Eckhart Ferenc
Eckhart Ferenc

2020. október 24. Szombat

Eckhart Ferenc

történész

Születési adatok

1885. november 8.

Arad

Halálozási adatok

1957. július 28.

Budapest


Család

Sz: Eckhardt Ede takarékpénztári igazgató, Gebhardt Terézia. Testvére: Eckhardt Sándor, id. (1890–1969) irodalomtörténész, nyelvész.

Iskola

Az aradi reálgimnáziumban éretts. (1904), a bp.-i tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – bölcsészdoktori okl. szerzett (1908), az állam- és jogtudományok doktora (addigi tevékenységéért, 1952). Az MTA tagja (l.: 1919. okt. 23.; r.: 1934. máj. 11.; ig.: 1945. jún. 6.–1946. júl. 24.; tanácskozó: 1949. okt. 31.; tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.).

Életút

Bécsben a közös pénzügyminisztérium udvari kamarai levéltárának tisztviselője (1910–1918), a bécsi házi, udvari és állami levéltár magyar vonatkozású anyagának hazahozatalát intéző külügyminisztériumi osztálytanácsos (1918–1928), a Bécsi Magyar Történeti Intézet igazgatója (1928–1929). A bp.-i tudományegyetemen a magyar alkotmány- és jogtörténet ny. r. tanára (1929–1952), egy. tanára (1952–1957) és az Alkotmány- és Jogtörténeti Tanszék vezetője (1949–1957); közben az Állam- és Jogtudományi Kar dékánja (1936–1937, 1946–1947, 1947–1948). Újkori gazdaság- és magyar jogtörténettel foglalkozott, nagy levéltári anyagot feltáró, pontos forráskutatáson alapuló monográfiákban dolgozta fel Magyarország és az Osztrák–Magyar Monarchia gazdaságtörténetét, ill. ezzel összefüggésben a magyar alkotmány- és jogfejlődés történetét. Az 1930-as években bírálta a feudális eredetű alkotmánytörténeti felfogást, amely heves szakmai és tudománytörténeti vitákat váltott ki.

Emlékezet

Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).

Elismertség

A Magyar Történelmi Társulat elnöke (1943–1949). A Szent István Akadémia tagja (r.: 1948).

Elismerés

Az MTA Chorin Ferenc-jutalma (1942), Budapest székesfőváros Kazinczy-érme (1944).

Szerkesztés

Az Értekezések Eckhart Ferenc Jogtörténeti Szemináriumából c. sorozat (1933–1944) és a Századok c. folyóirat szerkesztője (1943–1944).

Főbb művei

F. m.: A királyi adózás története Magyarországon 1323-ig. Egy. doktori értek. is. (Arad, 1908)
Die glaubwürdigen Orte Ungarns im Mittelalter. (Innsbruck, 1914)
A főbányagrófi hivatalról. (Századunk, 1914)
Kereskedelmünk közvetítőiről a XVIII. században. (Századunk, 1918)
Mária Terézia iparpolitikája. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1920. okt. 4.
megjelent: A bécsi udvar gazdasági politikája Magyarországon Mária Terézia korában. Bp., 1922)
A bécsi udvar gazdasági politikája Magyarországon Mária Terézia korában. (Bp., 1922)
Bevezetés a magyar történelembe. (Pécs–Bp., 1924
franciául: Paris, 1928, 1932
olaszul: Milano, 1929
angolul: London, 1929)
Mária Terézia és a parasztkérdés. (Klebelsberg Emlékkönyv. Bp., 1925)
A volt monarchia udvartartásának vagyona. (Bp., 1928)
A Habsburg-Lotharingiai ház családi törvénye. (Bp., 1929)
Die deutsche Frage und der Krimkrieg. (Berlin, 1931)
Jog- és alkotmánytörténet. (A magyar történetírás új útjai. Bp., 1931)
A magyar alkotmányfejlődés. Válasz Tomcsányi Móric és Molnár Kálmán bírálatára. (Bp., 1931)
Magyarország története (Bp., 1933
9. kiad. 1946)
A püspöki székek és káptalani javadalmak betöltése Mária Terézia korától 1918-ig (Bp., 1935)
Államérdek és a jog tanítása Mária Terézia korában. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1936. jan. 20.
megjelent: A kir. magyar Pázmány Péter Tudományegyetem története. II. köt. A Jog- és Államtudományi Kar története. 1667–1935. Bp., 1936)
A jog- és államtudományi kar története. 1667–1935. (A Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem története. II. Bp., 1936)
Thallóczy Lajos, a történetíró. (Bp., 1938)
A magyar közgazdaság száz éve. 1841–1941. (Bp., 1941)
A szentkorona-eszme története. (Bp., 1941
angolul: 1941)
Magyar alkotmány- és jogtörténet. Egy. tankönyv. (Bp., 1946)
1848, a szabadság éve. (Bp., 1948)
A földesúri büntetőbíráskodás a XVI–XVII. században. (Bp., 1954)
A bécsi udvar jobbágypolitikája. (Bp., 1956)
A bécsi udvar gazdaságpolitikája Magyarországon. 1780–1815. (Bp., 1958)
szerk.: A budai basák magyar nyelvű levelezése. 1553–1589. Takáts Sándorral, Szekfű Gyulával. I. köt. (Bp., 1915)
Emlékkönyv dr. Viski Illés József tanári működése 40. évfordulójára. Degré Alajossal. (Bp., 1942)
ford.: Thallóczy Lajos: Studien zur Geschichte Bosniens und Serbiens im Mittelalter. Németre ford. (München–Leipzig, 1913).

Irodalom

Irod.: Kérészy Zoltán: Hűbéri eszmék és magyar jogfejlődés. Észrevételek E. F.-nek Jog- és alkotmánytörténet c. dolgozatára. (Bp., 1931)
Molnár Kálmán: Alkotmánytörténeti illúzió-e a magyar alkotmányfejlődés jellegzetes közjogi iránya? Reflexiók E. F. Jog- és alkotmánytörténet c. dolgozatára. (Pécs, 1931)
Mályusz Elemér: Az E.-vita. (Századok, 1931)
Bónis György: Ferenc Eckhart. Nekrológ és bibl. (Zeitschrift der Savigny-Stiftung für Rechtsgeschichte. Germanische Abteilung, 1958)
Kardos József: Az E.-vita és a szentkorona-tan. (Századok, 1969)
Horváth Pál: E. F. nyomdokain. (Jogtudományi Közlöny, 1986)
Kállay István, Az úriszéki peres anyag feltárása E. F. munkásságában. (Jogtudományi Közlöny, 1986)
Kardos József: E. F. és a szentkorona- eszme. (Jogtudományi Közlöny, 1986)
Spiess, A.: E. F., a gazdaságtörténész. (Jogtudományi Közlöny, 1986)
Székely György: E. F., az alkotmány- és jogtörténész. (Jogtudományi Közlöny, 1986)
Vargyai Gyula: Bírálat, kihívás és program. E. F. programesszéjének keletkezése. (Jogtudományi Közlöny, 1986)
Horváth Pál: E. F. és a magyar jogi historizmus. (Történelmi Szemle, 1987/88).

Megjegyzések

Eckhardt Sándor és Eckhart Ferenc másképpen írták családnevüket!

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013