Csik Ferenc
Csik Ferenc

2024. július 16. Kedd

Csik Ferenc, ifj.

úszó, orvos, szerkesztő

Névváltozatok

1923-ig Lengvári Ferenc 

Születési adatok

1913. december 12.

Kaposvár, Somogy vármegye

Halálozási adatok

1945. március 29.

Sopron, Győr-Moson-Sopron vármegye

Temetési adatok

1947. április 26.

Keszthely

Szent Miklós-temető

díszsírhely


Család

Dédszülei, apai: Csik Jakab (†1914. jan. Orci, Somogy vm.) 48-as huszártiszt, főhadnagy, majd takarékpénztári hivatalnok, Demerácz Jozefa; Szakváry Nándor, Dobszay Terézia (1848. szept. 1. Pécs–1928. jún. 11. Keszthely, Zala vm.).

Demerácz Jozefa első férje: Piukovits/cs József.

Csik Jakab második felesége: Darnóczi Janka.

Dédszülei, anyai: Scharl János erdész, Heiser Terézia; Csima Pál (†1869. júl. 20. Pécs, Baranya vm.) ügyvéd, Blauhorn Anna (1822. jún. 3. Pécs).

Nagyszülei: Csik Antal (1862. máj. 9. Szabadka, Bács-Bodrog vm.–1947. jan. 2. Keszthely) drávai folyami felvigyázó, Szakváry Mária (1868. ápr. 13. Pécs–1947. aug. 25. Keszthely); Scharl Gusztáv (1851. ápr. 11. Pécsvárad, Baranya vm.–1898. máj. 3. Szászvár, Baranya vm.), a pécsi m. kir. pénzügyi igazgatóság tisztje, Csima Vilma (1856. márc. 15. Pécs).

Scharl Gusztáv második felesége: Hartmann Jozefa.

Csima Vilma második férje: Lengvári Lajos (1853. Pécs).

A család közelebbről nem ismert rokona Scharl Pál (1879. aug. 22.–1923. jún. 15. Bp.) orvos, tüdőgyógyász, egészségügyi főtanácsos, egyetemi magántanár, a budakeszi Erzsébet Királyné Szanatórium igazgató főorvosa (1909–1923).

 

Szülei: Lengvári Ferenc (= 1900-ig Scharl Ferenc, 1882. jan. 26. Pécs–1914. nov. 28. Moravci, Szerbia) Somogy vármegye aljegyzője, Csik Mária (1889. okt. 26. Zákány–1972. aug. 26. Keszthely). Édesapja az I. világháborúban mint a magyar kir. 19. honvéd gyalogezred tartalékos hadapródja hősi halált halt, halála után édesanyja testvére, Csik László örökbe fogadta (1923. máj. 5-én). Csik Mária mint hadiözvegy az 1920-as évek elején az állami dohányjövedéktől Keszthelyen kapott kisárudai jogot, s ekkor az egész család az anyai nagyszülőkkel és a nagynénivel, Csik Jolán festőművésszel Keszthelyre költözött.

Csik Mária testvérei: vitéz dr. Csik László (1890. okt. 30. Zákány, Somogy vm.–1993. máj. 28. Buenos Aires; 103 éves korában hunyt el!) orvos, a MÁV Kórház belgyógyász főorvosa, szélsőjobboldali politikus, a Virradat és az Összetartás c. lapok munkatársa, Csik Ferenc, id. (1892. nov. 16. Barcs, Somogy vm.), Csik Antal (1894. márc. 8. Vecsés), ill. Csik Jolán festőművész (1887. máj. 5. Vízvár, Somogy vm.–1980. szept. 21. Nagykanizsa) és Csik Erzsébet (1888. júl. 15. Vízvár).

 

Testvérei: dr. Lengvári Ákos (1912–) jogász és Lengvári György (1915–). Testvérei is úszók voltak, dr. Lengvári Ákos a Magyar Úszó Szövetség ügyvezető igazgatójaként is tevékenykedett.

Felesége: 1940. febr. 3.–1945. márc. 29.: freydenbergi Phillippovich Feodóra („Feda”, 1917. febr. 13. Versec, Temes vm.–1992. ápr. Bp. Temetés: 1992. máj. 4. Farkasrét), Phillippovich Viktor (1885. júl. 21. Pancsova, Torontál vm.–1957. okt. 13. Bp. Temetés: 1957. okt. 18. Farkasrét), a Magyar Nemzeti Bank felügyelője, a budapesti tőzsde elnöke és Hack Zsófia Hilda (1896. máj. 11. Versec–1982. máj. 30. Bp.) leánya. Gyermeke, fia: Csik Ferenc, legifj. (1940–); leánya: Csik Katalin (1944–).

Iskola

A keszthelyi premontrei gimnáziumban (= Vajda János Gimnázium) éretts. (1931), a Pázmány Péter Tudományegyetemen orvosdoktori okl. szerzett (1937. nov. 27.).

Életút

Tanulmányai befejezése után négy hónapig Berlinben gyakornok (1937–1938), hazatérése után a Pázmány Péter Tudományegyetem II. sz. Belgyógyászati Klinika gyakornoka (1938–1944), egy. tanársegéde (1944. okt. 1.–1945. márc. 29), egyúttal a MÁV Betegbiztosító belgyógyász klinikai orvosa is. A Testnevelési Főiskolán az anatómia előadója (1943–1944).

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus egyik szónoka (Budapesten, 1938). Orvosi hivatásának teljesítése közben bombatalálat érte.

A Keszthelyi Törekvés (1930–1931), a BEAC úszója (1931–1938), edzői Bárány István és Vértesy József. Visszavonulása után a Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ) úszókapitánya (1939–1944) és a MUSZ elnökségi tagja (1942–1944). A BEAC főtitkára (1940).

Olimpiai bajnok (1936: 100 méter gyors), olimpiai 3. (1936: 4x200 méter gyors); Európa-bajnok (1934: 100 méter gyors, 4x200 méter gyors); hétszeres főiskolai világbajnok (1935: 100 méter gyors, 4x200 méter gyors, 3x100 méter vegyes; 1937: 100 méter gyors, 200 méter mell, 4x200 méter m gyors, 3x100 méter vegyes), főiskolai vb 2. (1933: 100 méter gyors), főiskolai vb 3. (1933: 50 méter gyors). A párizsi Grand Prix győztese (1934 és 1938: 100 méter gyors); Európa-csúcstartó (1935: 100 méter gyors, 57,8). 18-szoros országos bajnok (1933–1938: 100 méter gyors; 1934–1936: 200 méter gyors; 1935, 1936: 100 méter mell; 1935: 200 méter mell; 1937: 300 méter vegyes; 1934–1937: 4x200 méter gyors; 1936: 100–200–100 méter vegyes). 17-szeres válogatott (1933–1938), örökös bajnok.

Csik Ferenc Keszthelyen, a helyi Törekvésben kezdett el úszni, különösebb eredmények nélkül, talán csak Ejury Lajosnak tűnt fel a fiatalember átlagosnál nagyobb szorgalma, kitartása és elszántsága. Csik Ferenc orvostanhallgatóként, egy kudarcos keszthelyi verseny után, Budapesten, a BEAC-ban folytatta pályafutását. Első edzője, Bárány István, a korábbi Európa-bajnok volt, majd Vértesy József figyelt fel képességeire és kiváló technikájára, ám a kiváló edzőnek az is feltűnt, hogy új tanítványa hetvenöt méternél általában kifulladt. Idővel ő lett a legjobb magyar gyorsúszó – hetvenöt méterig (sajnos azonban ilyen táv nem szerepelt a bajnoki küzdelmek műsorában)! Vértesy nem próbálkozott más úszásnemmel; Csik Ferencet gyorsúszónak nevelte, ám engedte, hogy mellúszásban is versenyezzen, sőt a vízilabdacsapatban is gyakran szerepelhetett. Technikája, vízfekvése kiváló volt, csak állóképessége maradt átlagon aluli. Csik azonban nem törődött bele, hogy kétharmados (harmatos) gyorsúszó, gyenge mellúszó és átlagos pólós maradjon: orvosi tapasztalatai alapján speciális tüdőtágító gyakorlatokat végzett, jóval többet edzett társainál, elsők között vezette be a mindennapos téli edzéseket. Egyszer egy fekete gumiszalaggal érkezett az edzésre: a lábát kötözte össze vele, mert csak a kéztempóját akarta fejleszteni így…

Nemsokára a „kétharmados” úszó eredményei egyre figyelemre méltóbbak lettek. Csik 1933-ban, a torinói főiskolai világbajnokságon, ezüstérmes lett megszokott távján, száz méter gyorson, nemsokára ugyanezt a kedves szakaszt egy percen belül teljesítette. Így hát esélyesként tekinthetett – nem, még nem Berlinre – „csak” Magdeburgra. Az Európa-bajnokságon, Magdeburgban, első győzelmét aratta, természetesen száz méteren (és a győztes magyar váltóban is úszott), ennél is nagyobb sikert ért el Párizsban, a hagyományos Grand Prix-n, ahol nemcsak európai riválisait győzte le. Az 1935-ös budapesti Európa-bajnokságon pedig három aranyérmet szerzett: a „szokványos” távon kívül még két bajnok váltóban is szerepelhetett. A legenda szerint nevelőapja, Csik Ferenc, 1932-ben, a Los Angeles-i olimpiai játékok idején megjövendölte, hogy négy év múlva, nevelt fiával Berlinben nézik meg az olimpiát. Valószínűleg arra gondolhatott, hogy a berlini játékokat könnyebb lesz a helyszínről megtekinteni, mint Amerikából szurkolni. Négy éve, talán még Csik László sem gondolta komolyan, hogy Ferkó fia nem nézőként fog részt venni a berlini olimpián…

Ha a száz méteres síkfutás az atlétika, a száz méteres gyorsúszás az úszósportok legklasszikusabb száma. A berlini olimpiai játékok idején, 1936-ban, a népes japán úszógárda hatalmas bravúrra készült. A száz méter gyorson, az első három helyet a távol-keleti ország legjobbjai kívánták megszerezni: csupán az volt a kérdés, hogy ki kerüljön be a japán válogatottba, mert fájdalom, versenyszámonként, országonként, mindössze három úszót lehetett nevezni. Arai Sigeo (= Shigeo Arai) és Jusza Maszanori (= Yusa Masanori) többször is 57 másodpercen belüli időt ért el, őket leginkább Tagucsi Maszaharu (= Taguchi Masaharu) közelítette meg, az olimpiai címvédő [!] Mijazaki Jacudzsi (= Miyazaki Yatsuji) viszont nem tudott a csapatba kerülni! Így alakult ki az olimpiai japán trió; időközben azonban a német Helmuth Fischer Európa-csúcsot ért el, és különböző „rémisztő” hírek terjedtek el az amerikai sprinterekről, mindenekelőtt Peter Fickről, Arthur Lindegrenről és Arthur Highlandről is. A világcsúcsot egyébként Fick tartotta 56,4-gyel. A legklasszikusabb versenyszámra, minden addigi játékoknál népesebb úszógárda nevezett: negyvenöten próbáltak szerencsét: hét (!) előfutam és két középfutam után alakult ki a döntő hetes mezőnye. A két középfutamból az első három-három helyezett, illetve a két futamból a jobb időt elért negyedik jutott a döntőbe. Csik sem az előfutamot, sem a középfutamot nem nyerte meg: előbb a világcsúcstartó Fick, utóbb a japán Tagucsi mögött végzett a 2. helyen; a döntőbe valamennyi japán, két amerikai (csak Highland esett ki), az Európa-csúcstartó német Fischer és Csik Ferenc került. A döntőben Csiknek a hetes pálya jutott: a két japán (Arai és Jusza) az egyes és a kettes pályákat kapta, a harmadik (Tagucsi) pedig a hatosat, így ő rögtön Csik mellett úszhatott. Azaz úszás közben Ferkó nem is láthatta a nagy esélyes japánokat, viszont a harmadik japán, ügyes taktikával fékezhette Csik iramát, magára vonva a figyelmét… Minden addigi olimpiai úszódöntőnél szorosabb versenyben dőlt el az aranyérem sorsa. Az első métereken Csik vezetett, ám a fordulóhoz már a Csik látóteréből kieső Jusza vette át a vezetést, Tagucsi ügyesen „visszafogta” a magyar fiút, Juszát viszont egyre jobban megközelítette Arai. Hetvenöt méternél úgy tűnt, hogy a verseny eldőlni látszik, a győztes valamelyik japán fiú lesz. Hetvenöt méternél azonban valami történt: a japánok egymással kezdtek el „finiselni”, Tagucsi megközelítette honfitársait, egyúttal a mellette úszó Csik is egyre jobb pozícióba került. Hetvenöt méternél Csik óriási hajrát nyitott, és az egymással foglalkozó japánok előtt megszerezte a győzelmet. Valószínűleg a japánok úgy gondolták, hogy a verseny már eldőlt, mert a táv kétharmadánál a három japán fiú vezetett. Nemcsak Csik, de Jusza és Arai látóteréből is kiesett a hetes, „surranó pályán” versenyző magyar legény. Milyen különös, hogy a korábbi „kétharmados” úszó épp a táv utolsó harmadában verte meg a csak egymásra figyelő távol-keletieket! Csik Ferenc 1936. aug. 9-én – Hajós Alfréd és Halmay Zoltán után – harmadik magyar úszóként olimpiai bajnok lett. Ugyanezen a napon győzött Berlinben a magasugró Csák Ibolya és a birkózó Lőrincz Márton is. – Csik, Csák, Lőrincz! – köszöntötte már aznap nézőit Salamon Béla, a népszerű kabarészerző, a Teréz körúti Színpadon.

Csik Ferenc még két évig versenyzett: 1937-ben győzött a párizsi főiskolai világbajnokságon (ezúttal a száz méter gyors mellett kétszáz méter mellen és a két váltóval összesen négy bajnoki címet nyert), 1938-ban pedig ismét ő bizonyult a legjobbnak a párizsi Grand Prix-n, 1939-ben kinevezték a magyar úszókapitánynak (azaz az úszóválogatott vezetését bízták rá). Megszerezte orvosi oklevelét, utóbb visszavonulása után, Pluhár Istvánnal, a népszerű sportriporterrel, közösen szerkesztették a Képes Sport című magazint is. A II. világháború utolsó magyarországi napjaiban, hivatása teljesítése közben, Sopronban, az Ikva-partján, bombatámadás áldozata lett (1945. márc. 29-én).

Emlékezet

Csik Ferencet mint orvost a II. világháború befejezése előtt a szolnoki csapatkórházhoz vezényelték, katonaorvosi szolgálatra (tartalékos orvos-zászlós rangban, 1944. okt.). Ahogy a front nyugat felé húzódott, a kórház is előbb Budapestre, majd Sopronba költözött. A soproni kórházban, 1945 márciusában már csak egy orvos maradt, dr. Csik Ferenc. Márc. 29-én egyik betegéhez indult, hogy életmentő injekciót adjon neki. Már a házba ért, amikor megszólaltak a légitámadást jelző szirénák. Ő azonban nem a pincébe futott lefelé, hanem a házból rohant kifelé – úgy vélte, ha a házat találat éri, a romok mindent betemethetnek. A becsapódás után nemsokára ismét csend lett. Az Ikva patakhoz és a várfalhoz közeli Patak utcában találták meg. A sors kegyes volt hozzá, azonnal meghalt…

A légitámadás többi áldozatával együtt, ideiglenesen közös sírba temették (a soproni Patak utcai temetőben, 1945. ápr.-ban). A sírokat később exhumálták (1947. ápr. 23-án), a maradványokat dupla koporsóban, a soproni Szentháromság téren ravatalozták fel (a beszentelési szertartást Büchner László pápai prelátus végezte, a Magyar Olimpiai Bizottság nevében Szádeczky-Kardoss Elemér, Sopron város nevében Molnár József alpolgármester búcsúztatta). Hamvait 1947. ápr. 24-én szállították haza Keszthelyre, a város által adományozott, a Festetics-mauzóleumhoz közeli díszsírhelyen nyugszik (az újabb búcsúztató beszédet, a magyar olimpikonok nevében ezúttal Hajós Alfréd, az első magyar olimpiai bajnok mondta, 1947. ápr. 26-án). A síremléket a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2006-ban).

Már életében, berlini győzelme után, tiszteletére, szobrot állított Kaposvár városa (Hősök Ligete, bronz mellszobor, Lányi Dezső alkotása, felavatva: 1936. szept. 8-án). A szobor 1944-ben részben elpusztult, a helyreállított műalkotást, mint a szülőváros ajándékát, a keszthelyi sírjához szállították (1960-ban). Az eredetiről Dénes Sándor szobrászművész másolatot készített és a Csiky Gergely Színház parkjában, a régi szobor talapzatára rögzítette (szintén 1960. nov. 1-jén). A másolat azonban idővel teljesen tönkrement, a városi tanács úgy döntött, hogy új szobrot emel az olimpiai bajnoknak. Az újabb másolatot a Kaposvári Városi Gyógyfürdő és Uszoda 50 méteres versenymedencéje elé, a róla elnevezett Csik Ferenc sétányra állították fel (Weber Klára szobrászművész alkotása, felavatva: 1973. márc. 24-én).

További jelentősebb szobrai: Dömös (községháza nagyterme, bronz mellszobor, Pásztor János, 1936). Budapest XIV. kerület, Őrnagy utca 5–7. (Csanádi Árpád Központi Sportiskola folyosója, bronz dombormű, Várhelyi György, 1989. nov. 16.) és II. kerület, Medve utca 2–4. (általános iskola bejáratával szemben, bronz dombormű, Túri Török Tibor, 2013). Keszthely (az 1980-ban róla elnevezett Csik Ferenc sétányon, a móló közelében, bronz, mészkő és üveg, Tóth Dávid szobrász- és Borbás Dorka üvegművész közös alkotása, 2014. aug. 29.).

Budapesten, a Bem utcai Sporttagozatos Általános Iskola a Csik Ferenc Testnevelési Általános Iskola nevet vette fel (1991. jún. 1-jén; egyesült a Medve utca 12 évfolyamos iskolával Csik Ferenc Általános Iskola és Gimnázium néven, 1998-ban). Az iskolában minden évben Csik Ferenc-emléknapot tartanak. Várpalotán, az egykori strand helyén, Csik Ferenc-emlékparkot avattak (2005. júl. 23-án). A helyi Gál Gyula Sportcsarnokban bronz emléktábláját leplezték le (2006. aug. 9-én).

Keszthelyen, egykori lakóhelyén (Kossuth Lajos utca 71.) emléktábláját helyezték el (hetven évvel olimpiai bajnoki címe után, 2006. aug. 25-én). Keszthelyen nevét vette fel a Csik Ferenc Olimpiai Baráti Kör Egyesület (2007. nov. 6-án), amely Keszthely és környéke olimpiai hagyományait is őrzi Csik Ferenc olimpiai bajnok emlékének ápolása mellett. Az egyesület minden évben, decemberben, Csik Ferenc születésnapjához közel, utánpótlás úszóversenyeket rendez a Csik Ferenc-emlékkupáért. Nevét vette fel továbbá a keszthelyi Csik Ferenc-tanuszoda (2010. jan.-ban), ahol Csik Ferenc emléktábláját is felállították. Keszthelyen, a Csokonai Általános Iskola és Művelődési Központ évente Csik-emléktúrákat is szervez diákjainak és tanáraiknak a Keszthely hegyekbe.

Sopronban, ahol életét vesztette, közterületet neveztek el róla (a Csik Ferenc utca a Patak utca, az Ikva patak és a várfal közelében van). Tiszteletére, Sopronban is Csik Ferenc-emlékversenyt rendeztek (Temes Judit olimpiai bajnok védnökségével, 1978-tól). Nevét vette fel a soproni Csik Ferenc Alapítvány, amely az évente megrendezett Csik Ferenc-emlékversenyeken a 100 méteres férfi gyorsúszás helyezetteit és a legjobb soproni úszókat jutalmazza (1990-től). A 25. Csik Ferenc-emlékversenyen a Magyar Olimpiai Akadémia (MOA) és Sopron városa közösen márvány emléktáblát helyezett el a városi uszoda előcsarnokában (Csik Ferenc születésének 90. évfordulóján). A soproni városi uszodát végül Csik Ferencről nevezték el (Csik Ferenc Uszoda, 2004. júl. 7-étől).

A Magyar Úszószövetség (MÚSZ) Csik Ferenc-vándordíjat alapított (a 100 méteres gyorsúszás mindenkori győztese részére, 1948-ban), ill. Kaposvárott, Városi Gyógyfürdő és Uszoda 50 méteres, 8 rajtköves medencéjében évente Csik Ferenc-emlékversenyt is rendeznek (Adorján József kezdeményezésére, 1966-tól). Jutasi Róbert sportújságíró kezdeményezésére jött létre a Somogy Megyei Sportmúzeum (Kaposvár, Fő utca 12.), ahol Csik Ferenc sportérméit és egyéb személyes tárgyait is őrzik. A Sportminisztérium Csik Ferenc-díjat alapított (kiváló sporteredmények és sportéletmű elismeréséért, 2001-ben;  a díjat minden évben, máj. 6-án, a Magyar Sport Napján adják át.

Elismerés

Signum Laudis (1935), Toldi Miklós Érdemérem (arany, 1936), a Nemzeti Sport karácsonyi nagydíja (1936), Magyar Örökség Díj (posztumusz, 2005).

Az Úszósport Hírességei Csarnoka (= International Swimming Hall of Fame) tagja (1983), A magyar úszósport halhatatlanja (2017).

Szerkesztés

A Képes Sport társszerkesztője (Pluhár Istvánnal, 1939–1944).

Főbb művei

F. m.: Az út, mely az olimpiai bajnoksághoz vezet. (Magyar Cserkész, 1936. okt. 1.)
A szívműködés újraindításának electrocardiogrammja. (Orvostudományi Közlemények, 1944)
A vízi sportok egészségügye. Csik Ferenc előadása az Országos Sportorvosi Értekezleten. 1944. márc. 3–4. (Bp., 1944).

Irodalom

Irod.: családi és egyéb források: Csima Pál ügyvéd Pécsett, hosszas szenvedés után meghalt. (Budapesti Közlöny, 1869. júl. 27.)
Pécsett, e hó 6-ikán Csima Vilma kisasszonyt Scharl Gusztáv megyei tisztviselő oltárhoz vezette. (Fővárosi Lapok, 1875. dec. 12.)
Házasság felbontatott: Csima Vilma, Scharl Gusztáv. (Pécsi Napló, 1893. febr. 10.)
Kiskorú Scharl Ferenc németüröghi illetőségű pécsi lakos vezetéknevének „Lengvári”-ra kért átváltoztatása belügyminiszteri rendelettel megengedtetett. (Budapesti Közlöny, 1900. máj. 10.)
Menyasszonyok – vőlegények. Házasságkötések. Lengvári Ferenc, Csík Mária. (Somogyi Hírlap, 1911. ápr. 30.)
Lengvári Ferenc halála. (Somogyi Hírlap–Somogyvármegye, 1915. jan. 21.–Dunántúl, 1915. jan. 22.)
Házassági jubileum. Csik Antal és Szakváry Mária vasárnap ünnepelték Keszthelyen házasságuk 50. évfordulóját a plébániatemplomban. (Zalamegyei Újság, 1936. máj. 26.)
Keszthelyen most ünnepelte aranylakodalmát Csik Antal és felesége Szakváry Mária. (Kis Újság, 1936. máj. 27.)
Budapest diadalmámorban. Az út az olimpiai bajnokság felé… (Nemzeti Sport, 1936. aug. 10.)
„A magyar Csik legyőzte Japánt és Amerikát.” Berlini esti sajtóvélemények Csik Ferenc győzelméről. „Ez az eredmény a legnagyobb meglepetés az olimpián.” (Nemzeti Sport, 1936. aug. 10.)
A magyar sport diadalmas vasárnapja az olimpiászon. Csik, Csák, Lőrincz. [Három magyar olimpiai bajnoki cím.] (Pesti Napló, 1936. aug. 11.)
Az én fiam!… Beszélgetés Csik Ferenc boldog édesanyjával. (Új Nemzedék, 1936. aug. 11.)
Még az autóbusz is megállott… A diadal és a pesti utca. [Csik Ferenc olimpiai győzelméről.]  (8 Órai Újság, 1936. aug. 11.)
Berta József: Egy órás beszélgetés Csik Ferenc édesanyjával, özvegy Lengváry Ferencnével. (Új-Somogy, 1936. aug. 18.)
Csűrös Emília: Keszthely az olimpiai fáklya fényében. Csik Ferenc világbajnok fényes fogadtatása. (Magyar Lapok, 1936. aug. 30.)
Tizenötezer ember jelenlétében leplezték le Csik Ferenc szobrát. (Új-Somogy, 1936. szept. 10.)
Philippovich Feda és Csik Ferenc dr. olimpiai bajnok febr. 3-án tartják esküvőjüket a budapesti Egyetemi Templomban. (Esti Újság, 1940. jan. 29.–Pesti Hírlap, 1940. febr. 2.)
Csik Ferenc megnősül. (Új Magyarság, 1940. jan. 30.)
Kihantolták Csik Ferenc dr. olimpiai bajnok holtestét. (Kis Újság, 1947. ápr. 25.)
Bodosi Mihály: Ismerjük meg olimpiát járt sportembereinket! Csik Ferenc, a 100 méteres gyorsúszás olimpiai bajnoka. (Somogyi Néplap, 1955. dec. 11.)
Philippovich Viktor okt. 13-án elhunyt. (Népakarat, 1957. okt. 17.)
Syposs Zoltán: Csik Ferenc nyomában – Keszthelyen. Itt élned, s halnod kell… (Sportélet, 1971. 8.)
Kocsis L. Mihály: Csik Ferenc sírjánál. (Népsport, 1971. máj. 1. és K. L. M.: Sportpályák foglyai. Bp., 1982)
Elhunyt Csik Ferenc édeanyja. (Népsport, 1972. aug. 25.)
Lévai József: Kaposvári történetek. Lengváry Feriből Csik Ferenc. (Somogyi Néplap, 1987. jan. 31.)
Kő András: „Gyere, Ferkó, gyere…! A százharmadik napon. A temetés a krimi határát súrolta. [Gedényi Mihály emlékei Csik Ferenc temetésének körülményeiről.] (Népsport, 1988. jún. 19.)
Lévai József: Részt vett a saját szobra avatásán. Hogyan lett Lengváry Feriből Csik Ferenc? (Új Magyarország, 1993. márc. 19.)
Vértes László: dr. Csik Ferenc erkölcsi tanítása. (Magyar Bioetikai Szemle, 2003. 3.)
Malonyai Péter: 1938. Az olimpiai bajnok meghűlt, nem vállalta a döntőt, s repülőgépen azonnal hazautazott. (Nemzeti Sport, 2018. aug. 6.)
R. R.: Signum Laudis. Ússz, Ferkó, ússz! [Csik Ferenc emlékezete.] (Magyar Hírlap, 2021. márc. 6.)
Szabó Gábor: 1938. Csik Ferenc nagy hatású beszéde az eucharisztikus kongresszuson. Erősek kenyere. (Nemzeti Sport, 2021. szept. 20.).

Irod.: lexikonok, feldolgozások: Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
Keresztény magyar közéleti almanach. I–II. köt. (Bp., 1940)
Syposs Zoltán: Ez a szép játék. Arcok a magyar sport történetéből. (Bp., 1976)
Somogyi életrajzi lexikon. (2. bőv. kiad. Kaposvár, 1981)
Sportlexikon. I–II. köt. Főszerk. Nádori László. (Bp., 1985–1986)
Olimpiai almanach. Sydney 2000. (Bp., 2000)
Akiknek ezeréves múltunkat köszönhetjük. Magyarország neves halottainak névjegyéke és temetkezési helyei. Összeáll. Csontos László. (Bp., 2001)
Kapronczay Károly: Magyar orvoséletrajzi lexikon. (Bp., 2004)
Zalai életrajzi lexikon. (3. jav. és bőv. kiad. Zalaegerszeg, 2005)
Csik Katalin: Édesapám emléke. 100 éves lenne Csik Ferenc. (A Keszthelyi Városi Önkormányzat kiadványa. Keszthely, 2013)
Emléküket őrizzük. 2. Az olimpikonjaink, sportolóink, sportvezetőink emléke. Szerk. Győr Béla. (Bp., 2014)
Rózsaligeti László: Magyar olimpiai lexikon. (5. bőv. és jav. kiad. Bp., 2016).

 

neten:

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:XDB2-KZN (Blauhorn Terézia keresztelési anyakönve, 1822)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:X8X7-HJD (Dobszay Terézia születési anyakönyve, 1848)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:XDBG-JJK (Csima Vilma születési anyakönyve, 1856)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:X8RZ-QPG (Csik Antal születési anyakönyve, 1862, az anyja neve itt Demerácz Jozefa)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:X8V6-G4S (Csik Erzsébet születési anyakönyve, 1888)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:2S1S-C4L (Csik Mária születési anyakönyve, 1889)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:2S1S-4VV (Csik László születési anyakönyve, 1890)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:XKVB-25M ([id.] Csik Ferenc születési anyakönyve, 1892)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:X8S4-2D6 ([ifj.] Csik Antal születési anyakönyve, 1894)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6JY1-ZNRV (Scharl Gusztáv halotti anyakönyve, 1898)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6Z21-NJKZ (Lengvári Ferenc és Csik Mária házassági anyakönyve, 1911)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/146492 (Lengvári Ferenc gyászjelentése, 1915)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6GCQ-G8KG (dr. Csik László és Flaxmayer Janka házassági anyakönyve, 1923)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6V1C-KZKK (Szakváry Nándorné Dobszai [!] Teréz halotti anyakönyve, 1928)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6V9F-YZYW (Csik Antalné Szakváry Mária halotti anyakönyve, 1947)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6V9F-1XT2 (Csik Antal halotti anyakönyve, 1947, az anyja neve itt Darnóczi Janka)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/491245 (Philippovich Viktor gyászjelentése, 1957)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:8QVS-KC2M (Philippovich Viktor halotti anyakönyve, 1957)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6VRZ-Y2Z2 (Csik Jolán halotti anyakönyve, 1980)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/385906 (dr. Csik Ferencné Philippovich Feodóra gyászjelentése, 1992)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2024

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője