Család

Sz: Bús Imre (1849–1927) kiskunhalasi gazdálkodó, Bacsó Mária (1862–1938). Öt testvére: Bús Mária (1880–1968), Bús Julianna (1895–1974); Bús József (1883–1927), Bús Sándor (1893–1914) és Bús Lajos (1898–1979) gazdálkodók. F: 1948-tól Kisari Mária (1910–1997) polgári iskolai tanárnő. Leánya: Bús Mária (1950–) erdőmérnök.

Iskola

Hat elemit végzett.

Életút

1911-től katona, az I. vh.-ban a szerb, majd az orosz fronton szolgált, hadifogságba esett, s csak 1919-ben térhetett vissza Magyarországra. A két vh. között – apja halála után – Kiskunhalas környéki földjén gazdálkodott, majd a halasi református egyház egyik birtokát igazgatta (a 160 kh-as Szathmáry-birtokot, 1940-től). A II. vh. után a kiskunhalasi képviselő-testület tagja; belépett az FKgP-be (1945–1947), majd a párt balratolódása miatt átlépett a Barankovics-féle Demokrata Néppártba (DNP, 1947). A DNP országgyűlési képviselője (Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Bács-Bodrog vármegyék Kecskemét és Baja törvényhatósági jogú városokkal, 1947–1949). A református egyház presbitere, gondnoka (1945). Kiskunhalas és környéke egyik ismert helyi gazdálkodója. Sikeres saját gazdaságot hozott létre, Füzesen tanyán épített, erdőt telepített. Foglalkozott a mezőgazdaság új eredményeivel, néhány hétig államköltségen Bajorországban járt tanulmányúton (1936), majd jelentős szerepet vállalt a helyi Hangya Szövetkezet munkájában. Írásaiban a tanyasi gazdák életkörülményeinek javításáért harcolt. A II. vh. után az FKgP-hez csatlakozott, majd átlépett a DNP-be. Országgyűlési képviselőként a parlament Földművelési Bizottságában tevékenykedett. Kezdeményezte egy kiskunhalasi konzervgyár-szövetkezet megalapítását (1948). Az Országgyűlés feloszlatását követően rendőri felügyelet alá helyezték (1949); később földjét kényszerűségből felajánlotta az államnak (1951), s megmaradt 1200 négyszögöl földjükből éltek. A forradalom idején részt vett az FKgP helyi szervezetének újjáalakuló ülésén (1956. okt.), de a helyi eseményekben nem vállalt vezető szerepet. Az 1960-as évek elején még zaklatások érték, mert a szövetkezesítést ellenző földművesek szemében személye még mindig a paraszti önállóságot jelentette.

Emlékezet

Életrajzát leánya, Bús Mária állította össze (Bús Imre életútja címmel, kéziratban.)

Szerkesztés

Írásai a Köztelekben jelentek meg (1936–1938).