Iskola

Nyitrán, Tatán és Esztergomban tanult, majd az esztergomi főegyházmegye növendékpapjaként két évet a pozsonyi Emericanumban töltött. Nagyszombatban bölcseleti, a bécsi Pázmáneumban teológiai tanulmányokat folytatott (1847–1850). Pappá szentelték (1850. szept. 24-én), az MTA tagja (ig.: 1895. máj. 8.).

Életút

A nagyszombati érseki fiú-nevelőintézet tanulmányi felügyelője és a főiskola r. tanára (1850–1853), Nagyszombaton szentszéki jegyző és levéltáros (1853–1856), helynöki titkár (1856–1864). Az esztergomi hercegprímási iroda vezetője (1864–1870), esztergomi kanonok (1870–1874), szepesi püspök (1874. febr. 24.-étől), kalocsai érsek (1891. okt. 27-étől). Lőcsén, Rózsahegyen és Turdosinban leánynevelő intézetet, Szepesolasziban leányárvaházat, Szepesváralján nyomdát alapított. Gyulafalva, Szilágyi és Wekerlefalva új telepítésű községekben templomot és plébániát építtetett, Cservenkán, Csengődön, Rémen, Felsőhegyesen, Tornyoson plébániát szervezett, Zentán és Óbecsén létrehozta a 2. plébániát, adományaival támogatta a zombori karmelita, ill. az újvidéki plébániatemplom építését. A millennium idején 75 000 forintos alapítványt tett, amelyből a kántortanítói nyugdíjintézet tőkéjének növelésén kívül lehetővé tette a kalocsai Tanítók Háza és Szegények Háza építését. Saját költségén építtette a kalocsai Katolikus Kör épületét, házat vett a Katolikus Legényegyletnek. A képzőművészetek bőkezű mecénásaként az MTA dísztermének kifestésére 2000 forintot adományozott.

Szerkesztés

A Pázmáneumban töltött tanulóévei idején bécsi leveleket írt több magyar lapba és folyóiratba. A Szepesi Közlemények c. társadalmi hetilap kiadója (1890).