Darkó Jenő
Darkó Jenő

2020. október 26. Hétfő

Darkó Jenő

történész, bizantinológus

Születési adatok

1880. július 13.

Dálnok, Háromszék vármegye

Halálozási adatok

1940. január 8.

Debrecen


Család

Apja a dálnoki iskola igazgatója volt.

Iskola

A sepsiszentgyörgyi református Székely Mikó Kollégiumban éretts. (1898), a bp.-i tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – középiskolai tanári és bölcsészdoktori okl. szerzett (1902), a közép- és újgörög filológia tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1910). Az MTA tagja (l.: 1913. ápr. 24.).

Életút

A bp.-i gyakorlógimnázium helyettes tanára, az Eötvös Collegiumban a görög nyelv korrepetitora és a bp.-i evangélikus gimnázium óraadó tanára (1902–1903). A Müncheni Egyetemen állami ösztöndíjas (1904–1905), majd több nagy európai könyvtár bizánci kéziratanyagát tanulmányozta át (1905–1907). A Pápai Református Kollégium, majd a bp.-i VII. kerületi állami gimnázium (1906–1908), a Debreceni Református Főiskola r. tanára (1908–1914). A bp.-i tudományegyetem magántanára (1910–1914), a Debreceni Tudományegyetemen, ill. a Tisza István Tudományegyetemen a klasszika-filológia ny. r. tanára (1914–1940); közben a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar dékánja (1918–1919 és 1938–1939), majd az Egyetem rektora (1928–1929). A Székely Társaság elnöke (1919-től), a debreceni Országos Székely Kongresszus rendezője (1934). Kora középkori egyetemes és magyar történelemmel foglalkozott. Jelentős eredményeket ért el a magyar történelem bizánci forrásainak feltárásában és kiadásában, ill. a 13. sz.-i magyar–bizánci kapcsolatok kutatásában. A legnagyobb elismerést Laonikos Chalcondylés szövegkiadásaival szerezte. A késő bizánci történelem legfontosabb történetírója elsőrendű forrást alkotott, amely a XV. sz.-i eszmetörténet egyik legimpozánsabb emléke. Darkó Jenő végezte el az alapkutatásokat, amelynek során 25 kézirat teljes vagy részleges összevetésére került sor. Erdély elcsatolása után (1920) elsősorban az erdélyi kérdés múltját és jelenét vizsgálta.

Emlékezet

Debrecenben hunyt el, a Nagyerdei Köztemetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2003-ban).

Elismertség

A debreceni Tisza István Tudományos Társaság elnöke (1936–1940). Az Országos Felsőoktatási Tanács tagja. A debreceni Népszerű Főiskolai Tanfolyam rendezőbizottságának elnöke. Az olasz Accademia degli Arcadi (l.: 1936), az Athéni Bizantinológiai Társaság t. tagja.

Elismerés

Az Athéni (1937) és a Szófiai Egyetem t. doktora (1939).

Főbb művei

F. m.: A koiné viszonya az ó-görög dialektusokhoz. Egy. doktori értek. is. (Bp., 1902)
Kézirati tanulmányok Laonikos Chalcondyles történeti művéhez. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1907)
A magyarokra vonatkozó népnevek a bizánci íróknál. (Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből. 21. köt. 6. Bp., 1910)
Valaoritis új-görög költő. (Budapesti Szemle, 1910)
Laonikos Chalcondyles nyelvéről. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1912)
Bizánc utolsó történetírói. (Budapesti Szemle, 1912)
Bölcs Leó Taktikájának hitelessége magyar történeti szempontból. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1914. máj. 4.
megjelent: Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből. 23. köt. 4. Bp., 1915)
Az ősmagyar hadiszervezet és taktika. (Debrecen, 1916)
Beszédek Erdélyért. (Debrecen, 1919)
Laonici Chalcocondylae Historiarum demonstrationes. I–II. köt. Sajtó alá rend., szerk. (Bp., 1922–1927)
Tisza István ethikai eszméi. (Tisza-emlékkönyv. Gr. Tisza István halálának tizedik évfordulójára. Debrecen, 1928)
Gr. Széchenyi István görög tanulmányai. (Budapesti Szemle, 1928)
D. J. … rektor az egyetemi ünnepeken elmondott beszédei. (Debrecen, 1930)
Byzantinisch–ungarische Beziehungen in der zweiten Hälfte des XIII. Jahrhunderts. (Weimar, 1933)
Az ősmagyar hadművészet fejlődése és hatása Nyugateurópára. (Bp.–Pécs, 1934)
Die militärische Reformen des Kaisers Herakleios. (Szófia, 1935)
Die Gründung der Festung Muchli. (Athén, 1935)
Die ursprüngliche Bedeutung des unteren Teiles der ungarischen heiligen Krone. (Prag, 1936)
A Dukas Mihály-féle korona célja és jelentősége. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1937)
La militarizzazione dell’Impero Byzantino. (Roma, 1936)
A turáni kultúra jellemvonásai és jelentősége. (Bp., 1936)
A magyar huszárság eredete. (Pécs, 1937)
A romániai magyar kisebbség kulturális helyzete. (Erdélyi füzetek. 1. Debrecen, 1938)
Népességi mozgalmak Erdélyben és környékén a középkorban. (Erdélyi füzetek. 3. Debrecen, 1938)
Die Landnahme der Ungarn und Siebenbürgen. (Die siebenbürgische Frage. Bp., 1940)
A moldvai magyarok őstelepülése, története és mai helyzete. (A pécsi Erzsébet Tudományegyetem Kisebbségi Intézetének kiadványai. 14. Pécs, 1942)
Császárimádó Róma, képromboló Bizánc. (Gyorsuló idő. Bp., 1977)
A nemzetek és vallások története Romániában. Verus Siculus álnéven. (Youngstown, 1980)
Az ősmagyar hadművészet fejlődése és hatása Nyugateurópára. Sajtó alá rend. Kerepeszki Róbert. (Studia militaria Hungarica. Új kiad. Máriabesnyő–Gödöllő, 2007)
A magyar huszárság eredete. D. J. hadtörténeti munkáinak bibliográfiájával. Sajtó alá rend. Kerepeszki Róbert, Romhányi Beatrix. (Studia militaria Hungarica. Új kiad. Máriabesnyő–Gödöllő, 2010)
Népességi mozgalmak Erdélyben és környékén a középkorban. Sajtó alá rend. Kerepeszki Róbert, Romhányi Beatrix. (Historia incognita. Új kiad. Máriabesnyő–Gödöllő, 2010).

Irodalom

Irod.: Szabó Árpád: D. J. emlékezete. Művei bibliográfiával. (Debrecen, 1941)
Kapitánffy István: D. J. emlékezete. (Antik Tanulmányok, 1980)
D. J.-emlékszám. Német és angol nyelvű tanulmányokkal, bibliográfiákkal. (Acta Classica, 1981)
Kapitánffy István: Jenő Darkó. (Homonoia, 1982).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013