Budaváry László
Budaváry László

2020. október 24. Szombat

Budaváry László

pedagógus, szerkesztő, politikus

Születési adatok

1889. augusztus 5.

Magyarkomját, Ugocsa vármegye

Halálozási adatok

1962. október 23.

Budapest


Iskola

A kiskunfélegyházi tanítóképző intézetben tanítói okl. szerzett (1909).

Életút

Csáktornyán (1909–1910), Sárospatakon, Magyarkomjáton, Ungvárott tanító (1910–1913), a magyarosítás terén szerzett érdemeiért szolgálattételre a budapesti tanfelügyelőségre rendelték be (1913–1919); közben az I. vh.-ban, mint póttartalékos szakaszvezető frontszolgálatot teljesített (1914–1918); a Tanácsköztársaság után állásából elbocsátották (1919. márc.). A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja programjával nemzetgyűlési képviselő (Rákospalotai választókerület, 1920–1922), a bp.-i I. kerületi állami tanítóképző intézet gyakorlóiskolájának igazgatója (1922–1944). – A két vh. között a magyarországi szélsőjobboldal egyik meghatározó, hírhedten antiszemita képviselője, aki elsősorban, a magyarországi zsidókérdéssel fogl. Nemzetgyűlési indítványt nyújtott be a zsidókérdés „intézményes” megoldására (1920. júl. 28.; beszéde: 1920. aug. 7.), amelynek lényege, hogy hogyan és miként lehet hatékonyan és gyorsan a zsidókat minden vagyonuktól megfosztani. ő alkotta meg továbbá a zsidók megrendszabályozására a hírhedten abszurd tíz pontot, amelyet törvénytervezetként is benyújtott (s ezzel kitűnő témával látta el a korabeli vicc- és bulvárlapokat). Politikai pályafutását a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjában kezdte (1920-tól), később szakított velük és kezdeményezte a Magyar Nemzeti Párt megalakítását (a párt tagjai között voltak – többek között a különítményes parancsnokok: Prónay Pál és Héjjas Iván is). A párt Prónay Fasiszta Pártjából szerveződött, amely a Mussolini-féle pártstruktúrát igyekezett Magyarországon átvenni (fekete ing helyett a párt tagjai kék inget viseltek, ezért hívták őket „kék ingeseknek”; a Belügyminisztérium betiltotta a pártot: 1932. ápr. 27.). Az 1930-as évek végén a nyilas mozgalomhoz csatlakozott, azonban hamar annyira kiábrándult Szálasiból, hogy népszerű könyvet írt ellenük. A nyilasokat zöld bolsevikoknak tartotta, „akik Szamuely módjára és Buharin módszerével” akarnak érvényesülni. A II. vh. után letartóztatták, a népbíróság 12 évi börtönre ítélte (1945. júl.). Íróként több ifjúsági történelmi regényt és néhány irredenta színművet szerzett. Az Állami Tanítók Országos Egyesületének elnöke (1920–1922), az Ébredő Magyarok Egyesületének (ÉME) országos alelnöke (1920–1930).

Szerkesztés

A Félegyházi Közlöny szerkesztője (1908–1909), a csáktornyai Muraköz c. lap segédszerkesztője (1909–1910), a Nevelés, a Nemzeti Kultura c. lapok munkatársa, az Igaz Szó helyettes szerkesztője (1912–1918), a Néptanítók Lapja segédszerkesztője (1920–1922). A Nemzeti Élet alapító kiadója és felelős szerkesztője (1921–1944).

Főbb művei

F. m.: Ifjúság a nemzet jövendője. (Bp., 1920)
B. L. nagy parlamenti beszéde a magyarországi zsidókérdés intézményes megoldásáról. (Bp., 1920)
Az oszlányi tündér. Történelmi regény. (Bp., 1924)
Könnyek a kereszten és más elbeszélések. (Bp., 1926)
A kassai kriptában. Irredenta színmű egy felvonásban. (Bp., 1938)
Vihar a Kárpátokban. A kerekhalmi becsület. Regény az elrabolt Máramarosból. (Bp., 1939)
Zöld bolsevizmus. A nemzetietlen Nyilas-mozgalom hűséges és döbbenetes képe. (Bp., 1941)
Quo vadis, Hungária? (Bp., 1941?).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013