Iskola

A privigyei, a székesfehérvári gimnáziumban tanult, belépett a Szent Benedek-rendbe (1803. nov. 5.), a győri rendházban bölcseletet (1803–1806), pannonhalmi főiskoláján teológiát hallgatott (1806–1810), ünnepélyes fogadalmat tett (1807. márc. 30.), pappá szentelték (1810. aug. 30.). A pesti tudományegyetemen bölcsésztudori okl. szerzett (1812), az MTA tagja (l.: 1836. szept. 10.).

Életút

A győri bencés gimnázium r. tanára (1810–1811), a rendi növendékek tanára (1811–1816), a győri akadémián a matematika r. tanára (1816–1838). Tihanyi apát (királyi kinevezése: 1838. febr. 3.; főapáti kinevezése: 1838. márc. 30.; apáttá avatása: 1838. ápr. 22.). Ásványtani és matematikai dolgozatait jórészt latin nyelven írta, elsőként törekedett a magyar matematikai műnyelv megteremtésére. Bekapcsolódott a Matematikai műszótár (1834) munkálataiba, ő alkotta meg – többek között – a négyzet, a középpont és a húr matematikai szavakat. Magyar nyelven írt munkái: Kis geometria, Mechanika magyar nyelven (1835) kéziratban maradtak. A kor népszerű írójának, Kotzebue-nak egy darabját lefordította magyar nyelvre (Az óra és a mandolatorta, a győri leánynevelő intézet számára, 1837-ben). Tihanyi apátként sokat tett a környék, elsősorban Balatonfüred szellemi és gazdasági életének fejlesztéséért. A fürdőtelepen templomot építtetett, a nagyvendéglő mellé kávéházat, fölé étkezőt és tánctermet létesített. Meghonosította a környéken a selyemhernyó-tenyésztést.

Elismertség

A Jénai Mineralógiai Társaság t. tagja (1826-tól).