Földes L. Péter
Földes L. Péter

2021. augusztus 5. Csütörtök

Földes L. Péter

újságíró, szerkesztő, politikus

Névváltozatok

Földes László Péter; Földes Péter 

Születési adatok

1918. január 10.

Budapest

Halálozási adatok

1997. március 14.

Budapest

Temetési adatok

1997. április 2.

Budapest

Farkasrét (hamvasztás utáni búcsúztatás)


Család

Az igen kiterjedt, régi ortodox erdélyi zsidó Feuerstein/Feierstein családból származott.

Nagyszülei: Feuerstein Áron, Stern Tóbe; Feuerstein Ferenc könyvkötő (†1924. ápr. 20. Bp.), Fischer Mária (†1936. okt. 20. Bp.). Nagyszülei távoli rokonok voltak. Apai nagyapja, Feuerstein Áron szappangyáros Désen, az első dési szappanfőző üzem megalapítója, majd a Magyar Szappaniparosok Országos Egyesülete alapító választmányi tagja.

Szülei: Földes (1915-ig Feuerstein) Miklós (1890. dec. 20. Dés–1958. máj. 25. Bp. Temetés, búcsúztatás: 1958. máj. 30. Farkasrét) orvos, bőrgyógyász, a Madách téri rendelőintézet bőrgyógyász szakorvosa, Feuerstein Etel (= Feuerstein Ella). Feuerstein Ella testvérei: Földes Sándor (1893. jan. 7. Bp.–1970. jan. 18. Bp. Temetés: 1970. jan. 25. Rákoskeresztúr, Izraelita Temető) könyvkötő, majd az Országos Tervhivatal (OT) főelőadója, Földes István, Lichtmann Jánosné Feuerstein Irén és Feuerstein Gizella.

Testvére: Földes Márta, Váralljay Iván pénzügyi tisztviselő felesége.

Unokatestvére, Földes Sándor fia: Földes Péter (1930. jan. 11. Bp.–1982. nov. 28. Bp. Temetés: 1982. dec. 7. Rákoskeresztúr, Izraelita Temető): vegyészmérnök, egyetemi tanár, az MTA tagja.

Felesége: 1. 1946–1953: Rubinstein, Jacqueline francia állampolgár. Elvált. 2. 1954–1956: Gaál Gabriella. Elvált. 3. 1959-től: Sóki Erzsébet.

Leánya: Földes Katalin (1950–).

Iskola

A budapesti Zrínyi Miklós Gimnáziumban (1927–1930) és a budapesti VII. kerületi Madách Imre Gimnáziumban tanult (1930–1935), a Madách Gimnáziumban éretts. (Földes László néven, 1935), a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen jogot hallgatott (1935–1938).

Életút

Tanulmányai megszakítása után Franciaországba emigrált (1938), magyarországi lapok párizsi tudósítója (1938–1939). Az ország német megtámadása után önkéntes katonai szolgálatot teljesített a francia nemzeti hadseregben (1939–1940), csapattestével német fogságba esett (1940). Sikeresen megszökött, illegálisan Párizsban tartózkodott, ahol részt vett a francia antifasiszta ellenállásban (1940–1942). A Gestapo elfogta, néhány hónapig vizsgálati fogságban volt, előbb a Cherche Midi börtönben, majd a Drancy katonai táborban helyezték el (1942–1943 nyara). Az újabb sikeres szökés után ismét Párizsban telepedett le, részt vett a Párizs környéki harcokban (1943–1944). Az ország felszabadulása után a párizsi Éditions du Bateau Ivre könyvkiadó vállalat lektora (1944. aug.–1946. febr.).

Hazatérése után az MKP KB Agitációs és Propaganda Osztály Sajtó Alosztályának politikai munkatársa (1946. febr.–1946. dec.), a Magyar Nap c. képes folyóirat szerkesztője (1946. dec.–1949. dec.), egyútttal a Szabadság c. lap párizsi tudósítója (Földes Péter néven, 1947. okt.–1947. dec.) és az Igaz Szó külső munkatársa (1948). A Magyar Nap megszűnése után szabadfoglalkozású újságíró (1949–1950), a Szabadságharcos c. lap munkatársa (1951. jan.–1951. márc.), Magyar Rádió (MR) külpolitikai szerkesztője (1951. ápr. 1.–1954. márc.), koholt vádakkal – „jobooldali elhajlás” – elbocsátották (1954 márc.), ismét alkalmi írásokból élt (1954. márc.–1954. szept.). A Belkereskedelmi Minisztérium Ruházati Főigazgatóságán propagandista (1954. szept.–1956. szept. 15.), rehabilitálása után visszakerült a MR-hoz (ismét külpolitikai szerkesztő dolgozott, 1956. szept. 15-étől).

A forradalom és szabadságharc idején a Szabad Kossuth Rádió szerkesztőbizottságának tagja (1956. okt 25.–1956. nov. 6.), a forradalom leverése után ismét elbocsátották (1957. jan.). Egy félévig állástalan, ezután kiváltotta kézihurkoló iparengedélyt és kötöttáruüzletet nyitott (a Belvárosban, a Kígyó utca 6. szám alatt), ott dolgozott letartóztatásáig (1957. szept.–1960. nov. 9.). Szabadulása után műszaki fordítóként tevékenykedett (1969-től).

A Nagy Imre körül kialakult ún. pártellenzék egyik meghatározó személyisége, a mártír miniszterelnök közeli munkatársa. A forradalom idején a Szabad Kossuth Rádió szerkesztőjeként és a munkástanács tagjaként részt vett azokon a rádiós üléseken és nagygyűlésen, amelyeken a szerkesztők közzétették azon kompromittálódott személyek névsorát, akikkel az új szerkesztők a jövőben nem kívánnak együtt dolgozni. A szerkesztőbizottság ekkor tkp. a parlament épületében működött, Földes L. Péter személyesen tartotta a kapcsolatot a rádió és a Nagy Imre-kormányok képviselői között, a Minisztertanács által kiadott anyagokat közzététel előtt maga szignálta. Néhány ekkor írt és hangot adott véleményében és kommentárjában kitartott a forradalom eszményei és tisztasága mellett, elítélte a környező szocialista államok – mindenekelőtt a csehszlovák és a román kormány – hivatalos „ellenforradalmi” álláspontját. A bukás után összekötő szerepet játszott a jugoszláv nagykövetségen tartózkodó politikusok és a Kádár-kormány képviselői között. Szirmai István – Kádár János megbízásából – 1956. nov. közepén lakásán is felkereste, és felkérte a rádió újjászervezésére. Ezután (tisztázatlan okok miatt) sikertelenül próbált meg kapcsolatot teremteni az újjászervezett párt, az MSZMP meghatározó személyiségeivel és a Kádár-kormány vezetőivel. Nemsokára (1956. dec.) lakásán illegális összejövetelt szervezett azok számára, akik a konszolidációt csakis Nagy Imrével tudták elképzelni. Erdős Péter, Hegedűs B. András, Litván György, Molnár Miklós és Novobátzky Sándor vett részt ezen a megbeszélésen. (Magukat a Nagy Imre-csoport még szabadon maradt képviselőinek tekintették. Ebből a csoportból nőtt ki a Fekete Sándor-féle illegális szervezkedés, Földes azonban abban már nem vett részt.)

Miután eltávolították a Magyar Rádióból, megismerkedett Gaston Fournier-vel, az AFP francia hírügynökség munkatársával, majd más újságírókkal, franciaországi követségi tisztviselőkkel. A vádirat szerint rendszeresen tájékoztatta ismerőseit a magyarországi politikai-gazdasági helyzetről, sztrájkokról, letartóztatásokról, egyéb belpolitikai eseményekről, az ország mindennapjairól. Úgy vélte, hogy az információin alapuló franciaországi tudósítások nyomást gyakorolhatnak az újonnan alakuló hatalomra, akár a Kádár-rendszer konszolidációját is elősegíthetik. Utóbb a magyar politikai életről szóló memorandumát a budapesti francia nagykövetnek is átnyújtotta.

Földes L. Péter ügyét első fokon a Budapesti Katonai Bíróság zárt tárgyaláson tárgyalta (1961. jún. 5-én). Az aznap kelt ítéletben bűnösnek mondták ki népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel és hűtlenség bűntettében, ezért 10 év börtönre, 10 év egyes jogaitól való eltiltásra és részleges vagyonelkobzásra ítélték. Másodfokon a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma 1961. aug. 1-jén zárt tárgyaláson tárgyalta az ügyet. Az ítéletet 13 év börtönre, 10 év egyes jogaitól való eltiltásra és teljes vagyonelkobzásra módosították (1969. júl. 9-én szabadult, 1987. aug. 31-én mentesítették a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól, 1989-ben rehabilitálták).

Elismertség

Magyar Köztársasági Érdemérem (arany fokozata, 1948), Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1993), Nagy Imre-emlékplakett (1996), Francia Becsületrend (1997).

Elismerés

A Magyar–Bolgár Társaság választmányi tagja (1947–1948).

A Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagja (1989).

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) örökös tagja (1997).

Szerkesztés

A Magyar Nemzet szerkesztőbizottságának tagja (1992–1996).

Irodalom

Irod.: Feuerstein Miklós névváltoztatása. (Pesti Hírlap, 1915. ápr. 2.)
Elhunyt dr. Földes Miklós bőrgyógyász. (Magyar Nemzet, 1958. máj. 29.)
Dej Memorial Book. Volt egyszer egy Dés… Bethlen, Magyarlápos, Retteg, Nagyilonda és környéke. Szerk. Singer Zoltán. (Tel-Aviv, 1970)
Sükösd Mihály: Közelítések. (Népszabadság, 1990. szept. 22.)
Tóbiás Áron: A Rádió ostroma, 1956. Beszélgetés az esemény résztvevőivel. (Kapu, 1991. 10.)
Hegedűs B. András: „Azon a kedden.” Spontán forradalom. (Beszélő, 1996. 7.)
Elhunyt Földes Péter. (Magyar Nemzet, 1997. márc. 17.)
Halálhír. (Népszava, 1997. márc. 15.–Magyar Hírlap, 1997. márc. 17.)
Tóbiás Áron: 56 éve történt, azon a különös keddi napon, októberben. (Kapu, 2012. 11-12.)
Vámos György: Fehér folt 1956 történetében. (Népszava, 2018. febr. 10.).

Irod.: Magyar ki kicsoda? 1990. (Bp., 1990)
Magyar és nemzetközi ki kicsoda? 1992–1996. (Bp., 1991–1995).

 

neten:

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-XCSH-M7V?i=59&wc=92Q5-ZNP%3A40678301%2C51334101%2C1077277401&cc=1452460 (dr. Földes Miklós halotti anyakönyve)

Megjegyzések

1. Az Új Magyar Irodalmi Lexikon téves halálozási adata Földes Péter írónál: 1997. márc. 14. Bp.! Földes L. Péter halálozási adatával összekeverve!

2. Életrajza és kitüntetései több helyen összekeverve Földes Péter író életrajzával és kitüntetéseivel!

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2020