Elek Ilona
Elek Ilona

2024. május 29. Szerda

Elek Ilona

vívó, zeneszerző

Névváltozatok

1907-ig Eisler Ilona; Schacherer Károlyné; Hepp Lászlóné

Születési adatok

1907. május 17.

Budapest

Halálozási adatok

1988. július 24.

Budapest

Temetési adatok

1988. augusztus 11.

Budapest

Farkasrét


Család

Nagyszülei: Eisler Mór, Blau Rozália; Hollóczy Ernő csizmadiamester, Ihász Katalin.

Szülei: Eisler Sándor (1870. máj. 20. Pest–1946) kereskedő, szabómester, Hollóczy Jusztina (1873. jan. 12. Dőr, Sopron vm.) varrónő.

Testvére: Elek Margit (1910. máj. 5. Bp.–1986. febr. 4. Bp.) vívó.

Férje:

1. 1935. nov. 7.– Schacherer Károly magánhivatalnok, Schacherer Frigyes és Bischoff Krisztina fia. Elvált.

2. Hepp László.

Iskola

Fodor Ernő magánzeneiskolájának hallgatója (1923–1926), egyúttal a Zeneakadémián az előkészítő ének szakon tanult (1922–1923), majd az ének tanszakon három évet végzett (1923–1926), tanulmányait nem fejezte be.

Életút

Angolul, franciául, németül és olaszul beszélt, házassága után a MÁV hivatalos menetjegyirodájában (IBUSZ) alkalmi idegenvezető (1935–1936), olimpiai bajnoki címe után véglegesítették (1936–1940). Sportpályafutása idején az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat ajándékboltjában eladó (1950–1956), visszavonulása után – egyes adatok szerint – a vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese.

A Budapesti Hölgyúszók Vívó Clubja (1926–1927), a BBTE (1927–1929 és 1931–1934), a Wesselényi Vívó Club (1929–1930), a Detektív AC (1934–1936), az UTE (1937–1938), a Közalkalmazottak Sportegyesülete (KASE, 1945–1947), az MNDSZ Atlante SE (1948–1949), a Budapesti Lokomotív (1950–1955), a Budapesti Honvéd tőrvívója (1955–1956).

Tőrvívásban kétszeres olimpiai bajnok (1936 és 1948: egyéni), olimpiai 2. (1952: egyéni). Hatszoros világbajnok (1937: csapat; 1951: egyéni; 1952, 1953, 1954, 1955: csapat), négyszeres vb 2. (1937: egyéni; 1948, 1951: csapat; 1954: egyéni), kétszeres vb 3. (1955: egyéni és 1956: csapat), vb 4. (1953: egyéni). Ötszörös Európa-bajnok (1933: csapat; 1934, 1935: egyéni és csapat), Eb 2. (1936: csapat), Eb 5. (1929 és 1933: egyéni). Kilencszeres magyar bajnok (1936, 1946, 1947, 1949, 1950, 1952: egyéni; 1946, 1949, 1950: csapat). Helyezései a magyar bajnokságokon: 1928: OB 3., 1929: OB 2., 1930: OB 3., 1931: OB (a döntőben nem vett rész, majd eltiltották) 1933: OB 2., 1934: OB 2., 1935: OB2., 1936: OB 1., 1938: OB 6., 1946: OB 1., 1947: OB 1., 1948: OB 5., 1949: OB 1., 1950: OB 1., 1952: OB 1. 63-szoros magyar válogatott (1929–1956).

Elek Ilona Budapesten született, elemi és polgári iskolai tanulmányainak befejezése után zongoraművésznek készült. A Zeneakadémia ének tanszakán P. Maleczky Bianka, a Magyar Kir. Operaház r. tagja oktatta. Elek Ilona az 1926. márc. 12-i hangversenyen két dalt (Massenet: Kék szemed pillája és Tauber: Madár az erdőben) énekelt el, majd fellépett az 1926. ápr. 23-i nyilvános koncerten is, ahol három művel jelentkezett. Hamarosan azonban felhagyott a zongorázással, mert kézfeje és csuklója nem bírta a kettős terhelést, állandó ínhüvelygyulladástól szenvedett.

Elek Ilona Fodor Károly Testnevelő és Vívó Intézetében és a Budapesti Hölgyúszók Vívó Clubjában (BHVC) kezdett el vívni, s amikor döntenie kellett a sport és a zene között, akkor a vívást választotta és belépett a BBTE-be. Néhány évvel később már a legjobb magyar hölgyversenyzők közé tartozott, 1928-ban esélyesként indult az első magyar bajnokságon is. Az első bajnoki női tőrversenyen 16 induló vett részt. A hatos döntőben Elek a 3. helyet szerezte meg Dany Margit és Bogen Erna mögött. A verseny érdekessége, hogy az első három helyen végzett hölgy (Elek is) balkezes volt! Elek „Csibi az 1920-as évek legvégén már kétségtelen, hogy (legalább) a harmadik legjobb magyar vívónő volt, ezért 1929-ben Dany Margit és Bogen Erna társaságában ő is részt vehetett a nápolyi Európa-bajnokságon, ahol először rendezték meg a női tőr egyéni versenyszámot. A sporttörténeti Eb-n mindössze 12 vívónő állt rajthoz, valamennyi magyar bekerült a döntőbe, ahol nem történt meglepetés. A nagy esélyes német Helene Mayer biztosan győzött a holland Johanna de Boer előtt, a 3. helyre pedig Dany „Baba érkezett meg. Elek Ilona itt találkozott először egyik későbbi nagy riválisával, Mayer „kisasszonnyal, nem gondolta volna, hogy közel húsz éven át együtt fognak „verekedni. Az önköltségen induló Elek nem okozott csalódást, az 5. helyet szerezte meg, jóllehet a korabeli sportsajtó megállapította, hogy a fiatal versenyző sokszor nem tudott uralkodni idegein…

A biztató bemutatkozás után magyar tőrvívónő nem vett részt a liège-i Eb-n (1930), egy évvel később ugyan elindulhatott magyar versenyző is a bécsi kontinensviadalon, Elek Ilona azonban eltiltása miatt ismét kénytelen volt kihagyni a világversenyt. Az 1931. évi bajnokságon a középdöntőben Elek Margit, Ilona húga, igen magabiztosan és eredményesen vívott, ám a zsűri vitatható ítéletekkel sújtotta őt: miután az esélyes Bogen Ernát is legyőzte, Margitot megverették a jóval gyengébb Lachmann Tibornével és Vay Incivel. Elek Margit nem került a döntőbe, Elek Ilona pedig csalással vádolta meg a szövetséget, és tiltakozásul lemondta a finálét. Elek Ilonát egy évre eltiltották a versenyzéstől, így az 1932. évi Los Angeles-i olimpián sem vehetett részt. Az igazi vesztes azonban az újonc magyar női tőr szakág lett, a magyar válogatott esélyes versenyzők hiányában nem indulhatott el az első női tőr csapat Európa-bajnokságon. (1932-től évente rendeztek női tőr csapat Eb-t is. Az olimpiai évben azonban nem rendeztek kontinensviadalt, ill. az Eb-t felváltó vb-t sem bonyolították le. Viszont ezekben az években – amíg a női tőrcsapat nem lett olimpiai versenyszám – külön Eb-t és vb-t rendeztek a hölgycsapatoknak. Koppenhága volt az első házigazda, 1932-ben.)

Elek Ilona 1933-ban tért vissza a hazai és a nemzetközi pástokra, a vívásában lehiggadt, összeszedetten vívó versenyzőt mintha kicserélték volna. A budapesti Eb-n a kor szokásainak megfelelően előbb a csapatküzdelmekre került sor. A magyaroknak a döntőbe jutásért rögtön Dánia jutott, és sima 11:5-tel búcsúztatták a címvédőt (Bogáthy-Bogen Erna, Dany Margit, Elek Ilona 3, Elek Margit 2). A hármas döntőben aztán Magyarország óriási fölénnyel verte Ausztriát (12:4; Elek Ilona, Elek Margit 4-4, Dany Margit, Bogáthy-Bogen Erna 2-2) és ugyanilyen arányban Angliát (Elek Ilona 4, Elek Margit, Dany Margit 3-3, Bogáthy-Bogen Erna 2). Magyarország (Bogen Erna, Dany Margit, Elek Ilona, Elek Margit) először nyerte meg a női tőrcsapat Európa-bajnokságot. Elek Ilona minden ellenfelét fölényesen „leszúrta, így esélyesként emlegették az egyéni versenyek előtt is. A döntő sajnos nem sikerült. A magyar vívónök közül négyen is finálét vívtak, közülük Bogen Erna szerepelt a legjobban, a 2. helyen végzett (Elek csak 5. lett). Az 1934-es varsói Eb azonban az Elek nővérek sikereitől volt hangos. A női csapatversenyben ezúttal csak öt nemzet indult, ezért a rendezők úgy döntöttek, hogy valamennyi csapat megmérkőzik egymással. A magyar hölgyek hihetetlen nagy formában vívtak. A rendező Lengyelországot 9:0-ra lépték le, Németország 9:2-ig állt ellen, Olaszország 11:3 után adta fel. Elek Ilona csak az olaszok ellen vívott, majd a sorsdöntő Anglia ellen lépett újra pástra. Ez volt a legküzdelmesebb mérkőzés, 9:5 lett a vége. Ezzel Magyarország megvédte Európa-bajnoki címét, a női szakág már felnőtt a férfiak mellé annyiban mindenképp, hogy a versenyekre a hölgyeknél sem csak négy vívó nevezett. (A hat Európa-bajnok: Bogáthy-Bogen Erna, Dany Margit, Elek Ilona, Elek Margit, Horváth Katalin, Vargha Ilona). A nyolcas döntőbe ezúttal három magyar hölgyversenyző (Bogen Erna, Elek Ilona, Elek Margit) jutott. A döntő négyes holtversennyel zárult, az Elek lányokon kívül Hedvig Hass és a budapesti címvédő angol Gwendoline Neligan egyaránt 5-5 győzelemmel végzett (Bogen Erna négy győzelemmel lett az 5.). Most először fordult elő, hogy az Elek lányok egymással vívtak az Európa-bajnoki címért, amelyet végül „Csibi szerzett meg. Egy nagy sorozat elkezdődött…

Elek Ilona kétszer nyert olimpiai bajnokságot – 1936-ban és 1948-ban, tőr egyéniben. A berlini olimpián esélyesnek számított, hisz az olimpiát megelőző évben, 1935-ben Lausanne-ban, az Eb-n újra megnyerte az egyéni versenyt és természetesen az Európa-bajnok magyar válogatottnak is tagja volt. Berlinben a Birodalmi Sportliget (Reichssportfeld) területén a Német Sport Háza (Haus des Deutschen Sports) üvegfalú kupolacsarnokában bonyolították le a vívóversenyeket. A női tőrvívás egyéni versenyében 42 hölgy indult, köztük Helene Mayer, Elek Ilona régi ellenfele, az 1928. évi és Ellen Preis, az 1932. évi bajnok. Mindkettőjüknek zsidó származását is megbocsátották a „fajtiszta rendezők, hogy német vagy esetleg Preis révén osztrák (Berlinben született, de osztrák színekben versenyzett) aranyéremnek örülhessenek. Az előmérkőzések nem kedveztek a magyaroknak, hisz Bogen Erna, az egyik titkos favorit kiesett, így a három magyar indulóból csak Elek Ilona és Varga Ilona vívhatott a döntőben. A nyolcas döntőbe a két magyar hölgyen kívül két német (Mayer és Hedwig Hass), két osztrák (Preis és Elisabeth Grasser) valamint a dán Karen Lachmann és a belga Jenny Adams került. Az első asszóban Elek 5:1-re legyőzte honfitársát, Vargha Ilust, majd rögtön következett a Helene Mayer elleni asszó, amelyet hatalmas küzdelemben 5:4-re nyert meg. Harmadjára Preis került sorra – 5:3 lett a vége. Olyan nagy baj már nem lehet, hisz Csibi mindkét volt olimpiai bajnokot máris legyőzte – gondolhatták a magyar szurkolók. Amint ezt végiggondolták volna jött egy kijózanító 5:3-as vereség a második számú német vívótól, Hasstól! Ezután azonban már nem akadt senki, aki megállíthatta volna Elek Ilonát, s miután Preis legyőzte Mayert, máris megszületett az újabb magyar berlini olimpiai bajnoki cím. Az olimpiai játékok korai történetében az 1936-os berlini játékok volt az első, ahol a magyar vívósport három aranyérmet szerzett. A két hagyományos magyar (kard egyéni, kard csapat) versenyszám mellett Elek Ilona révén vívónő is ünnepelhetett. Elek Ilona ráadásul az első magyar női olimpiai bajnok (A sporttörténeti esemény 1936. aug. 5-én történt, Csák Ibolya, a második női bajnok, az ő aranyérmének „születésnapja” aug. 9-e…)

Az olimpiai után egy évvel, Helene Mayer a sportág történetének első (párizsi) világbajnokságán visszavágott a vereségért, Elek Ilona itt a 2. helyet szerezte meg (Preis lett megint dobogós, harmadik); Csibi viszont a csapattal egy újabb aranyéremmel gazdagodott. Az első párizsi vb – mint utóbb kiderült – a magyar vívósport számára hosszú ideig az utolsó nemzetközi szereplést is jelentette. Magyarország nem vett részt a 2. pöstyéni vb-n, 1938-ban, Elek Ilona pedig a faji törvények miatt 1940-től nem is versenyezhetett. A világbajnokságok története 1947-ben folytatódott. Magyarország azonban – különböző okokból – sem a lisszaboni (1947), sem a kairói (1949), sem a monte-carlói vb-n (1950) nem indulhatott (egyedül a londoni olimpiai évében, 1948-ban külön megrendezett női tőrcsapat világbajnokságon lehettek jelen magyar versenyzők, Magyarország azonban Elek Ilonával sem nyerte meg a hágai vb-t. A világbajnok Dánia színeiben azonban feltűnt egy régi ismerős, a berlini döntős Karen Lachmann…)

Elek Ilona tizenkét évvel berlini diadala után készen áltt arra, hogy újra megszerezze vagy inkább megvédje bajnoki címét. Senki sem tudta, hogy Csibi milyen erőt képvisel a nemzetközi mezőnyben, hisz a magyar vívók évek óta nem indultak el jelentősebb viadalokon (sokáig még a londoni szereplésük is kétségesnek tűnt, az olimpiai részvétel megszervezéséért a Magyar Vívó Szövetség elnöke, az olimpiai bajnok dr. Gombos Sándor tette a legtöbbet). Kétségtelen, hogy Elek megnyerte az 1946. évi és az 1947. évi bajnokságot, az olimpia évében azonban csak az 5. helyet szerezte meg (testvére is jól megverte…)

A londoni olimpián a Palace of Engineering üvegtetős sportcsarnokában rendezték meg a vívóküzdelmeket. Az előmérkőzések során mindhárom magyar vívónő (Elek Ilona, Elek Margit, Kun Éva) biztosan jutott a tizenkettes középdöntőbe. Az I. csoportot Elek Ilona 5 győzelemmel abszolválta, sajnos Kun Éva nyeretlenül kiesett. Nemsokára a II. csoportból Csibi húga, „Maca” is követte testvére példáját. Először fordult elő, hogy az Elek lányok olimpiai döntőbe kerültek! A tizenkét évvel ezelőtti döntő résztvevői közül Elek Ilona két ismerőst is üdvözölhetett. A régi rivális, Ellen Preis, ezúttal Ellen Müller-Preis néven vívott, s feltűnt a dán Karen Lachmann is, aki néhány héttel korábban döntő szerepet vállalt női válogatottjuk hágai világbajnokságában. A további résztvevők: az amerikai Maria Cerra, az osztrák Fritzi Wenisch-Filz, az olasz Velleda Cesari és az angol Mary Glen-Haig. (A korábbi berlini döntősök között a belga Jenny Adams is jelen volt, de  néhány tussal lemaradt a fináléról.) Elek Ilona első asszójában 4:0-ra visszavágott húgának a hazai bajnokságban elszenvedett vereségért, majd Müller-Preiset is megverte 4:2-re, ezután sorra „leszúrta” Haiget és Cesarit, majd váratlanul kikapott Fritzi Filztől, a furcsanevű osztráktól. A döntő vívás következett: Elek Ilona és Karen Lachmann 5-5 győzelemmel és 1-1 vereséggel állt, amelyik vívó győz, az lesz az olimpiai bajnok. Elek Ilona talált először, Lachmann egyenlített, ismét Elek, és megint ő! Lachmann 3:1 után szépített, de 3:2 után megint Elek szúrt. Ezzel 4:2-vel visszavágott a dánnak a hágai csapat-világbajnoki vereségért. Olimpiai bajnok Elek Ilona, 2. Karen Lachmann, 3. Ellen Müller-Preis. Az elkövetkező évek hármójuk küzdelmeiről szóltak. A monte-carlói vb-n (1950-ben, ahol Magyarország még nem indulhatott) Müller-Preis szerezte meg a 2. helyet. A stockholmi vb-n, 1951-ben Elek Ilona újra győzni tudott (Karen Lachmann előtt), az 1954-es brüsszeli vb-n visszont Lachmann szereztre meg a győzelmet (Elek Ilona előtt).

Elek Ilona nem lett háromszoros olimpiai bajnok, jóllehet erre minden esélye megvolt. A helsinki olimpia vívóversenyeit a Westend Teniszcsarnokban bonyolították le. A hat selejtezőcsoportból csoportonként az első három helyezett jutott tovább, ez mindhárom magyarnak (Elek Ilona, Elek Margit, Nyári Magda) sikerült. A döntőbe azonban már csak ketten kerültek, sajnos „Maca” ezúttal elhagyta testvérét. A döntőt Elek remekül kezdte, az első öt asszót simán megnyerte. A nagy rivális Lachmann és az olasz Irene Camber 2-2 vereséggel álltak az utolsó két asszó előtt, azaz már csak egy győzelemre volt a harmadik olimpiai bajnoki címtől. Elek Ilona azonban az utolsó két asszóját elvesztette, az egyiket mindjárt az amerikai Maxine Mitchelltől, aki egy igen könnyen verhető ellenfélnek tűnt. Camber persze mindkét utolsó csörtéjét megnyerte, így mindketten 5-5 győzelemmel álltak, újravívás következett az aranyéremét. Elek Ilona kezdett jobban 2:0-ra vezetett, de Camber összeszedte magát és kiegyenlített. Ezután Elek találatát nem adta meg a zsűri, Camberét viszont igen. Az olasz lány 3:2-re vezetett. Elek újra kiegyenlített, 3:3 után egy tusra állt Csibi a harmadik bajnokságától. A zsűri úgy látta, hogy Camber érvényeset szúrt…

Elek Ilona három évtizedes sportpályafutása során két olimpiai, hat világ- és öt Európa-bajnoki címet szerzett. Később azonban úgy értékelte teljesítményét, hogy öt olimpiáról is lemaradt: 1928-ban már esélyes volt a kiküldetésre, 1932-ben viszont eltiltották. Aztán a világégés miatt elmaradt az 1940. és az 1944. évi olimpia, s akár az 1956-os olimpiára is kivihették volna, hisz 1955-ben a római vb-n még csapattal világbajnok lett egyéniben pedig bronzérmet szerzett, továbbá az 1956-os „olimpiai” tőr csapat vb-n is szerepelt a 3. helyezett válogatottban (ez volt utolsó válogatottbeli szereplése). Az 1952-es olimpiai bajnoki címtől pedig a magyarokkal szemben igen elfogult belga zsűritag, Paul Anspach (amúgy a száz évet élt vívó az 1912-es stockholmi olimpián a párbajtőrvívás bajnoka volt) fosztotta meg…

Emlékezet

Zeneszerzőként ő komponálta az 1959. évi budapesti vívó-világbajnokság indulóját. Néhány táncdalával részt vett a kor ismert Táncdalfesztiváljain (A csongorádi kisbíró unokája, előadta Kovács József, 1968; Nem tudja a jobbkéz, előadta Szécsi Pál, 1971).  

Elek Ilona Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Gyászszertartásán Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) főtitkára olvasta fel Juan Antonio Samaranch-nak, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) főtitkárának gyásztáviratát, majd a MOB és az Állami Ifjúsági és Sporthivatal (ÁISH) nevében méltatta az elhunyt olimpiai bajnok érdemeit, sport- és közéleti pályafutását. Roland Boitelle a Nemzetközi Vívó Szövetség (FIE) nevében, Kovács Pál a Magyar Vívó Szövetség (MVSZ) és a sporttársak nevében búcsúzott. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2002-ben). A budapesti Csanádi Árpád Általános Iskola és Gimnáziumban halála után róla nevezték el az Elek Ilona Emléktermet és leleplezték portréját is (Várhelyi György szobrászművész alkotása, 1991. jan. 25.). Emlékére dr. Hepp László Elek Ilona-alapítványt hozott létre és kezdeményezte egy Elek Ilona-emlékverseny megrendezését.

Elismerés

Toldi Miklós Érdemérem (arany, 1936; ezüst, 1938), Magyar Köztársasági Érdemérem (arany, 1948),  a Magyar Népköztársaság arany koszorúval díszített Csillagrendje (1987).

Olimpiai Érdemérem (ezüst, 1983).

Főbb művei

F. m.: Így vívtunk mi. Elek Margittal. (Bp., Sport Lap- és Könyvkiadó, 1968).

Irodalom

Irod. és források: Eisler Sándor budapesti illetőségű ugyanottani lakos saját, valamint Ilona nevű kiskorú gyermeke családi nevének „Elek“-re kért átváltoztatása belügyminiszteri rendelettel megengedtetett. (Budapesti Közlöny, 1907. júl. 30.)
Dany Baba az első hölgybajnok, 2. Bogen, 3. Elek. (Nemzeti Sport, 1928. ápr. 2.)
Mayer kisasszony megnyerte az Európa-bajnokságot is. 3. lett Dany, 5. Elek, 7. Bogen. (Nemzeti Sport, 1929. ápr. 16.)
Elek Ilonát egy évre eltiltották a versenyzéstől. (Nemzeti Sport, 1931. máj. 9.)
Európa-bajnokságot nyert női tőrcsapatunk. (Nemzeti Sport, 1933. jún. 12.)
Az első magyar vívógyőzelem Varsóban. Hölgycsapatunk Európa-bajnok. (Nemzeti Sport, 1934. jún. 21.)
Elek Ilona nyerte az Európa-bajnokságot. (Nemzeti Sport, 1934. jún. 24.)
Magyar hölgyvívók diadala a Genfi-tó partján. Beszélgetés Elek Ilonával, Európa kétszeres hölgy-tőrbajnokával. (Az Újság, 1935. jún. 29.)
A két legújabb operettszerző: Elek Ilona és Elek Magda [!]. (Színházi Élet, 1935. 30.)
Elek Ilona drámai küzdelme és diadalának részletei. (Nemzeti Sport, 1936. aug. 6.)
Elek Ilona viszontagságai a másféléves versenytilalomtól – az olimpiai bajnokságig. (Kis Újság, 1936. aug. 7.)
Ilus a legjobb idegzetű nő a világon – mondja férje, Schacherer Károly. (Esti Kurir, 1936. aug. 7.)
Csik Ferencet, Palotás Józsefet és Elek Ilonát véglegesítette a MÁV. (Budapesti Hírlap, 1936. aug. 20.)
Újabb két olimpiai bajnokunk: Bóbis Gyula és Elek Ilona. (Népsport, 1948. aug. 3.)
Elek Ilona 2. (Szabad Nép, 1952. júl. 29.)
Lukács László: Újra a planson a kétszeres olimpiai bajnok Elek Ilona, aki indulót is komponált a vívóknak. (Esti Hírlap, 1959. márc. 15.)
Elhunyt Elek Ilona. (Magyar Nemzet, 1988. júl. 26.–Népsport, 1988. júl. 27.)
Eltemették Elek Ilonát. (Népsport, 1988. aug. 12.)
Elek Ilona fényképalbumából. (Nemzeti Sport, 1994. ápr. 12.)
Szabó Gábor: Száztíz esztendeje született a zenészként is sokra hivatott Elek Ilona. (Nemzeti Sport, 2017. máj. 15.)
Ficsor Benedek: Mi lett volna, ha még szerencséje van? (Magyar Hang, 2020. ápr. 3.).

Irod.: Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
Prominent Hungarians Home and Abroad. (München, 1966)
Lukács László–Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története. 1896–1980. (Bp., 1980)
Ki kicsoda? (4. átd. kiad. Bp., 1981)
Sportlexikon. I–II. köt. Főszerk. Nádori László. (Bp., 1985–1986)
Dávid Sándor: Arany évtizedek. A magyar vívás története. A Magyar Vívó Szövetség 75 éves jubileumára. (Bp., 1988)
Olimpiai almanach. Sydney 2000. (Bp., 2000)
Athéntól Athénig. A Magyar Olimpiai Bizottság hivatalos kiadványa. (Bp., 2004)
Emléküket őrizzük. 2. Az olimpikonjaink, sportolóink, sportvezetőink emléke. Szerk. Győr Béla. (Bp., 2014)
Rózsaligeti László: Magyar olimpiai lexikon. 1896–2016. (5. bőv. és jav. kiad. Bp., 2016).

 

neten:

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-DB57-ZBD?i=117&cc=1452460 (Eisler Sándor és Hollóczy Jusztina házassági anyakönyve, 1906)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3QSQ-G9G9-FVP3?cat=292437 (Eisler Sándor születési anyakönyve, 1870)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-DRY9-H5?i=68 (Elek Ilona születési anyakönyve, 1907)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-DRY4-SG?i=54 (Elek Margit születési anyakönyve, 1910)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-D1G3-CWF?i=339 (Elek Ilona és Schacherer Károly házassági anyakönyve, 1935)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2022

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője