Család

Svájci származású evangélikus családból származott.

Iskola

Elemi iskoláit és az algimnáziumot Unterhausenben és Spitalban végezte. A felsőlövői tanítóképzőben éretts. és tanítói okl. szerzett (1881), Győrött magyar nyelvtanfolyamot végzett (1882), Sopronban ún. slöjd-oktatási képzést (= kézügyességi gyakorlatok) nyert (1894).

Életút

Lékán az Eltz-család (1882–1884), Sopronban a Lenck-család nevelője (1884–1891). A soproni evangélikus elemi iskola tanítója (1890–1914), egyúttal uo. a tiszti leánynevelő intézetben a kézimunka és a rajz tanára (1892–1914). A Sopron Vármegyei és Városi Múzeum alapító főőre (1896–1913) igazgató főőre (1913–1914).

A soproni Általános Tanítóegylet (1890-től) és az evangélikus egyházkerület jegyzője (1890-től).

Jelentős szerepet játszott a soproni városi múzeum létrehozásában (1896), majd az 1907-ben megvásárolt épületben külön néprajzi gyűjteményt rendezett be. A magyar muzeológia történetében elsők között törekedett arra, hogy az egyes mesterségeket, ill. a paraszti életforma hangulatát és körülményeit összefüggéseiben dokumentálja; azaz a díszes tárgyak mellett igyekezett a mindennapi élet eszközeit is bemutatni. Etnográfusként elsősorban településkutatással fogl. Aktívan részt vett a Rudolf Meringer bécsi professzor irányításával folytatott német néprajzi ház- és településkutatásban. Néprajzi gyűjtőútjain (1894-től) vizsgálta a nyugat-magyarországi vármegyék, az osztrák tartományok, Galícia, ill. Erdély székely és szász településeit, parasztháztípusait, mindig a falu településszerkezetének, tájban való elhelyezkedésének és gazdasági vonatkozásainak figyelembevételével. Kutatásai alapvetőek a Sopron és környéke sajátos német dialektusára, az ún. hienz (Heanz) nyelvjárásra vonatkozóan. A soproni németség népdalait, népmeséit, mondókáit, közmondásait és népi színjátszását is összegyűjtötte.

Emlékezet

A soproni evangélikus temetőben nyugszik, sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004). Munkásságára Etnographie ohne Grenzen – Bünker János Rajnárd életműve címmel a Soproni Múzeum kiállítással emlékezett (közösen a kismartoni Tartományi Múzeummal és a bécsi Néprajzi Múzeummal, 1989–1990). Emlékét Sopronban utca őrzi (Bünker János Rajnárd köz).