Család

Sz: Bóta János földbirtokos, Szorál Franciska.

Iskola

Középiskoláit Gyöngyösön és Egerben végezte, az egri teológiai akadémián tanult (1872–1876), pappá szentelték (1877).

Életút

Boconádon és Szihalmon káplán és plébánoshelyettes (1877–1886), belépett a jezsuita rendbe (1886), Szatmáron és Kalocsán hittanár és konviktusi elöljáró (1886–1889), Budapesten, a Jézus Szíve-templom káplánja (1889-1912), Szatmárra helyezték (1912- től), ahol házfőnök (1914–1922), majd Szegeden spirituális (1922–1926), Mezőkövesden házfőnök (1926–1930), végül a bp.-i rendházban élt (1930–1939). Az Országos Katolikus Tanügyi Tanács és a Keresztyén Tanítók Egyesületének alapító tagja. A Keresztény Tanítók Egyesülete alapító tagja. Megalapította a papok, tisztviselők, iparosok és kereskedők Mária Kongregációját, majd a máriabesnyői férfizarándoklatot (1902). Az ő nevéhez fűződik a Jézus Szíve Szövetség megalapítása, amely kezdeményezte az évenkénti Szent Gellért-ünneplést és a júniusi Jézus Szent Szíve-körmenetet. Az 1930-as években a bp.-i Jézus Szíve-körmenet a főváros egyik jelentős látványosságává fejlődött (az utolsó ilyen körmeneten, 1949-ben pedig 130 ezren vettek részt). Megalapította a Jó Halál Társulatot, az emberi méltóságot tiszteletben tartó kegyeleti kultúrát terjesztve. Több ünnepi beszédét is kiadta, ill. számos lelkigyakorlatos füzetet írt és szerkesztett.

Emlékezet

A bp.-i Kerepesi úti Temető Jezsuita Kriptájába temették (1939. nov. 12-én).

Szerkesztés

Vallási tárgyú írásai elsősorban a szatmári Hetiszemle, a Máriakert, a Jézus Szíve Hírnöke, a Magyar Állam (1897), a Religio (1907), a Kolping (1901–1902), a Katholikus Ébredés és a Keresztény Tanító (1911–1912) c. lapokban jelentek meg.