Család

F: Rhédey Gabriella.

Iskola

A bp.-i tudományegyetemen Beöthy Zsoltnál művészettörténetet, Alexander Bernátnál esztétikát hallgatott, majd jogot tanult (1900–1902). Jogi tanulmányait megszakítva a nagybányai festőiskolát látogatta (1902–1908); közben Ferenczy Károly magániskolájában is tanult, ill. ismereteit párizsi, müncheni és bécsi tanulmányútjain egészítette ki (1906).

Életút

Tanulmányai befejezése után Nagybányán telepedett le, s élete utolsó évét leszámítva itt élt és alkotott (1908–1930). A nagybányai festőiskola tanára (1925–1930). A nagybányai művésztelep hagyományait híven követő kismesterek egyik jellegzetes képviselőjeként elsősorban tájképeket festett; kedvelt témája volt a téli boglyás táj, a Veresvízről a Ligetre tekintő gyümölcsöskertje, s a közeli mezők, dombok, a Kereszthegy határolta nagybányai táj. A természet ünnepélyességét, szemléletességét („a természet vasárnapja”) kívánta megörökíteni. Korai munkái Hollósy Simon hatását követik, későbbi alkotásai Szinyei Merse Pál munkásságának ismeretét bizonyítják. Tájképein kívül néhány fej- és alaktanulmánya és csendélete is ismert. Különösen értékes művészetszervezői és -pedagógiai tevékenysége. Az országváltás után sokat tett azért, hogy a nagybányai festőiskola, valamint a helyi művészképzés megmaradjon. Réti István felkérésére elkezdte a nagybányai művészet dokumentumainak rendezését, a kolónia művésztagjai életrajzainak összegyűjtését (1922-től). A Nagybányai Festők Társaságának alapító ügyvezető elnöke (1911–1930).

Emlékezet

Nagybányán az elsők között kapott műtermet, ahol a kortársai általában csak „a boglyás festőnek” nevezték. Szinyei Merse igen jó véleménnyel volt képeiről. Súlyos betegsége miatt Budapestre költözött, ott is hunyt el. A főváros díszsírhelyet adományozott neki, s ravatalára ráborították a Munkácsy-leplet. Néhány művét a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) és a bp.-i Szépművészeti Múzeum őrzi.