Család

Sz: Ejury Nándor (1846–) uradalmi főgépész, állami hídépítő főútmester. 

Iskola

Elemi iskoláit Taranyban, középiskoláit Csurgón és Debrecenben végezte, a debreceni református kollégiumban éretts. A budapesti tudományegyetemen gyógyszerészmesteri okl. (1893), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen gyógyszerészdoktori okl. szerzett (elsőként, 1904). 

Életút

Fuss Nándor alsólendvai Szentháromság gyógyszertárának gyakornoka (1886–1891). Tanulmányai befejezése után önkéntesként a cs. és kir. XVII. sz. helyőrségi kórházban szolgált (1893–1894), majd debreceni, győri és keszthelyi gyógyszertárakban működött (1894–1898). A debreceni gazdasági tanintézet gyógyszerésze (1898–1901), a kassai gazdasági tanintézet segédtanára (1901–1907), a magyaróvári gazdasági akadémia segédtanára (1907–1912), rk. (1912–1926), majd r. tanára (1926–1933), Keszthelyen gyógyszertáros (1933–1940). 

A Mosonmagyaróvári Gazdasági Akadémiai Atlétikai Club (MOGAAC) tanár-elnöke (1908–1933), majd díszelnöke (1933-tól). A MOGAAC elnökeként a Mosoni-Duna partján csónakházat építtetett, a magyaróvári akadémia parkjában sportpályát létesített és országos gazdászbajnokságokat szervezett (1914-től). A Ludovika Akadémiai Atlétikai Club és a BEAC dísztagja. A Magyar Vívó Szövetség (MVSZ) és a Magyar Atlétikai Szövetség (MASZ) tanácskozó tagja. 

Az első magyar gyógyszerészdoktor! Élelmiszer-kémiával, analitikai és gyógyszerkémiával foglalkozott, elsősorban a különböző ételek és italok nitrogéntartalmának kimutatása terén ért el jelentősebb eredményeket.

Ismert hosszútávúszó, a Magyar Úszó Egyesület (MÚE) első siófoki úszóversenyének győztese (1895: 100 méter gyors), a Balatonfüred–Siófok közötti első magyarországi hosszútávúszó verseny résztvevője (1896), a második verseny győztese (1897). A legenda szerint ő fedezte fel Csik Ferencet, a későbbi olimpiai bajnok gyorsúszót: amikor először látta őt versenyezni, megjósolta, hogy úszóbajnok lesz (1928-ban). 

Emlékezet

Kozmapusztán (ma: Kutas; Somogy megye, Nagyatádi járás) született, elemi iskoláit Taranyban, középiskoláit Csurgón és Debrecenben végezte. Aktív munkássága Debrecenhez, Kassához és Magyaróvárhoz köti. Nyugdíjba vonulása után Keszthelyen telepedett le. Keszthelyen hunyt el, a helyi Szent Miklós-templomban nyugszik, sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2008-ban). 

Elismerés

Az Országos Testnevelési Tanács (OTT) nagy aranyérme (1934). 

Szerkesztés

Az Erdélyi Gazda (1912–1918), a Gazdasági Lapok (1912–1918), a Magyar Cukoripar (1914), az Állattenyésztési és Tejgazdasági Lapok munkatársa (1917).