Elekes Lajos
Elekes Lajos

2020. október 29. Csütörtök

Elekes Lajos

történész

Születési adatok

1914. november 11.

Déva, Hunyad vármegye

Halálozási adatok

1982. május 21.

Budapest


Család

Református családból származott; családja 1919-től élt Budapesten. Sz: Elekes Lajos tanítóképző-intézeti tanár, Bartha Vilma tanítónő. F: Földes Éva (1914–1981) pedagógus, sporttörténész.

Iskola

A Pázmány Péter Tudományegyetemen történelem–földrajz szakos tanári és bölcsészdoktori okl. (1937), a középkori román történelem tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1942), a történelemtudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), doktora (1954). Az MTA tagja (l.: 1965. ápr. 23.; r.: 1973. máj. 21.).

Életút

A Magyar Országos Levéltár (MOL) gyakornoka (1937–1942), segédőre (1942–1946), allevéltárnoka (1946), osztályvezetője (1946– 1949), főigazgató-helyettese (1949–1950). A Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1942–1949). Az MTA Történettudományi Intézete tud. munkatársa (1950–1954), osztályvezető tud. főmunkatársa (1954–1957), egyúttal az ELTE Lenin Intézet Történeti Tanszék egy. docense (1954–1956), tanszékvezető egy. tanára (1956. febr. 1.–1957). Az átszervezés után az ELTE BTK Középkori Magyar Történeti Tanszék tanszékvezető egy. tanára (1957–1982) és a történelem tanszékek munkacsoportjának elnöke (1960–1966); közben a Bölcsészettudományi Kar (BTK) dékánja (1966–1969). A Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpont igazgatója (1966–1968). Középkori román történelemmel és a középkori magyar–román kapcsolatok történetével foglalkozott. Alapvetőek a Hunyadiakkal, ill. a Hunyadiak korszakával kapcsolatos munkái. Később, az 1960-as évektől a történettudomány elméleti kérdéseit vizsgálta. A magyarországi marxista történetírás vezető képviselője.

Emlékezet

Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).

Elismertség

A Magyar Történelmi Társulat főtitkára (1949–1958).

Elismerés

Magyar Népköztársasági Érdemérem (arany, 1951), Munka Érdemrend (arany, 1967 és 1974). Kossuth-díj (Hunyadiak c. monográfiájáért, 1953).

Szerkesztés

A Századok szerkesztőbizottságának elnöke (1958–1970).

Főbb művei

F. m.: Nagy István moldvai vajda politikája és Mátyás király. Egy. doktori értek. is. (Bp., 1937)
A román történetírás válsága. (Századok, 1940)
A román fejlődés alapvetése. (Századok, 1940)
A magyar–román viszony a Hunyadiak korában. (Mátyás király-emlékkönyv. Bp., 1940)
A havaselvi vajdák címere a középkorban. (Turul, 1942)
Basaraba családja. (Turul, 1944/46)
A dinasztikus elv a román államfejlődésben. (Századok, 1945/46)
Minden vitéz ember példája: Hunyadi János. (Bp., 1952)
A délkeleteurópai népek összefogása a török hódítók ellen Hunyadi háborúiban. (Bp., 1952)
Hunyadi. Monográfia. Doktori értek. is. (Bp., 1952)
Mátyás és kora. (Bp., 1956)
Az európai feudális államok központosításának néhány kérdéséről. (Történelmi Szemle, 1959)
Magyarország története. I. Egy. tankönyv. Lederer Emmával, Székely Györggyel. (Bp., 1961)
Rendiség és központosítás a feudális államokban. (Bp., 1962)
A középkori magyar állam története megalapításától mohácsi bukásáig. (Bp., 1964)
Osztályharc és rendi ellentétek a Mohács előtti Magyarországon. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1966. ápr. 13.
megjelent: MTA Filozófiai és Történettudományi Osztálya Közleményei, 1966)
Történelmiismeret–szocialista tudat. (Bp., 1968)
Korszerű műveltség, történelmi gondolkodás. (Bp., 1969)
Mátyás király külpolitikája és Itália. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1974. márc. 7.)
A történelem felfogása korunk polgári tudományában. (Bp., 1975).

Irodalom

Irod.: Kardos József: E. L. (Levéltári Közlemények, 1982)
Unger Mátyás: E. L. (Magyar Tudomány, 1982).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013