Család

Sz: Danielik Ignác megyei csendbiztos.

Iskola

Tanulmányait a rozsnyói premontrei gimnáziumban és a pesti központi szemináriumban végezte, a pesti egyetemen bölcseleti tudori okl. szerzett (1836), pappá szentelték (1840), az MTA tagja (t.: 1858. dec. 15.).

Életút

A rozsnyói líceumban a héber és a görög nyelv, valamint a biblikus tudományok r. tanára (1842–1848), a Religio és Nevelés (1848. júl. 2.–1849. ápr. 22.), ill. a Religio szerkesztője (1849. szept. 27.–1851; a lapot betiltották: 1851. jún.; őt pedig két hónap várbörtönre ítélték. A lap 1852-től 1855. dec. 30.-ig újra megjelent). A Pesti Napló munkatársa (1858-tól). Egri kanonok (1849), sajószentpéteri c. prépost (1856-tól), pristinai c. püspök és helytartósági tanácsos (1861–1865). Egri érseki helynök (1883. jún. 9.-étől). A Főrendiház tagja. A Szent István Társulat helyettes elnöke (1853-tól). Az ő kezdeményezésére adta ki a Társulat Caesar Cantu világtörténetének magyar fordítását és az Egyetemes Magyar Encyclopaediát (I–XIII. köt., Pest, 1859–1876). Kiadta az Emlékkönyv c. gyűjteményes munkát (“a kormány által betiltott Religio előfizetőinek kárpótlásul”, Pest, 1852). Számos egyházi beszédet, cikket és tárcát írt. Pályájának kezdetén a Somogyi Károly által szerkesztett Religio udvarhoz hű, lojális folyóirat volt. Miután elnyerte a bécsi kormány bizalmát kinevezték egri kanonokká is (1849. okt. 1.), ill. meghívták a magyarországi iskolák átszervezésével foglalkozó bizottságba. Az 1850-es években br. Kemény Zsigmond hatására nézetei radikalizálódtak, a lapot betiltották őt pedig kéthavi várfogságra ítélték (1851. aug. 2.–okt. 1.). A lap kiadása 1852. okt. végéig szünetelt, ekkor Scitovszky hercegprímás közbenjárására folytathatta a szerkesztői munkát. A Bach-korszak idején a magyar közélet egyik tevékeny szereplője, a bécsi kormány által megkötött és Magyarországra erőszakolt konkordátum idején a Nemzeti Párt híveihez csatlakozott (1856). Az 1850-es évekre hatalmas magánkönyvtárat gyűjtött, amely végül a Szent István Társulat tulajdonába ment át. Az európai összes katolikus állam egyházi birtokosainak szövetkezésével bankot akart alapítani, e célból 1860 elején beutazta Német-, Francia-, Spanyol- és Olaszországot, ill. Belgiumot és Hollandiát. A Szent László Társulat megalapítója (1861. máj. 5.). Miután saját kérésére felmentették helytartósági tanácsosi állásától (1865. márc. 9.), elhagyta a fővárost előbb Egerbe, majd néhány hét múlva barátjához, Répásy József préposthoz költözött (Jászóra, 1865–1867), annak elhunyta után Egerbe végleg visszatért (1867). Legutolsó nyilvános szereplése a Főrendiház újjászervezésekor, mint ezen ház tagja, a címzetes püspökök ún. meghívatási jogának védelmében elmondott hatásos beszéde volt (1885. márc. 26.-án). Végrendeletében 1000 forintot hagyott az MTA-ra. Egerben hunyt el, az Egri Főszékesegyházban nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2009-ben).