Degenfeld Imre
Degenfeld Imre

2024. december 5. Csütörtök

Degenfeld Imre, hoheneybachi és durmai

politikus, nagybirtokos

Születési adatok

1810. október 29.

Erdőszáda, Szatmár vármegye

Halálozási adatok

1883. február 19.

Budapest


Család

Sz: Degenfeld-Schomburg Miksa (1766–1810) cs. és kir. kamarás, udvari tanácsos, gr. Teleki Anna. F: 1834–1856: beökönyi Beck Paulina Zsuzsanna (1815–1856). Leánya: Degenfeld Ilona (1839–1913), gr. Tisza Kálmán (1830–1902) miniszterelnök, az MTA tagja felesége, ill. Degenfeld Anna (1836–1925), Degenfeld Berta (1843–1928) és Degenfeld Emma (1844–1901).

Iskola

A németújhelyi cs. és kir. tiszti akadémián végzett, mint hadmérnök; majd hadnaggyá avatták a Károly főhercegről elnevezett 3. számú dzsidás ezredhez (1828).

Életút

Ezredével Hajdúhadházon szolgált (1828–1834), házasságkötése után leszerelt (1834). Hozományként került birtokába a nyírbaktai kastély, ill. anyósának halála után a téglási kastély is. Degenfeld Imre mindkét kastélyt átalakította, birtokain mintagazdaságot, kapitalista nagyüzemet hozott létre. Az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc idején Szabolcs vármegye főispánja, kormánybiztos. Irányította és szervezte a helyi nemzetőrséget, katonákat toborzott, fegyvereket gyűjtött a hadsereg számára. A világosi fegyverletétel (1849. aug. 13.) után kötél általi halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélték (Haynau, menesztésének hírére megkegyelmezett neki: 1850. júl. 31.; vagyonát is visszakapta). A Főrendiház tagja.

Az Alsó-Szabolcsi Tiszai Ármentesítő Társaság elnöke (1866-tól). A Magyar Földhitelintézet igazgatóválasztmányának tagja.

A Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka (1860–1883). Kinevezésének kezdetén, a Protestáns Pátens elleni országos méretű tiltakozás egyik szervezője (1860; az osztrák hatóság a nagyváradi törvényszék elé idézte, a pátens visszavonása után az ellene elkezdett eljárás megszűnt). Híres volt bőkezű adományairól: egyházkerületében felújíttatta és kibővíttette a református templomokat, mint a Szabolcsvármegyei Gazdasági Egyesület alapító elnöke több millió akáccsemetét ültetett, hogy megkössék a futóhomokot. 1860–1861-ben 3000 koronát adott a Magyar Tudós Társaságnak.

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője