Buchinger Manó
politikus
Születési adatok
1875. május 15.
Nyitra
Halálozási adatok
1953. augusztus 18.
Budapest
Család
Sz: Buchinger Jakab, kocsmáros-kereskedő, Brach Jozefina. Tizenhároméves kora óta családjával Bp.-en élt. F: 1910-től Ladányi Szeréna (1884–1940). Gyermekük nem született.Iskola
Elemi és polgéri iskoláit Nyitrán végezte, a polgári iskola 3. osztályának elvégzése után, a Posner-cégnél kitanulta a könyvkötő mesterséget.Életút
Wendt József cégénél, majd a Redő Lipót-féle műhelyben könyvkötő. A könyvkötők szakegyletének könyvtárosa (1890-es évek eleje), a Könyvkötők Segély- és Önképző Egylete választmányi tagja, vezetőségi tagja és jegyzője (1893–1895), elnöke (1895– 1905). Az Általános Munkás Betegsegélyező Pénztár tisztviselője (1899–1905). Az első országos szakszervezeti kongresszuson a Szakszervezeti Tanács végrehajtó bizottságának tagja (1899-től). Az MSZDP tagja (1894-től), a párt országos vezetőségének tagja (1904-től), ideiglenes központi tikára (1905. nov. 15.–1907), központi titkára (1907–1918, 1919–1920, 1929–1945). Az MSZDP egyik képviselője a II. Internacionálé állandó szervében, a brüsszeli székhelyű Nemzetközi Szocialista Irodában. A Tanácsköztársaság alatt az Általános Fogyasztási Szövetkezet hivatalnoka (1919. márc.–júl.), Bécsbe távozott (1919. júl.). A bukás után rövid időre visszatért, részt vett pártja újjászervezésében; ám várható perbe fogása elől ismét Bécsbe menekült (1920. febr.). Miután amnesztiát kapott (1929. nov. 7.), hazatért. Ismét az MSZDP vezetőségének tagja, a párt országgyűlési képviselője (Budapest, déli választókerület, 1931–1939), s külügyi titkárként a párt küldötte a Szocialista Munkásinternacionálé végrehajtó bizottságában (1931–1938). A Páneurópai Unió magyar szervezetének elnöke (1937). A II. vh. után a Szabad Szakszervezetek jelöltjeként az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (Dunántúl, 1944–1945), nemzetgyűlési (Bp., 1945–1947) és országgyűlési képviselő (Budapest, 1947–1949; Országos lajstrom, 1949–1953; Budapest, 1953). A pártegyesítés után belépett az MDP-be (1948. jún.). A Budapesti Központi Járásbíróság mellett működő lakbérleti és lakásügyi bizottság tagja (1918. nov.–1919). A 20. sz. egyik jelentős szociáldemokrata pártvezetője. A párt központi tikáraként ő dolgozta ki az MSZDP szervezeti szabályzatát (1908). Részt vett a szociáldemokrata tömegmozgalmakban; az általános választójogért folytatott küzdelemben (vörös péntek, 1905. szept. 15.; vérvörös csütörtök, 1912. máj. 23.). Pártja irányvonalát követve, egyúttal a Választójog Országos Szövetségének alapító tagjaként fellépett az általános választójog bevezetéséért (1910); szorgalmazta a balodali függetlenségiekkel és a polgári radikálisokkal való együttműködést. Részt vett a II. Internacionálé koppenhágai (1910) és bázeli kongresszusán (1912), a stockholmi békekonferencián (1917. máj. 29–30.); majd, az I. vh. után, a berni szociáldemokrata konferencián a nemzetek önrendelkezési jogát hangsúlyozva népszavazást követelt a vegyes lakosságú területek sorsának eldöntésére (1919. febr.). Nagy visszhangot kiváltó felszólalása után, amelyen még az annexió és a hadisarc nélküli béke mellett is érvelt kinevezték a béketárgyalások előkészítését végző külügyi tanács tagjává (1919. márc. 9.). Az ún. őszirózsás forradalom után ellenezte a szociáldemokrata és a kommunista párt egyesülését; az egyesülés után minden pártfunkciójáról lemondott (1919. márc.). Írásaiban Ferdinand Lassalle hívének vallotta magát, többször összeütközésbe került a hatóságokkal; „nyomtatvány útján elkövetett izgatás” vétsége miatt nyolc hónapig a váci fogházban raboskodott (1907. ápr. 4.–dec. 4.). Az 1920-as években, bécsi emigrációjában, a Jövő c. lap köré tömörült, Garami Ernő vezette csoporthoz csatlakozott. Országgyűlési képviselőként élesen ellenezte a magyar kormányok németbarát külpolitikáját, semlegességet hirdetett. Magyarország megszállása után a németek letartóztatták (1944. márc. 19.), és a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolták. Kiszabadulását követően már nem játszott jelentős szerepet a politikai életben. Számos népszerű szociáldemokrata agitációs füzetet írt és szerkesztett, feldolgozta a magyarországi könyvkötőmunkások szervezkedésének történetét, majd elsők között tett kísérletet a hazai szociáldemokrata mozgalom történetének megírására, forrásainak összegyűjtésére. Visszaemlékezései fontos kordokumentumok. Jóllehet a pártban nagy tisztelet övezte, de mivel szembehelyezkedett a proletárdiktatúrával, ezért az 1945 utáni munkásmozgalom-történetírás gyakran szociálsovinizmussal, opportunizmussal, valamint a háborús imperalista érdekek támogatásával vádolta.Elismerés
Magyar Szabadság Érdemrend (ezüst, 1947).Szerkesztés
A Könyvkötők Lapja szerkesztője (1889-től). A Népszava munkatársa (1905-től), bécsi tudósítója (1925-1929) és a Népszava német nyelvű változatának, a Volkstimme c. lapnak felelős szerkesztője (1908–1919). A bécsi Jövő c. pártlap rovatvezetője (1921– 1925), a Szocializmus c. elméleti folyóirat munkatársa (1935-tól). Írásai, politikai elemzései és publicisztikái továbbá rendszeresen megjelentek osztrák és német szociáldemokrata lapokban (Der Kampf; Die Neue Zeit; Arbeiter-Zeitung stb.).Főbb művei
F. m.: A lakásnyomor. (Bp., 1906)Politikai pártszervezet és házi agitáció. (Bp., 1909)
A politikai és gazdasági jogtalanság ellen. Weltner Jakabbal. (Bp., 1910)
A nagy esztendő. A választójogi harc 1905. évi eseményeinek tizedik évfordulója. (Szocialista agitációs iratok. 6. Bp., 1915)
A szociáldemokrata pártszervezet. (Szocialista agitációs iratok. 14. Bp., 1918
2. kiad. 1919)
Bern. A harmadik internacionálé jelentősége és munkája. (Munkáskönyvtár. 24. Bp., 1919)
A magyarországi könyvkötőmunkások szervezkedésének története. Ill. Bíró Mihály. (Bp., 1928)
A demokrácia élethalálharca Németországban. (Szociáldemokrata füzetek. 3. Bp., 1932)
Kapitalizmus, fasizmus, szociálizmus. Beszédek. Weltner Jakabbal. (Szociáldemokrata füzetek. 4. Bp., 1933)
Magyarország jövője a demokratikus, megbékélt Európában. (Szociáldemokrata füzetek. 13. Bp., 1936)
Tanúvallomás. Az októberi forradalom tragédiája. (Bp., 1936)
Találkozásom Európa szocialista vezetőivel. (Bp., 1938)
Fél évszázad. A szociáldemokrata mozgalom ötven esztendeje Magyarországon 1890 decemberétől napjainkig. Révész Mihállyal. (Bp., 1941)
Gestapo-banditák bűnhalmazata. Tizennégy hónap a hitleri koncentrációs táborban. (Bp., 1945)
Küzdelem a szocializmusért. Emlékek és élmények. 1–2. (A magyar munkásmozgalom hőskora. 1. Bp., 1946–1947)
Titkos akták negyvennyolcas emigránsokról. A bécsi K. u. K. Haus-, Hof- und Staatsarchiv anyagából. Megjelent a szabadságharc századik évfordulójára. Összeáll. (Bp., 1948)
Találkozásom Európa szocialista vezetőivel. Új kiad. Sajtó alá rend. Kende János. (Bp., 2003)
ford.: Riepkohl, Wilhelm: Ide hallgassatok! Tanulságos és szórakoztató beszélgetés a szocializmusról. (Munkáskönyvtár. 25. Bp., 1919)
Max és Engels válogatott tanulmányai. 1–2. köt. Ford. Többekkel. Az előszót Justus Pál írta. (Bp., 1947).
Irodalom
Irod.: Erényi Tibor: Egy szociáldemokrata politikus életpályája. B. M. születésének 100. évfordulójára. (Nészabadság, 1975. máj. 15.)Erényi Tibor: Szocializmus a századelőn. (Bp., 1979)
Varga Lajos: A csalódott szocdem. Az MSZDP külügyese Bécsből tudósított. (Magyarország, 1990. 19.)
Varsányi Erika: B. M. (A magyar szociáldemokrácia kézikönyve. Főszerk. Varga Lajos. Bp., 1999)
B. M.–Gy. Gy.–K. Zs.: B. M. (Országgyűlési almanach. Bp., 2005)
Képes György: B. M. kegyelmezési ügye. (Jogtörténeti Szemle, 2007)
Képes György: B. M. Egy 20. századi politikai életrajz – jogtörténészi szemmel. (Bp., 2009).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelent: nevpont.hu, 2013
Aktuális havi évfordulók
Abodi Nagy Béla
festőművész
Gergely János
orvos, immunológus
Gárdonyi Albert
történész, levéltáros
Haeffner Emil
muzeológus, egyiptológus
Igmándy József
etnográfus, biológus, botanikus
Foglalkozások
politikus (663), orvos (604), író (459), történész (363), jogász (331), irodalomtörténész (285), szerkesztő (274), újságíró (268), műfordító (228), pedagógus (214), költő (189), közgazdász (181), gépészmérnök (168), nyelvész (167), biológus (144), festőművész (121), vegyészmérnök (120), római katolikus pap (117), kémikus (115), mezőgazdasági mérnök (109), matematikus (100), művészettörténész (96), muzeológus (93), levéltáros (91), fizikus (89)