi történetéhez. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Bp., 1901)
Bezerédj Antal emlékiratai. (Századok, 1901)
Egy régi úrbáriumból. (Magyar Nyelv, 1908)
Szendrő vára. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Bp., 1908
hasonmás kiad. Rudabánya, 2000 és 2002)
Borsod vármegye története a legrégibb időktől. 1. (Bp., 1909)
A nagy francia forradalom. I–III. köt. Szerk. (Bp., 1911)
A szécsényi confoederatio. – Karácson Imre. (Századok, 1911)

 

szerk.: Név- és tárgymutató a Turul 1883–1892. évfolyamához. (Bp., 1893)
Magyarország vármegyéi és városai. Magyarország monográfiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának enciklopédiája. I–XXVI. köt. Az I–IV. kötetet Sziklay Jánossal, a halála után megjelent XXVI. kötetet Csánki Dezső szerkesztette. (Bp., 1899–1914
hasonmás kiad. 1987–1989)
II. Rákóczi Ferenc és a szövetségi rendek 1705. IX. 20-án, a szécsényi gyűlésen kiállított szövetséglevele. Hasonmás kiad. Szerk., a bevezető tanulmányt írta. (Bp., 1911).

Irodalom

Irod.: Ballagi Aladár: B. S. (Századok, 1912)
Áldásy Antal: B. S. (Történeti Szemle, 1912)
Karácsonyi János: B. S. emlékezete. (Bp., 1914)
Magyar irodalmi lexikon. Szerk. Ványi Ferenc. (Bp., 1926)
Makoldy Sándor: Magyar gyorsírók pantheonja. (Bp., 1940)
Zoványi György: Magyar protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. (3. jav. és bőv. lexikon. Bp., 1977)
Dóka Klára: 125 éve született B. S. (Honismeret, 1985)
Makó története a kezdetektől 1849-ig. Szerk. Blazovich László. (Makó, 1993)
Győri életrajzi lexikon. (Győr, 1999)
Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz. (Újvidék, 2002). 

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2015

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője