Doby Géza
Doby Géza

2020. november 23. Hétfő

Doby Géza, feöldi

biokémikus, enzimológus, gyógyszerész

Születési adatok

1877. december 30.

Bécs

Halálozási adatok

1968. április 16.

Budapest


Család

Sz: Doby Jenő grafikus, rézmetsző, az Iparművészeti Főiskolán a rézmetszés r. tanára, Megay Erzsébet.

Iskola

A bp.-i tudományegyetemen gyógyszerész mesteri okl. (1900), bölcsészdoktori okl. (1902), a növényélettani kémia tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1913). Az MTA tagja (l.: 1934. máj. 11.; r.: 1946. júl. 24.; tanácskozó: 1949. okt. 31.; tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.).

Életút

A bp.-i tudományegyetem II. sz. Vegykísérleti Intézete tanársegéde (1900–1904), a Mezőgazdasági Kísérletügyi Intézet osztályvezetője (1904–1913); közben a berlini egyetem Kémiai Intézetének ösztöndíjasa (1908–1909), majd Párizsban ösztöndíjas vendégkutató (1909). A Magyaróvári Vegykísérleti Állomás vezetője (1913–1918), a bp.-i Országos Kémiai Intézet és Vegykísérleti Állomás igazgatója (1918–1923). A bp.-i tudományegyetem magántanára (1913–1922), a debreceni Tisza István Tudományegyetemen az orvosvegytan ny. r. tanára (1922–1923), a bp.-i egyetemi közgazdaság-tudományi karon az agrokémia ny. r. tanára és az Agrokémiai Tanszék, ill. Intézet vezetője (1923–1934); közben a Kar dékánja (1928–1929). Az átszervezés után a bp.-i József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) Mezőgazdaság-tudományi és Állatorvosi Kar Mezőgazdasági Kémiai Intézetének vezetője (1934–1945); közben a JNMGE rektora (1943–1944). Az újabb átszervezés után, az önálló Magyar Agrártudományi Egyetem megszervezője, ny. r. tanára (1945–1948); egyúttal az egyetem első rektora (1945–1947), rektorhelyettese (1947–1948), nyugdíjazták (1948). Az MTA Talajtani Intézete ny. tud. tanácsadója (1950-es évek eleje). Országgyűlési képviselő, a JNMGE képviseletében a Felsőház tagja (1935–1939). Növényi biokémiával foglalkozott, a magyarországi növénykórtani, -enzimológiai kutatások iskolateremtő úttörője. Kezdetben gabona- és a cukorrépa-betegségeket, elsősorban a gabonarozsda és a gabonaüszög kórokozóit vizsgálta, majd nemzetközileg is jelentős eredményt ért el a burgonyabetegségek kórokozóinak kutatása terén. Felfedezte a burgonya levélsodródási betegségének okát, ill. elsőként írta le a növény védekezési mechanizmusát, elsőként mutatott rá a burgonyagumó táplálékfelszívódása és a peroxidáz enzim közötti aktivitás közötti összefüggésekre. Tanulmányozta még a gombákban és a magasabb rendű nővényekben lévő sók és ionjaik, elsősorban a káliumion hatását az enzimaktivitásra, a növények nitrogén-anyagcseréjét, ill. a nitrogéntáplálás és a növényekben képződő különböző nitrogéntartalmú vegyületek közötti összefüggéseket.

Emlékezet

Budapesten hunyt el, apjával, Doby Jenővel közös sírban, a Farkasréti Temetőben nyugszik. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2002-ben).

Elismertség

A Szent István Akadémia tagja (r.: 1919). Az amerikai (USA) Society of Plant Physiology tagja.

Főbb művei

F. m.: A calcium aethylátja. Egy. doktori értek. (Bp., 1902)
Vizsgálatok a burgonya levélsodródásáról. (Bp., 1910)
A burgonya levélsodródása. Beke Lászlóval, Kern Hermann-nal. (Magyaróvár, 1913)
Agrochemiai gyakorlatok laboratóriumi könyve. (Bp., 1928
2. átd. kiad. Mezőgazdasági-chemiai gyakorlatok laboratóriumi könyve címmel 1937
3. kiad. 1941)
A táplálás hatása enzymek mennyiségére. 1–2. (Matematikai és Természettudományi Értesítő, 1932–1933)
Kísérletek a talaj hasznos nitrogéntartalmának physiologiai-chemiai meghatározására. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1935. ápr. 15.
megjelent: Matematikai és Természettudományi Értesítő, 1936)
Enzymek és enzymes gyógyszerek. (Pápa, 1937)
A növények nitrogén-anyagcseréjéről. (Matematikai és Természettudományi Értesítő, 1940)
Növényi biokémia. Egy. tankönyv. (Bp., 1959
angolul: Bp.–London, 1965).

Irodalom

Irod.: Nagymihályi Ferenc: D. G. 90 éves. (Agrokémia és Talajtan, 1968)
Király Sándor: D. G. (Gyógyszerészet, 1978)
Gáspár László: A Doby-féle iskola. (Agrártudományi Közlemények, 1979)
Pecznik János: D. G., a pedagógus. (Agrártudományi Közlemények, 1979)
Stefanovits Pál: D. G. akadémiai tevékenysége. (Agrártudományi Közlemények, 1979)
Soós Gábor: Ünnepi megemlékezés D. G. professzorról. (Agrártudományi Közlemények, 1979)
Feketéné Bán Ilona: D. G. (Gyógyszerészet, 1989).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013