Forster Gyula
Forster Gyula

2020. október 20. Kedd

Forster Gyula, pusztakéri

művészettörténész, művészeti író

Névváltozatok

1904-től br.

Születési adatok

1846. december 21.

Esztergom

Halálozási adatok

1932. július 18.

Budapest


Család

Sz: Forster János jószágkormányzó.

Iskola

A pesti tudományegyetem állam- és jogtudori okl. szerzett (1869), tanulmányait Párizsban egészítette ki (1869–1870), Budapesten ügyvédi vizsgát tett (1872). Az MTA tagja (t.: 1899. máj. 5.; ig.: 1904. máj. 13.).

Életút

A közalapítványi ügyigazgatóság joggyakornoka (1870–1872). A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) fogalmazója (1872– 1883), miniszteri tanácsosként a képzőművészetekre, alapítványokra és műemlékekre vonatkozó ügyeket irányította (1883–1887). A Magyar Földhitelintézet egyik igazgatója (1887. jan.–1911), a Műemlékek Országos Bizottságának másodelnöke (1887. okt.– 1895), elnöke (1895–1922). Valóságos belső titkos tanácsos (1911-től). A Főrendiház örökös tagja (1904–1918). Alapvető tevékenységet fejtett ki a korszerű műemlékvédelmi elvek magyarországi meghonosításában, a magyarországi műemlékek megóvásában és restaurálásában, ill. a korszerű nyugat-európai műemlékvédelmi rendszer átvételében; fellépett a historizáló restaurálások ellen. Jelentősek a vallás- és tanulmányi alapokról, a kongruáról, a katolikus autonómiáról, ill. a műemlékvédelemről írt tanulmányai. Az Erzsébet Királyné-emlékbizottság tagja, majd a II. Rákóczi Ferenc és társai hamvait hazahozó bizottság tagja (1906-ban). Nagy alapítványokat tett a hazai földművelést előmozdító művek, egyháztörténeti monográfiák és levéltári kutatások, valamint a magyar történeti tárgyú festészet támogatására. Az MTA-nak 55 000 (1894), ill. 265 000 koronát adományozott (1925).

Emlékezet

Tiszteletére a Nemzeti Örökség Minisztériuma Forster Gyula-emlékérmet alapított (2000-ben; a díjat évente, a Műemléki Világnapon, ápr. 18-án adják át). Arcképét László Fülöp festette meg (megjelent a Vasárnapi Ujságban, 1913-ban).

Elismertség

A Szent István Akadémia tagja.

Főbb művei

F. m.: A Kassán fennállott nemesi convictus. (Bp., 1882)
A magyar vallásalap hajdan és most. (Bp., 1888)
A katholikus clerus sérelmei 1848 előtt és után. (Budapesti Szemle, 1892)
Az ingó műemlékek. I–VIII. (Bp., 1892)
A legfőbb kegyúri jogról. (Bp., 1896)
A katholikusok autonómiájáról. 1–2. (Budapesti Szemle, 1897)
III. Béla magyar király emlékezete. Szerk., a bevezető tanulmányt írta. (Bp., 1900)
Magyarország műemlékei. I–IV. köt. Szerk. (Bp., 1905–1915)
A műemlékek védelme a magyar és a külföldi törvényhozásban. (2. kiad. Bp., 1906)
Kapisztrán Szent János levelezése. Összeáll. Pettkó Béla. A bevezető tanulmányt írta. (Kolozsvár, 1909)
Olaszország legújabb törvényhozási intézkedései a műemlékek védelme körül. (Bp., 1910)
Törvényjavaslat az ingó emlékek védelme iránt. (Bp., 1911)
Rákóczinak és bujdosó társainak síremlékei a külföldön és a hazában. (Bp., 1913)
A katholikus autonómia törvényhozási rendezésének kérdéséről. (Bp., 1914)
Az új francia törvény a történelmi emlékek védelméről. (Archaeologiai Értesítő, 1914)
Hunyadi János származása és családja. 1–2. (Budapesti Szemle, 1916)
A lelkészek ellátásának és a főpapi javadalom és szabályozásának kérdése a Habsburg-Lotaringiai Ház királyai körében. 1–3. (Budapesti Szemle, 1924)
Adalékok a káptalanok történetéhez, különös tekintettel a gyulafehérvári és a fogaras-balázsfalvi káptalanra. (A Szent István Akadémia Történelmi-, Jogi- és Társadalomtudományi Osztályának felolvasásai. Bp., 1925)
Gróf Berchényi László, Franciaország marsallja. (Bp., 1925)
Koros és a Berényiek. Adatok a korosi, egykor templarius, ma plébánia- egyháznak és a vidék birtokviszonyainak történetéhez. (Bp., 1927)
A Magyar Tudományos Akadémia és a műemlékek védelme. (A Magyar Tudományos Akadémia első száz éve. 21. Bp., 1928)
A főkegyúri jog gyakorlása, midőn nincs koronás király. (Bp., 1929)
Utóhang gr. Berchényi László, Franciaország marsalljának történetéhez. Tekintettel gr. Zichy Péter és fia, Zichy Miklós, Óbuda és Zsámbék urai és zsámbéki örökös főkapitányoknak a Berchényi-családdal való kapcsolatára. (Bp., 1929).

Irodalom

Irod.: F. Gy. (Akadémiai Értesítő, 1932)
Dőry Ferenc: Br. Forster Gyula. (Századok, 1932).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013