Iskola

Középiskoláit Esztergomban végezte, majd belépett a premontrei rendbe (1871), csornai teológiai tanulmányai után pappá szentelték (1875), állami tanári vizsgát tett (1880). A bp.-i tudományegyetemen klasszika-filológiából bölcsészdoktori okl. szerzett (1884).

Életút

A szombathelyi (1874–1889), a keszthelyi főgimnázium r. tanára és igazgatója (1889–1906), egyúttal a Vasvármegyei Régészeti Egylet titkára és régiségtárának őre (1884–1890). A csornai premontrei kanonok rend prépostja és főnöke (1906–1929), e minőségében a Felsőház tagja (1927–1929). Magyar királyi udvari tanácsos (1914-től). Az Országos Közoktatási Tanács tagja. Klasszikus ókori római történelemmel, római joggal és az ókori görög és római vallás keresztény össszefüggéseivel fogl. Részt vett a középiskolai latinnyelvoktatás reformjában, Magyarországon az elsők között kezdeményezte az ún. induktív nyelvtanítási módszer bevezetését. Jelentős szerepet vállalt abban, hogy a premontrei rend keszthelyi iskolája nyolcosztályos gimnáziummá fejlődjön.

Szerkesztés

A Vasvármegyei Régészeti Egylet Évkönyveinek szerkesztője, klasszika-filológiai és régészeti írásai, kritikái többek között az Egyetemes Philologiai Közlönyben (1882-től), a Tanáregylet Közlönyében (1881–1884), az Archaeologiai Értesítőben (1885-től), az Esztergom és Vidékében (1886–1887), a Vasmegyei Közlönyben (1888-tól), az Egyetértésben (1891-től), az Alkotmányban (1896-tól) és a Tanulók Lapjában jelentek meg (1902-től).