Fejtő Ferenc
Fejtő Ferenc

2020. október 24. Szombat

Fejtő Ferenc

újságíró, történész, politológus

Névváltozatok

Fischl

Születési adatok

1909. augusztus 31.

Nagykanizsa, Zala vármegye

Halálozási adatok

2008. június 2.

Párizs


Iskola

A pécsi Erzsébet Tudományegyetemen magyar, germanisztikai és történelmi tanulmányokat folytatott (1927–1931), majd a bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult (1931–1932; kizárták az egyetemről (1932), Franciaországban bölcsészdoktori okl. szerzett (1973). Az MTA tagja (t.: 2001. máj. 7.).

Életút

A Pázmány Péter Tudományegyetemen kapcsolatba került előbb a Bartha Miklós Társasággal, majd a Rajk László nevével fémjelzett illegális kommunista mozgalommal. Részt vett a Tandíjreform Bizottság munkájában, bebörtönözték (1932–1933). Szabadulása után szakított a kommunistákkal, a szociáldemokrata mozgalommal keresett kapcsolatot; az MSZDP tagja (1934- től). József Attilával együtt a Szép Szó alapító szerkesztője (1935–1938), a Szocializmus munkatársa (1935–1938), a Népszava munkatársa (1937–1938), párizsi tudósítója (1938–1940). Makói beszélgetések c., a Népszavában megjelent cikke miatt osztályellenes izgatás vádjával bíróság elé állították, az ítélet elől Franciaországba menekült (1938). A II. vh. alatt a Vichy- Franciaországban élt, majd az AFP francia hírügynökség kelet-közép-európai hírmagyarázója (1944–1947), főszerkesztő- helyettese (1950–1974); közben rövid időre hazatért. Budapesten az Új Magyarország (1946) és a Szocializmus munkatársa (1946–1947), a párizsi magyar nagykövetség sajtóirodájának vezetője (1947–1949). A Rajk-per miatt lemondott állásáról, és a kommunista rendszerrel szembefordulva leleplező cikket közölt a perről az Espritben (1949). Végleg Franciaországban, Neullyben telepedett le (1949), francia állampolgár (1955-től), történelmi és irodalmi írásaival foglalkozott. A párizsi Institut d’Études Politiques szovjet és kelet-európai szemináriumainak igazgatója, (1972–1982), a milánói Il Giornale párizsi irodavezetője (1974–1978). Történészként alapvetően új eredményeket ért el az Osztrák–Magyar Monarchia kutatása terén, vizsgálta még a felvilágosult abszolutizmus eszmetörténetét, a magyar–zsidó közös történetet. Politológusként elsősorban az 1956. évi forradalom és szabadságharc előzményeivel, a szocializmus ideológiájának történetével foglalkozott Az Emberi Jogok Magyar Ligája elnökeként fontos szerepe volt a Père Lachaise-temetőben Nagy Imrének és mártírtársainak emléket állító jelképes sír felállításában (1988).

Emlékezet

Párizsban, a Hotel Dieu Kórház Szent Károly Szívosztályán hunyt el, a bp.-i Kerepesi úti (= Fiumei út) Temetőben nyugszik (József Attila sírjának közelében). A Népszava még életében Fejtő Ferenc-díjat alapított (az a szerkesztőségi munkatárs veheti át, aki leginkább Fejtő szelleméhez méltó újságírói munkát végez, 2006-tól). Mellszobrát Budapesten (XIII. kerület Szent István park) avatták fel (Kocsis András Sándor szobrászművész alkotása, 2008. dec. 10-én). Utolsó párizsi lakóhelyét (rue Saint Martin 156.) emléktáblával jelölték (Lehoczki Károly rajza, 2009. máj. 9-én). Nevét vette fel a Fejtő Ferenc Könyvtár Fehérvárcsurgón (még életében, 2004-ben) és a Fejtő Ferenc Könyvesbolt (a Kossuth Kiadó újpesti boltja, 2009-ben).

Elismertség

A MÚOSZ örökös tagja (1997-től). A francia PEN Club választmányi tagja (2000-től).

Elismerés

A pécsi JPTE díszdoktora (1974), a JATE díszdoktora (1974). A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a csillaggal (1996), a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje (2004). A Francia Nemzetgyűlés Irodalmi Díja (1975 és 1992), a Francia Becsületrend lovagja (1988), Pierre Lafue-díj (1990), Premio Boccaccio Europa (1990), a Francia Erkölcsi és Politikai Tudományos Akadémia Történettudományi Díja (1993), az Európai Parlament Demokrácia Díja (1994), Nagy Becsületrend (Ausztria, 1995), Európa Díj (2001), a Francia Becsületrend tisztje (2006), Marko Marulic Hajnalcsillag Érdemrend (Horvátország, 2007). Az Európai Utas Emlékplakettje (1992), Nagykanizsa díszpolgára (1993), Joseph Pulitzer-emlékdíj (1994), Nagy Imre- emlékplakett (1994), Zala Megye díszpolgára (1994), Budapest főváros díszpolgára (1996), Demény Pál-emlékérem (1997), a Magyarság Hírnevéért Díj (1997), a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Fődíja (1999), MÚOSZ Aranytoll (2000), Széchenyi-díj (2003), József Attila-emlékplakett (2005), Nagy Imre-érdemrend (2005), Hazám Díj (2006).

Szerkesztés

A Revue Socialiste c. francia (1950-es évektől), a Mondo Operaio c. olasz szocialista elméleti folyóiratok állandó munkatársa (1985-től). A Népszava tb. és örökös főszerkesztője (2005-től).

Főbb művei

F. m.: Erazmus, avagy beszélgetés a humanizmusról. (Bp., 1936)
Érzelmes utazás. Reg. (Bp., 1936)
Jean Jaurès. (Bp., 1937)
A nagy utópisták. (Bp., 1937)
Vie de Heine. (Liége, 1946
angolul: London, 1946
hollandul: Haarlem, 1948)
József Attila, az útmutató. (Bp., 1948)
Printemps des peuples. (Bp., 1948)
Histoire des démocraties populaires. (Paris, 1952
2. bőv. kiad. 1969
héberül: Tel-Aviv, 1954
olaszul: Firenze, 1955
spanyolul: Barcelona, 1971
angolul: New York, 1971
németül: Köln, 1973
japánul: Tokyo, 1978
magyarul: A népi demokráciák története. Bp., 1991)
Un Habsbourg révolutionnaire: Joseph II. (Paris, 1954
németül: Stuttgart, 1956
magyarul: II. József. Bp., 1997)
La Tragédie hongroise on une révolution socialiste antisoviétique. (Paris, 1956
angolul: New York, 1957
olaszul: Torino, 1957
japánul: Tokyo, 1957)
Behind the Rape of Hungary. (New York, 1957)
Les juifs et l’antisémitisme dans le pays communistes. (Paris, 1960
németül: Wien–Frankfurt–Zürich)
Dieu et son Juif. (Paris, 1960
olaszul Milano, 1961
magyarul: A zsidó és az Úristen. Eretnek esszé. Bp., 1997)
China–URSS I–II. köt. La fin d’une hégémonie. (Paris, 1964–1966
olaszul: Milano, 1967–1968
portugálul: Lisboa, 1976)
Revisionisti contro dogmatici. (Milano, 1965)
Budapest, l’insurrection, 1956. (Paris, 1966)
The French Communist Party and the Crisis of International Communism (Cambridge, 1970)
L’héritage de Lenine. Introduction à l’histoire du communisme mondial. (Paris, 1973
spanyolul: Madrid, 1975)
Le coup de Prague, 1948. (Paris–Bruxelles, 1976)
La social-démocratie quandmeme. (Paris, 1980
magyarul: Szociáldemokrácia tegnap, ma, holnap. Bp., 1995)
Mémoires de Budapest à Paris. (Paris, 1986
magyarul: Budapesttől Párizsig. Bp., 1990), Réquiem pour un Empire défunt. Histoire de la destruction de l’Autriche–Hongrie. (Paris, 1988
magyarul Rekviem egy hajdanvolt birodalomért. Ausztria–Magyarország szétrombolása. Bp., 1990)
Szép szóval. Tanulmányok. Vál. Széchenyi Ágnes. (Bp., 1992)
Ou va le temps qui passe? (Paris, 1993
magyarul: Hova repül az idő?, Bp., 1996)
Borkóstoló. Irodalmi tanulmányok. (Bp., 1995)
A Duna-parttól a Szajna-partig. Visszaemlékezések. (Bp., 1996)
Hongrois et Juifs. Histoire millenaire d’un couple singulier. Zeke Gyulával. (Paris, 1997
magyarul: Magyarok és zsidók. Egy ezeréves különös házasság története Bp., 1997)
Gondolatok a magyar zsidóság történetéről. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 2001. febr. 20.)
A század utasa. (Bp., 2002)
A monarchiától a globalizációig. (Bp., 2004)
Isten, Ember, Ördög. Elmélkedés a rosszról és a történelemről. (Bp., 2006)
József Attila – a szép és a jó mestere. (Bp., 2006)
A magyar tragédia, 1956. (Bp., 2006)
1956 – a magyar forradalom. (Bp., 2006)
Budapesttől Párizsig. Visszaemlékezések és beszélgetések. – Párizstól Budapestig. Beszélgetés 2006 nyarán. (Bp., 2007).

Irodalom

Irod.: Agárdi Péter: Értékrend és kritika. F. F. irodalomszemlélete a 30-as években. (Bp., 1982)
F. F. díjai. A tanú megszólal. (Heti VG, 1993. 29.)
Cseke Péter: F. F. a közép-európai változásokról. (Korunk, 1995)
F. F. párizsi román barátai. Sz. Farkas Jenő beszélgetése az íróval. (Nagyvilág, 1996)
Murányi Gábor: F. F. és a szociáldemokrácia. Balok és rendek. (Heti VG, 1996. 13.)
Horváth Zoltán: F. F. Kádár képe. A zsarnok szolga. (Heti VG, 1996. 45.)
„Két hazát adott a végzetem.” F. F. Beszélgetőtárs Szántó Endre. (Pannon Tükör, 1997)
Bőhm Ágnes interjúja F. F.-cel. (Heti VG, 1999. 21.)
Fejtő Ferenc 90. (Európai utas, 1999)
Hommàge à F. F. A 90 éves F. F. köszöntése emlékezésekkel, tanulmányokkal. F. F. műveinek bibliográfiájával. (Bp., 1999)
Katzburg, Nathaniel: Beszélgetés Scheiber Sándorral és F. F.-cel. (Bp., 2000)
Illényi Balázs: F. F. életműdíja. Egy független utazó. (Heti VG, 2000. 26.)
Rózsa György: „Érzelmes utazás” F. F. és Kabdebó Tamás irodalmi munkássága körül. (Könyv, könyvtár, könyvtáros, 2000)
Murányi Gábor: József Attila és F. F. vitatott barátsága. (Heti VG, 2005. 2.)
F. F. Nem délibáb, szimbólum. (Heti VG, 2005. 34.)
Agárdi Péter: F. F. és a József Attila-centenárium. (Új Dunatáj, 2006)
Rajk László: Miért volt kíváncsi F. F.? (Beszélő, 2008)
Fáber Ágoston: Feri bácsi. F. F. (Egyenlítő, 2008)
Agárdi Péter: A „szép szó” írástudója. F. F. (Kritika, 2008. 7–8.)
Karády Viktor: F. F. emlékére. Szocioanalitikus vázlat egy zsidó–keresztény magyar–európai indulásáról. (Holmi, 2008)
Kántor Lajos: F. F. jelenléte – Kolozsvár. 1935–2007. (Korunk, 2008)
Agárdi Péter: F. F., a „csakazértis” baloldali. (Egyenlítő, 2009)
Murányi Gábor: A népi írók fejedelme és F. F. Sok mondat Illyésről. (Heti VG, 2009. 23.)
Agárdi Péter: F. F. testamentuma. (Bp., 2009)
Földes Anita: F. F., az örök mesélő. (Egyenlítő, 2009)
Bókay Antal: F. F. útitársai. (Lettre, 2010).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013