Iskola

A szegedi Ferenc József Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1937), egyúttal a bp.-i Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Keéri-Szántó Imre, Dohnányi Ernő, Kodály Zoltán és Weiner Leó tanítványaként végzett (1940).

Életút

A bp.-i Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongoratanára (1937–1948) és a főiskolai igazgatótanács tagja (1945–1948). Kivándorolt Kanadába (1948). A torontói konzervatórium és a Torontói Egyetem zongoratanára (1948–1953), a bloomingtoni Indiana Egyetem professzora és a Zongoratanszak vezetője (1953–1962), a Boston Egyetem professzora és a Zongoratanszak vezetője (1962–1974), az Észak-karolinai Egyetem professzora (1974–1978), a washingtoni Katolikus Egyetem professzora, emeritusz professzora (1978–1989). A torontói Kanadai Magyarok Szövetségének alapító elnöke (1952-től). Zongoraművészi karrierje az 1930-as évek végén bontakozott ki, majd óriási közönség- és sajtósikert aratva adta első, Beethoven műveiből összeállított zeneakadémiai hangversenyét (1940-ben). A korabeli kritika nagyszerű stílusát, technikai virtuozitását, gondos értelmezését emelte ki. Nevéhez fűződik Bartók Béla III. zongoraversenyének kanadai (1945-ben), majd budapesti bemutatója (1947-ben), egy évvel később Yehudi Menuhin szonátapartnereként ünnepelték (1946-ban). Repertoárján J. S. Bach, J. Haydn, W. A. Mozart, Beethoven, Schubert, Chopin és más klasszikus és romantikus szerzők mellett modern szerzők, pl. Kodály, Stravinsky, Boulez, Stockhausen szólóművei is szerepeltek. Rendszeresen hangversenyezett Nyugat- Európában és Észak-Amerikában; egyik kanadai koncertje után elfogadta a Torontói Egyetem meghívását, és Kanadában telepedett le, később átköltözött az USA-ba. Jelentős szerepet játszott a kanadai és az amerikai magyarság életében: kezdeményezte a helyi magyarokat tömörítő egyházi és társadalmi egyesületek összefogását, újabb magyar érdekvédelmi szervezetek megalakítását.