Család

Sz: Degenfeld-Schomburg Miksa (1766–1810) cs. és kir. kamarás, udvari tanácsos, gr. Teleki Anna. F: 1834–1856: beökönyi Beck Paulina Zsuzsanna (1815–1856). Leánya: Degenfeld Ilona (1839–1913), gr. Tisza Kálmán (1830–1902) miniszterelnök, az MTA tagja felesége, ill. Degenfeld Anna (1836–1925), Degenfeld Berta (1843–1928) és Degenfeld Emma (1844–1901).

Iskola

A németújhelyi cs. és kir. tiszti akadémián végzett, mint hadmérnök; majd hadnaggyá avatták a Károly főhercegről elnevezett 3. számú dzsidás ezredhez (1828).

Életút

Ezredével Hajdúhadházon szolgált (1828–1834), házasságkötése után leszerelt (1834). Hozományként került birtokába a nyírbaktai kastély, ill. anyósának halála után a téglási kastély is. Degenfeld Imre mindkét kastélyt átalakította, birtokain mintagazdaságot, kapitalista nagyüzemet hozott létre. Az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc idején Szabolcs vármegye főispánja, kormánybiztos. Irányította és szervezte a helyi nemzetőrséget, katonákat toborzott, fegyvereket gyűjtött a hadsereg számára. A világosi fegyverletétel (1849. aug. 13.) után kötél általi halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélték (Haynau, menesztésének hírére megkegyelmezett neki: 1850. júl. 31.; vagyonát is visszakapta). A Főrendiház tagja.

Az Alsó-Szabolcsi Tiszai Ármentesítő Társaság elnöke (1866-tól). A Magyar Földhitelintézet igazgatóválasztmányának tagja.

A Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka (1860–1883). Kinevezésének kezdetén, a Protestáns Pátens elleni országos méretű tiltakozás egyik szervezője (1860; az osztrák hatóság a nagyváradi törvényszék elé idézte, a pátens visszavonása után az ellene elkezdett eljárás megszűnt). Híres volt bőkezű adományairól: egyházkerületében felújíttatta és kibővíttette a református templomokat, mint a Szabolcsvármegyei Gazdasági Egyesület alapító elnöke több millió akáccsemetét ültetett, hogy megkössék a futóhomokot. 1860–1861-ben 3000 koronát adott a Magyar Tudós Társaságnak.