Család

Sz: Horváth Antal gazdatiszt, Moller Hermine, egy osztrák-morva orvos leánya. Tizenhárman voltak testvérek, közülük heten élték meg a felnőttkort. Testvére: J. Horváth László (1897–1974) mezőgazdasági mérnök és Soproni Horváth József festőművész (1891–1971). F: Bozzay Boldizsár. Fia: Bozzay Dezső (1912–1974) ipari formatervező. Szombathelyen, majd Budapesten élt (1924-től).

Életút

A Pesti Hírlap asszonyrovatának vezetője (1924–1939), a Párisi Divat, a Reggeli Magyarország belső munkatársa és a Kincses Újság főmunkatársa (1939–1942).

A két világháború közötti korszak népszerű írónője: művei kalandos nőtörténetek, a modern nő hétköznapi problémáinak finoman erotikus ábrázolásai. Munkái közül kiemelkedik az önéletrajzi elemekkel átszőtt trilógiája (Tizenötéves feleség, 1936; Kenyér és szerelem, 1937; A lecke vége, 1939). Kisebb írásait, korképeit halála után adták ki. Nőtörténettel is foglalkozott, az első magyar női életrajzi lexikon szerkesztője. Műfordítóként néhány kortárs német lektűrt fordított.

Emlékezet

Az 1990-es évek elején több népszerű regényét újra kiadták. A budapesti Kerepesi úti temetőben nyugszik, a családi síremlék Varga József szobrászművész alkotása (2004). A család tiszteletére, szülőfalujukban, Kemenesszentpéteren emlékhelyet létesítettek (Horváth Emlékszoba, 2007-ben).

Szerkesztés

A Pesti Hírlap asszonyrovatának vezetője (1924–1939), a Párisi Divat, a Reggeli Magyarország belső munkatársa és a Kincses Újság főmunkatársa (1939–1942). Versei, elbeszélései, cikkei a Budai Hírlap, Az Én Újságom, a Képes Krónika, a Magyar Lányok, a Nemzeti Újság, a Pesti Napló és az Új Idők c. lapokban jelentek meg.