Dohy János
Dohy János

2020. október 22. Csütörtök

Dohy János

állattenyésztő, mezőgazdasági mérnök

Névváltozatok

1944-ig Göllner

Születési adatok

1934. március 5.

Debrecen

Halálozási adatok

2002. november 11.

Budapest


Család

Nagyapja: Göllner János mezőgazdász. Sz: Dohy János (1905–1990) mezőgazdász, Székely Lujza zongoratanár. Testvére: Dohy Mária mezőgazdasági mérnök és Dohy Attila szakmunkás. Kétszer nősült. F: 1. Pogány Márta. 2. Marcsinyi Judit szerkesztő.

Iskola

A kisvárdai Bessenyei György Gimnáziumban éretts. (1952), az Agrártudományi Egyetem (ATE) Állattenyésztési Karán állattenyésztő okl. szerzett (1957), az ATE-n doktorált (1963), a mezőgazdasági tudományok kandidátusa (1968), doktora (1984). Az MTA tagja (l.: 1993. máj. 10.; r.: 1998. máj. 4.).

Életút

Az ATE Állattenyésztéstani Tanszék gyakornoka (1957), az Állattenyésztési Kutatóintézet Szarvasmarha-tenyésztési Osztályának tud. gyakornoka (1957–1958), tud. segédmunkatársa (1959–1962), tud. munkatársa (1962–1963). Az Állatorvos-tudományi Egyetem Állattenyésztéstani Tanszék egy. adjunktusa (1964), ösztöndíjas aspiránsa (1964–1967), tud. munkatársa (1967–1970), tud. főmunkatársa (1970–1972), egy. docense (1972–1974). A herceghalmi Állattenyésztési Kutatóintézet főigazgató-helyettese (1974–1975), a kaposvári Mezőgazdasági Főiskola tud. főmunkatársa (1976–1977), kutatási főigazgató-helyettese (1977-1980). Az Állatorvos-tudományi Egyetem (1980–1984), a GATE Állattenyésztéstani Tanszék tanszékvezető egy. tanára (1984–1990); közben a GATE tud. rektorhelyettese (1987–1990), a GATE Állattenyésztési Intézete igazgatója (1990–1995) és a Tudományos Továbbképzési Intézet dékánja (1993–1996). Szarvasmarha-tenyésztéssel, szelekciós nemesítéssel és keresztezéssel, a biotechnika, ill. a biotechnológia állattenyésztésben való alkalmazásával foglalkozott. Új szelekciós paramétereket és indexet dolgozott ki és alkalmazott a szarvasmarha-nemesítés korszerűsítésére. A tejelő magyar tarka, a tejelő magyar barna és a hungarofríz szarvasmarhafajták társnemesítője. Az állattenyésztés távlati fejlesztését megalapozó kutatások résztvevője, témacsoport-vezetője (1975-től).

Elismertség

Az MTA IV. (Agrártudományok) Osztálya elnökhelyettese (1996–1999), elnöke (1999–2002). Az MTA Állattenyésztési és Takarmányozási Tudományos Bizottsága (1970-től), Mezőgazdasági Biotechnológiai Bizottsága és Genetikai Bizottsága tagja (1973-tól). A Doktori Tanács Állattenyésztési és Állatorvos-tudományi Szakbizottságának elnöke. A Magyar Genetikusok Szövetsége elnökségi tagja. Az Állattenyésztők Társasága elnöke (1992–1995). A New York-i Tudományos Akadémia tagja (1995-től), a Firenzei Akadémia l. tagja (2001-től). Az Európai Állattenyésztési Szövetség elnökségi tagja (1982–1988), az Amerikai Állattudományi Társaság tagja (1994-től), a Német Állattenyésztők Társasága t. tagja (1997-től).

Elismerés

A PATE díszdoktora (1994). Akadémiai Díj (1976), a Magyar Agrártudományi Egyesület (MAE) aranykoszorús jelvénye (1978), Wellmann Oszkár-emlékérem (1979), Ujhelyi Imre-emlékérem (1980), Lónyay Menyhért-emlékérem (1994), Pro Re Rustica Promovenda Emlékérem (1995), Széchenyi-díj (1996), GATE Emlékérem (1999), Teichmann Vilmos-díj (2000), Debreceni Agrárfelsőoktatásért Emlékérem (2002), Tudással Magyarországért Emlékplakett (2002).

Főbb művei

F. m.: A szarvasmarhatartás nyitott istállóban. Témadokumentáció. (Bp., 1961)
A tehén néhány értékmérő tulajdonságának vizsgálata. Egy. doktori értek. (Gödöllő, 1963)
Keveréktakarmányok alkalmazása az állattenyésztésben. Témadokumentáció. Boda Imrével. (Bp., 1965)
A takarmányértékesülés, termelőképesség és termelési eredmény kapcsolata. Témadokumentáció. Szentmihályi Sándorral. (Bp., 1966)
A tejelő magyartarka keresztezési konstrukcióba tartozó R1 ivadékcsoportok néhány értékmérő tulajdonságának összehasonlító vizsgálata. Kand. értek. (Bp., 1967)
A világ szarvasmarhafajtái, értékelésük és nemesítésük. Horn Artúrral. (Bp., 1970)
Szarvasmarhatartás. Kézikönyv. Többekkel. (Bp., 1973
németül Berlin, 1972
lengyelül: Warszawa, 1972)
Állattenyésztés. Egy. tankönyv. Többekkel. (Bp., 1976)
A genetika alkalmazásának időszerű kérdései az állattenyésztésben. Szerk. (Bp., 1978
oroszul: Moszkva, 1982
bolgárul: Szófia, 1982)
Állattenyésztési genetika. (Bp., 1979)
Szarvasmarha-tenyésztők kézikönyve. Szerk. Guba Sándorral. (Bp., 1979)
A szelekció hatékonyságának növelése új tejelő szarvasmarhatípusok kialakításában. Doktori értek. (Kaposvár, 1983)
Húsmarhatenyésztés. Szerk. Többekkel. (Bp., 1985)
Az állattenyésztés genetikai alapjai. (Bp., 1989)
Hagyományos és új módszerek integrációja az állatnemesítésben. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1993. okt. 20.)
Biotechnológia és állatnemesítés – új eredmények, kihívások, kilátások. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1999. márc. 4.
megjelent: Székfoglalók. 1995–1998. III. köt. Bp., 2000).

Irodalom

Irod.: Horn Péter: D. J. (Magyar Tudomány, 2003).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013