Család

Sz: Fábián József evangélikus lelkész, Somogyi Zsuzsánna, Somogyi Gedeonnak, a Mondolat szerzőjének nagynénje.

Iskola

Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, majd Pozsonyban tanult (1806–1808), a Pápai Református Kollégium hallgatója (1808–1817), a pesti tudományegyetemen jogot tanult (1817–1821), ügyvédi okl. szerzett (1821). Az MTA tagja (l.: 1832. márc. 9.; r.: 1835. szept. 14.).

Életút

A világosi Bohus-uradalom ügyésze (1824–1839); közben Budán ügyvédeskedett (1825–1826). Ügyészi állása mellett, Csanád vm. főtáblabírája (1829–1839), Aradra költözött, irodalommal foglalkozott és részt vett a helyi politikai küzdelmekben. A forradalom és szabadságharc alatt az Aradon szervezett sajtóbíróság elnöke (1848. máj. 5-étől) és az aradi ún. vésztörvényszék tagja (1848. jún. 11-étől), egyúttal az első népképviseleti országgyűlésen Arad képviselője (Kossuthot Debrecenbe is követte). A Hétszemélyes Tábla bírája (1849. jún. 15.–aug., de hivatalának gyakorlására nem volt lehetősége). A világosi fegyverletétel (1849. aug. 13.) után bujdosott, feladta magát a pesti haditörvényszéken, ahol rövid ideig rabságban tartották; végül Aradra internálták (1849–1854). Kurticsi birtokán telepedett le, visszavonultan élt (1854–1867). A kiegyezés után, rövid ideig ismét országgyűlési képviselő lett (1867–1869). Véglegesen visszavonult a közélettől, élete utolsó éveiben kizárólag versfordítással foglalkozott. Tanulmányai idején, Pesten megismerkedett Fáy Andrással, Kulcsár Istvánnal és Vitkovics Mihállyal, akiknek barátsága nagy hatással volt szellemi fejlődésére. Jurátusként gr. Teleki László – gr. Teleki József, a Magyar Tudós Társaság első elnökének apja – mellett szolgált, majd kapcsolatba került Vörösmarty Mihállyal, aki Fábián biztatására írt előhangot a Zalán futásához. Irodalmi pályafutását műfordítóként kezdte: perzsa és arab költőket tolmácsolt, ill. teljes egészében és eredeti versmértékkel magyar nyelvre ültette át az Ossziánt. Később elsősorban római auktorokat fordított: Cicero, Lucretius és Valerius Flaccus klasszikus költeményeit tolmácsolta, akiknek hatására maga is hősköltemények írásába fogott – kevés sikerrel. (Buda haragja c. művét be sem fejezte). Költeményeken kívül filológiai, helytörténeti és esztétikai dolgozatokat is írt. Államtudományi munkássága is értékes: Alexis Tocqueville-t fordított és több cikkében népszerűsítette eszméit, elsők között vizsgálta a zsidóság emancipációját. Élete végén hozzáfogott Arad vármegye leírása c. hatalmas művének befejezéséhez (a munka II. és III. kötete azonban kéziratban maradt.

Emlékezet

A Kisfaludy Társaság írói munkásságának 60. évfordulóján jubiláris ünnepélyt tartott (1876. febr. 23-án). Néhány levelét – Édes Alberthez, Barna Ignáchoz – az Irodalomtörténeti Közlemények közölte (1893, 1896, 1931). Mellszobrát Aradon leplezték le (1912. jún. 16-án).

Elismertség

A Kisfaludy Társaság tagja (r.: 1862).

Szerkesztés

Versei, műfordításai, államtudományi, filológiai és egyéb írásai elsősorban a Felsőmagyarországi Minerva (1825), a Tudományos Gyűjtemény (1828), a Koszorú (1828–1829), az Aurora (1829–1831), a Társalkodó (1833–1834), az Athenaeum (1838–1842), az Életképek (1847) és az Uj Magyar Muzeum c. lapokban jelentek meg (1853–1859).