Dabrónaki Gyula
politikus, szakszervezeti vezető
Születési adatok
1916. július 6.
Budapest
Halálozási adatok
1984. szeptember 25.
Budapest
Temetési adatok
1984. október 2.
Budapest
Mező Imre úti Temető Munkásmozgalmi Panteon
Család
Sz: Dabrónaki Gyula szabósegéd, Szeszler Mária gyári munkás. Testvére: Dabrónaki Béla és Dabrónaki Rezső. F: Pintér Emília gépírónő. Fia: Dabrónaki Gyula, ifj. (1957–) politikus, diplomata, a Magyar Köztársaság tokiói nagykövete (2003–2007).
Iskola
Négy polgári osztályt végzett, pék segédlevelet szerzett (1934), egyéves pártiskolát végzett (1949–1950), az ELTE ÁJTK-n állam- és jogtudományi doktori okl. szerzett (1950).
Életút
Budapesti sütőüzemekben pékinas (1930–1934), majd péksegéd (1934–1940), elbocsátása után egy hangszerüzletben eladó (1941–1944), egyúttal a II. világháború idején póttartalékos katona (1942–1943), de frontszolgálatot nem teljesített. Az Élelmezési Munkások Országos Szövetsége (ÉMOSZ, 1931-től), az SZDP tagja (1940-től), szakszervezeti bizalmi (1940-től).
A II. világháború után az SZDP budapesti VIII. kerületi titkára, egyúttal az SZDP fővárosi végrehajtó bizottsága tagja a pártközpont üzemszervezési osztályának vezetője (1945–1948), a kommunista párttal való együttműködés híve. A két munkáspárt egyesülése után az MDP Szervezési Osztályának h. vezetője (1948. jún.–1949), a pártiskola elvégzése után a Szikra Könyvkiadó Propaganda- és Anyagterjesztési Osztályának vezetője (1950–1952), az Élelmiszeripari Minisztérium Sütő- és Tésztaipari Igazgatóság Gyártási Osztályának vezetője (1952–1957).
A forradalom leverése után a minisztérium párttitkáraként jelentős szerepet vállalt az új párt, az MSZMP megszervezésében. Élelmezésügyi miniszterhelyettes (1957. jún. 5.–1958. jan. 28.), a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság (KNEB) elnökhelyettese (1958. jan. 29.–1959. júl. 21.), az élelmezésügyi miniszter első helyettese (1959. júl. 22.–1967. ápr. 11.), a KNEB elnöke (1967. ápr. 12.–1977. jún. 22.) államtitkári rangban (1968. febr.-tól). Az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezetének (ÉDOSZ) elnöke (1970. nov. 20.–1984. szept. 25.).
Az MDP KV tagja (1948. jún. 14.–1954. máj. 30.). Az MSZMP KB tagja (1957. febr. 26.–1984. szept. 25.).
Országgyűlési pótképviselő (SZDP, 1945 és 1947), országgyűlési képviselő (SZDP, Nagy-Budapest, 1948. ápr. 26.–1949. máj. 15.; Magyar Függetlenségi Népfront Nagy-budapesti lista, 1949. máj. 15.–1953. máj. 17.; Hazafias Népfront Fejér megyei lista, 1958. nov. 16.–1963. febr. 24. és 1963. febr. 24.–1967. márc. 19.). Az Országgyűlés Terv- és Költségvetési Bizottságának titkára (1958–1967).
Emlékezet
Budapesten élt és tevékenykedett, a fővárosban hunyt el, a Mező Imre úti Temető Munkásmozgalmi Panteonjába temették. a gyászszertartáson az MSZMP KB és a KNEB nevében Szakali József, a KNEB elnöke, a családm a barátok és a szakszervezetek nevében Szilágyi László, az ÉDOSZ titkára búcsúzott.
Elismertség
A Velencei-tavi Intéző Bizottság elnökségének elnöke (1970–1984), a Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) elnöke (1972–1976).
Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB, 1962-től), a Tudományos és Felsőoktatási Tanács (1962-től), valamint az Állami és Kossuth-díj Bizottság tagja.
Elismerés
Magyar Népköztársasági Érdemrend (1950), Munka Érdemrend (1956 és 1962), Munkás–Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957), Szocialista Hazáért Érdemrend (1967), Munka Érdemrend (arany, 1970), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1977).
Főbb művei
F. m.: A népgazdaság és a társadalmi tulajdon védelméről a KNEB tapasztalatai alapján. (Belügyi Szemle, 1968. 11.)
Új törvény a népi ellenőrzésről. (Állam és Igazgatás, 1969. 3.)
A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság és területi bizottságai tevékenységéről. A KNEB tevékenységéről. (Belügyi Szemle, 1971. 10.)
Az állami és társadalmi ellenőrzés tapasztalatáról. (Belügyi Szemle, 1975. 10.)
Tartalékaink az anyaggazdálkodásban. (Vezetéstudomány, 1976. 1-2.)
Eredménynövelő tartalékokat tárt fel az ellenőrzés. (Vezetéstudomány, 1976. 10.)
Hiányzik a beruházási folyamat komplex ellenőrzése. (Vezetéstudomány, 1977. 3.)
Az ipari termelőkapacitások jobb kihasználásáért. (Vezetéstudomány, 1977. 7.).
Irodalom
Irod.: Halálhír. (Népszabadság–Magyar Nemzet, 1984. szept. 27.)
Elhunyt D. Gy. (Fejér megyei Hírlap, 1984. szept. 27.)
D. Gy. (Népi Ellenőrzés, 1984. 11.)
Balogh Károlyné: Búcsúzunk D. Gy.-tól. (Élelmiszeripar, 1984. 11.)
Búcsú D. Gy.-tól. (Magyar Horgász, 1984. 11.)
Búcsúzunk D. Gy.-tól. (Baromfitenyésztés és feldolgozás, 1985. 1.)
Strassenreiter Erzsébet: D. Gy. (Pártélet, 1986. 6.).
Irod.: Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Szerk. Fonó Györgyné és Kis Tamás. (3. átd. kiad. 1975)
Munkásmozgalom-történeti lexikon. Szerk. Vass Henrik. (Bp., 1972)
Ki kicsoda? (4. átd. kiad. Bp., 1981)
Az 1947. év szept. 16-ára összehívott Országgyűlés almanachja. Főszerk. Marelyn Kiss József és Vida István. (Bp., 2005).
neten:
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelent: nevpont.hu 2020
Aktuális havi évfordulók
Abodi Nagy Béla
festőművész
Gergely János
orvos, immunológus
Gárdonyi Albert
történész, levéltáros
Haeffner Emil
muzeológus, egyiptológus
Igmándy József
etnográfus, biológus, botanikus
Foglalkozások
politikus (663), orvos (604), író (459), történész (363), jogász (331), irodalomtörténész (285), szerkesztő (274), újságíró (268), műfordító (228), pedagógus (214), költő (189), közgazdász (181), gépészmérnök (168), nyelvész (167), biológus (144), festőművész (121), vegyészmérnök (120), római katolikus pap (117), kémikus (115), mezőgazdasági mérnök (109), matematikus (100), művészettörténész (96), muzeológus (93), levéltáros (91), fizikus (89)