Degenfeld Imre
Degenfeld Imre

2020. október 23. Péntek

Degenfeld Imre, hoheneybachi és durmai

politikus, nagybirtokos

Születési adatok

1810. október 29.

Erdőszáda, Szatmár vármegye

Halálozási adatok

1883. február 19.

Budapest


Család

Sz: Degenfeld-Schomburg Miksa (1766–1810) cs. és kir. kamarás, udvari tanácsos, gr. Teleki Anna. F: 1834–1856: beökönyi Beck Paulina Zsuzsanna (1815–1856). Leánya: Degenfeld Ilona (1839–1913), gr. Tisza Kálmán (1830–1902) miniszterelnök, az MTA tagja felesége, ill. Degenfeld Anna (1836–1925), Degenfeld Berta (1843–1928) és Degenfeld Emma (1844–1901).

Iskola

A németújhelyi cs. és kir. tiszti akadémián végzett, mint hadmérnök; majd hadnaggyá avatták a Károly főhercegről elnevezett 3. számú dzsidás ezredhez (1828).

Életút

Ezredével Hajdúhadházon szolgált (1828–1834), házasságkötése után leszerelt (1834). Hozományként került birtokába a nyírbaktai kastély, ill. anyósának halála után a téglási kastély is. Degenfeld Imre mindkét kastélyt átalakította, birtokain mintagazdaságot, kapitalista nagyüzemet hozott létre. Az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc idején Szabolcs vármegye főispánja, kormánybiztos. Irányította és szervezte a helyi nemzetőrséget, katonákat toborzott, fegyvereket gyűjtött a hadsereg számára. A világosi fegyverletétel (1849. aug. 13.) után kötél általi halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélték (Haynau, menesztésének hírére megkegyelmezett neki: 1850. júl. 31.; vagyonát is visszakapta). A Főrendiház tagja.

Az Alsó-Szabolcsi Tiszai Ármentesítő Társaság elnöke (1866-tól). A Magyar Földhitelintézet igazgatóválasztmányának tagja.

A Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka (1860–1883). Kinevezésének kezdetén, a Protestáns Pátens elleni országos méretű tiltakozás egyik szervezője (1860; az osztrák hatóság a nagyváradi törvényszék elé idézte, a pátens visszavonása után az ellene elkezdett eljárás megszűnt). Híres volt bőkezű adományairól: egyházkerületében felújíttatta és kibővíttette a református templomokat, mint a Szabolcsvármegyei Gazdasági Egyesület alapító elnöke több millió akáccsemetét ültetett, hogy megkössék a futóhomokot. 1860–1861-ben 3000 koronát adott a Magyar Tudós Társaságnak.

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013