Család

Szülei: Fuchs Zsigmond (†1931. okt. 20. Bp.) nyomdász, a Pallas nyomdavezetője, Schwarcz Mária.

Testvére: dr. Fuchs Elemér jogász, ügyvéd.

Felesége: 1920. okt. 13.– Schwarcz Éva, Schwarcz Géza és Schwarcz Adél leánya.

Iskola

A budapesti V. kerületi állami főgimnáziumban éretts. (1900), a budapesti tudományegyetem (1900–1903) és a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem állam- és jogtudományi karán tanult (1903–1904), Valószínűleg Budapesten jogtudományi doktori okl. szerzett (1905) és ügyvédi vizsgát tett (1907. máj. 6.).

Életút

Budapesten ügyvédgyakornok (1905–1907), ügyvéd (1907–1913). Budapest székesfőváros tiszti ügyészségének ideiglenes hivatalnoka (1913. jan. 31.–1914. máj. 7.), ideiglenes tiszti alügyésze (1914. máj. 7.–1918), tiszti alügyésze (1918–1919. aug. 21.). A Tanácsköztársaság alatt tanúsított magatartása miatt állásából felfüggesztették. Budapesten ügyvédi irodát nyitott (1920-tól). A Budapesti Áru- és Értéktőzsdén az Értéküzleti Titkárság titkára (1923–1935), vezetője (1935–1944). A Budapesti Áru- és Értéktőzsde Tanácsi Hivatalának főtitkára (1945–1948).

Egyesületen kívül versenyzett. Kardvívásban négyszeres olimpiai bajnok (1908 és 1912: egyéni és csapat). Kilencszeres magyar válogatott (1908–1912).

Fuchs Jenő Rákossy Gyula vívótermében tanulta meg az alapokat, a pályakezdés pontos dátuma nem ismert, vívókarrierjéről az első adat 1902-ből származik. A Magyar Vívómesterek által – „igen előkelő de gyér” közönség előtt – rendezett versenyen Fuchs Jenő aranyérmet szerzett. Még ugyanebben az évben elindult a Magyar Atlétikai Szövetség által rendezett minősítő versenyen, ahol I. osztályú minősítést szerzett. Fuchs Jenőt 1903-ban a kiváló szakember és jótollú szerkesztő Nagy Béla már a fiatal vívógárda egyik legtehetségesebb tagjának tartotta, kár azonban, hogy csak ritkán versenyzett, annál inkább szerette a vívóestélyeken és -bemutatókon való szereplést és az ezeken történő kihívásos párviadalokat és iskolákat. Első és sokáig egyetlen komolyabb eredményét 1904-ben érte el. A Nemzeti Sport versenyén Fuchs Jenő a közelebbről nem ismert Magyar Vívó Kör színeiben vett részt és a 4. helyezést érte el. Az MVK valószínűleg csak alkalmi egyesület lehetett, mert az országos versenyeken ekkor már csak sportklubok színeiben lehetett szerepelni és Fuchs Jenő egyesületen kívül nem nevezhetett. Az 1904. évben rendezték meg azonban az első egyetemi kardbajnokságot. A keveset versenyző Fuchs Jenő figyelmét nem kerülte el ez az érdekesnek ígérkező új sportesemény. Az első díjat Tóth Péter jogszigorló (ez volt a későbbi olimpiai bajnok csapattárs első diadala), a 2. helyet Fuchs Jenő, a 3.-at egy másik későbbi jóismerős, Gerde Oszkár szerezte meg. Fuchs Jenő az 1905-ös évben a Rákossy-iskola színeiben vett részt néhány kisebb versenyen, majd meglepő módon elindult az országos bajnokságon is (a 4. helyen végzett). Egy évvel később az Országos Vívó Szövetség színeiben versenyzett, ez azonban nem azonos a Magyar Vívó Szövetséggel. Az egyesület azon sportolókat kívánta össszefogni, akik nem klubszinten, hanem vívóiskolák szintjén működtek (1907-től az egyesület neve: Vívóiskolák Országos Szövetsége, dr. Fuchs Jenő néhány évig az elnökségi tagságot is betöltötte.) Az 1908-as év a második (és utolsó év), amikor Fuchs Jenő elindult az országos bajnokságon. Az ob-n való elindulás ugyanis kötelező volt a válogatott csapat kialakítása érdekében. Mivel egyesületen kívüli versenyző volt ismét csak a Rákossy-vívóiskolát képviselte de csak a 6. helyet szerezte meg (1. Szántay Jenő, 2. Tóth Péter, 3. Werkner Lajos). Részt vett továbbá még néhány kisebb válogatóversenyen is, mindig ott volt az 1–3. helyezett között, ám egy versenyt sem nyert meg, de természetesen biztosan bekerült az utazó olimpikonok (Apáthy Jenő, dr. Földes Dezső, dr. Fuchs Jenő, dr. Gerde Oszkár, Szántay Jenő, dr. Tóth Péter, Werkner Lajos, Zulawski Béla) közé.

A londoni olimpián 1908-ban részt vett csapatból talán a két legjobb vívó (Békessy Béla és Mészáros Ervin) hiányzott. Mindkettő katonatiszt volt, s a közös minisztérium nem engedte, hogy részt vegyenek a játékokon (az osztrákok, aki az egyik legnagyobb vetélytársai lettek volna a magyaroknak kénytelenek voltak visszalépni a csapatversenyektől). A  negyeddöntőben Magyarország azzal a Németországgal kezdett, aki az 1906. évi „rendkívül” athéni olimpián győzni tudott, s ezzel a német vívósport első jelentős sikerét érte el. Az 1906. évi „nemolimpián” a magyar csapat szintén a közös minisztériumi akadékoskodás miatt nem indulhatott el. Nos, már az első mérkőzésen kiderült, hogy a két csapat között klasszis különbség volt: Magyarország 9:0-ra verte a „nemcímvédőt”, és azért csak ennyire, mert a németek a 9. vereség után feladták. Ez a „meccsnull” volt a magyar kardvívó-válogatott olimpiai bemutatkozása. A Fuchs Jenő, Gerde Oszkár, Tóth Péter, Werkner Lajos újonc alakulat tehát veretlenül debütált. Az elődöntőben következett az olimpiák történetének első magyar–olasz kardvívó mérkőzése. A történelmi összecsapás résztvevői: Földes Dezső, Fuchs Jenő, Gerde Oszkár, Werkner Lajos, ill. Marcello Bertinetti, Sante Ceccherini, Abelardo Olivier és Alessandro Pirzoli-Biroli. A párharc hőse Tóth Péter volt, aki a 11:5-re véget ért történelmi mérkőzésen valamennyi ellenfelét legyőzte (a többiek 2-2 győzelemmel és 2-2 vereséggel zártak). A döntőben igen szoros mérkőzésen Magyarország (Fuchs, Gerde, Tóth, Werkner) 9:7-re múlta felül Csehországot. Fuchs és Werkner 3-3, Gerde  2, Tóth 1 győzelmet szerzett, míg a másik oldalon Vilém Goppold von Lobsdorf a négy magyar közül hárommal is elbánt (csak Werkner Lajos állította meg).

A londoni olimpián 1908-ban a nyolcas döntőbe öt magyar (Fuchs Jenő, Tóth Péter, Werkner Lajos; Szántay Jenő, Zulawski Béla), valamint egy-egy cseh (Goppold), francia (Georges de Falaise)  és holland vívó (Jetze Dorman) került. A helyi (angol) szakértők úgy gondolták, hogy a magyarokra csak Goppold lehet veszélyes, aki a csapatdöntőben majdnem valamennyi magyart megvert. A laikus szurkolók azonban megdöbbentek, hisz a döntőbe két másik magyar vívó került, akiket mégcsak nem is neveztek a csapatversenyekre (amúgy Szántay volt az azévi magyar bajnok…) A döntőben Fuchs valamennyi ellenfelét legyőzte, pontosabban az akkori szabályok szerint a vívóidő nyolc percig tartott. Ha ez alatt az idő alatt a mérkőzés nem dőlt el, mindkét vívó vereséget szenvedett. A Fuchs–Goppold asszóban pontosan ez történt, így „szerezte meg” egyetlen vereséget dr. Fuchs Jenő. Goppold azonban kikapott Zulawskitól, sőt Tóth Pétertől is. Sokáig Zulawski volt az egyetlen veretlen de aztán Fuchs őt is legyőzte. A végén tehát Fuchs is, Zulawski is 1-1 vereséggel állt, következett az újravívás az első helyért – egy tusra. Sokáig nem történt semmi, aztán Zulawski támadott és Fuchs elővágása tisztán ült. A kardvívás első magyar olimpiai bajnoka dr. Fuchs Jenő. Zulawski az olimpiai játékok egyik legbalszerencsésebb magyar kardvívója: 1908-ban akár két aranyérmet is szerezhetett volna. Azonban be sem került az olimpiai bajnok magyar válogatottba, és egy tussal az egyéni döntőt is elbukta! Fuchs Jenő londoni sikerén felbuzdulva megkereste Brüll Alfrédot, hogy szívesen vívna az MTK-ban, ha rábíznák a klub régi, már csak alig működő szakosztályának vezetését. Brüll természetesen boldogan beleegyezett, Fuchs Jenő aztán nagy lendülettel látott neki a feladatnak. Hamar elment azonban a kedve a sportvezetéstől, két év múlva minden tisztségéről lemondott. Évekig még a versenypályák közelébe sem járt…

A két olimpia között dr. Gerde Oszkár és dr. Fuchs Jenő életében a legérdekesebb esemény kettejük párbaja volt. A Nemzeti Vívó Club egyik versenyén épp Gerde zsűriskedett akkor, amikor Fuchs klubja, az MTK mérkőzött. Az egyéni olimpiai bajnok Fuchsnak nem tetszett a csapat olimpiai bajnok Gerde egyik döntése, ezért felelősségre vonta őt. Szó-szót követett, az indulatok csakhamar elfajultak, végül az összeszólalkozó felek vitája párbajba torkollott. A harc során Gerde hat centiméteres könnyű sebet ejtett Fuchson. A párbajt erre megszüntették, de a felek nem békültek ki. Nemsokára bíróság elé álltak, ahol mindkettőjüket négy-négy nap államfogságra ítélték őket. A két bajnok a váci börtönben töltötte le büntetését. Valószínűleg ez az esemény volt Fuchs Jenő MTK-tagságának legemlékezetesebb mozzanata…

A stockholmi olimpián 1912-ben, a kardcsapatok versenyében tizenkét válogatott indult, valójában csak tizenegy, mert az előmérkőzések előtt Görögország visszalépett a küzdelmektől. Mivel a hellének épp a magyarok ellenfelei lettek volna, a védő Magyarország és Csehország mérkőzés nélkül rögtön az elődöntőbe jutott. Itt Ausztria volt az ellenfél. A 10:6-os győzelemből Fuchs Jenő jócskán kivette a részét: mind a négy ellenfelét legyőzte, Mészáros Ervin 3, Berty László 2., Werkner Lajos 1 győzelmet aratott. A döntőbe jutásért a magyar válogatott előbb 13:3-ra győzött Németország ellen, majd 9:5-re verte Olaszországot. Németországot a Mészáros Ervin (4), Földes Dezső, Fuchs Jenő, Gerde Oszkár (3-3) kvartett intézte el. A mérkőzés érdekessége, hogy itt szenvedte el első (és a csapatversenyek során egyetlen) vereségét a későbbi olimpiai bajnok Fuchs Jenő; Friedrich Schwarz volt a „tettes”. Olaszország ellen Fuchs ismét százszázalékosan teljesített, Berty László és Mészáros Ervin 2-2, Tóth Péter 1 győzelemmel járult hozzá a sikerhez. A döntőben – ahogy a rendezők megállapították – az Osztrák-Magyar Monarchia három csapattal is érdekelt volt: Magyarország, Ausztria és Csehország mellett még kisebb meglepetésre Hollandia vívta ki a fináléban szereplés jogát. A Hollandia elleni 13:3-ra véget ért mérkőzésen Tóth Péter (4 győzelem), Földes Dezső, Gerde Oszkár és Werkner Lajos (3-3 győzelem) szerepelt. Ezt követően Ausztria legyőzte Csehországot 10:6-ra. A vesztes csehek ezek után némileg érthetően, de sportszerűtlenül feladták a magyarok elleni küzdelmet. Következhetett a tényleges döntő, ahová – a várakozásoknak megfelelően – Ausztria került. A kérdés nem volt egyszerű: vajon ki lépjen pástra Ausztria ellen, hisz a magyarokat kiválóbbnál kiválóbb kardvívók képviselik! Mészáros Ervin, aki 1912-ben a kapitányi posztot is betöltötte úgy döntött, hogy Fuchs Jenő és Mészáros Ervin (!) mellett Berty Lászlónak és a fiatal Schenker Zoltánnak szavaz bizalmat. (Schenker rögtön egy olimpiai karddöntőben debütált…) Ausztria ugyanakkor nem volt könnyű ellenfél – 5:5-ig. Ekkor Fuchs Jenő Richard Verderberrel találkozott, aki épp 1912-ben nyerte meg az osztrák bajnokságot (épp az újonc döntő-debütáns Schenker előtt). Fuchs „felnyársalta” ellenfelét, aki addig magabiztosan vívott a magyarok ellen. Verderber összeomlása után már sorra jöttek a magyar győzelmek, 11:5-ig. A kardverseny érdekessége volt, hogy Csehország kétszer nem mérkőzött meg Magyarországgal, Magyarország viszont kétszer legyőzte Ausztriát… (A csehek számítása sem jött be, hiába adták fel a magyarok elleni mérkőzést, tusaránnyal kikaptak a hollandoktól, így a bronzérmük is elúszott!)

A stockholmi olimpián 1912-ben, a tizenkét napos olimpiai vívóversenyek idején rendezték meg az első kardvívó versenyt Svédországban. A házigazdák – élén V. Gusztáv svéd királlyal és a trónörökössel – igencsak igyekeztek kitenni magukért. Minden vívó és minden zsűritag percre pontos értesítést kapott arról, hogy melyik páston, mikor jelenjen meg. Minden pást más színű volt, és az értesítés színe egyezett a pást színével. Fuchs Jenőnek ebben a szó szerinti színes kavalkádban, ebben a mamutmezőnyben (kard egyéniben a 128 indulót 16 csoportba osztották be!) kellett megvédenie olimpiai bajnoki címét, jóllehet az sem volt biztos, hogy egyáltalán elindulhat az V. nyári olimpiai játékokon. Az egyéni versenyeken tizenkettő, a csapatban nyolc versenyző vívhatott országonként, s Fuchs Jenő nagy meglepetésre tűnt fel az 1912-ben meghirdetett egyik közös olimpiai edzésen. A csapat zöme már kialakult, a próbaversenyt május elején már levívták (Werkner Lajos győzött, érdekesség, hogy egy későbbi olimpiai bajnok, Tersztyánszky Ödön végzett az ötödik helyen!), amikor hirtelen felbukkant az olimpiai bajnoki cím védője, a hivatalosan már visszavonult Fuchs Jenő. Fuchs az edzésen és a későbbi nem hivatalos versenyeken a maga szokott kiszámíthatatlan stílusában kioktatta az egész magyar kardvívó mezőnyt, percnyi kétséget sem hagyva afelől, hogy nemcsak az egyéni versenyben, de a magyar kardcsapatban is ott a helye. A csapatviadalt követő egyéni versenyben, az olimpiák addigi történetében példátlan eset történt: a nyolcas döntőbe a tizenkét magyar egyéni kardvívó (Békessy Béla, Berty László, Dunay Bertalan, Földes Dezső, Fuchs Jenő, Gerde Oszkár, Mészáros Ervin, Pajzs Pál, Schenker Zoltán, Tóth Péter, Werkner Lajos és Zulawski Béla) közül hét került be (Fuchs, Békessy, Mészáros, Schenker, Tóth P., Werkner, Földes)! A nyolcadik, a fiatal olasz Nedo Nadi volt, s míg a magyarok egymást körbeverték, neki „csupán” az volt a dolga, hogy legyőzze valamennyi magyar ellenfelét. Igazából Fuchs egyetlen ellenféltől tartott, a német Schwarztól. Schwarz volt az egyetlen, aki a csapatverseny során le tudta győzni az olimpiai bajnoki címvédőt, ám a rettegett német vívót Békessy kiverte a döntőbe vezető út egyik utolsó állomásán. A nyolcas döntőben természetesen minden vívó találkozott egymással, s Fuchs Jenőt a hetedik csörtében kellemetlen meglepetés érte: kikapott a fiatal csapatdöntő-debütáns Schenkertől. Sokáig úgy tűnt, hogy a verseny csupán a két veretlen, Békessy Béla és Mészáros Ervin között zajlik. Mészáros legyőzte Békessyt, azonban váratlanul kikapott Tóth Pétertől (a legenda szerint ezért Mészáros az élete végéig nem állt szóba Tóth-tal!), majd Fuchstól is vereséget szenvedett. A verseny a 21. csörtében dőlt el, az egy-egy vereséggel álló Békessy és Fuchs között. Fuchs imponáló vívással leiskolázta ellenfelét, megszerezve ezzel a második egyéni bajnoki címét (így a két csapatbajnoki címével együtt összesen négy aranyérmet őrizhetett!). Mai szóval élve az élen „söprés” történt, a negyedik is magyar, Schenker Zoltán lett, a későbbi hatszoros olimpiai bajnok Nadi végül az ötödik helyet szerezte meg. A magyar kardvívó sikerek Fuchs Jenő kettős egyéni olimpiai bajnoki címével kezdődtek, ő volt az első magyar vívó olimpiai bajnok, nevéhez fűződik a magyar kard hegemónia kialakulása.

A stockholmi olimpián 1912-ben, az olimpiák történetében először fordult elő, hogy az első három helyen magyar versenyző végzett, nem kevés fejtörést okozva ezzel a házigazdáknak. A svédeknek ugyanis csak két piros–fehér–zöld lobogójuk volt, az osztrák–magyar követségen viszont csak fekete–sárga zászlókkal rendelkeztek. A magyar csapat udvariasan, de határozottan visszautasította azt a svéd javaslatot, hogy a harmadik árbocra egy „megfordított” olasz trikolór kerüljön. A már-már kínossá váló helyzetet Muzsa Gyula bölcs előrelátása oldotta meg, aki diadalmasan mutatta fel a nála lévő, „hazai” koronás címeres zászlót… dr. Fuchs Jenő 1904-től 1928-ig versenyzett (1924-ben és 1928-ban még sikertelenül próbálkozott a visszatéréssel), de a közel huszonöt éves sportpályafutása alatt – az olimpiákon kívül – mindössze tizenhárom hivatalos versenyen indult. Magyar bajnokságot nem nyert, általában el sem indult azokon, hisz körülbelül két évet leszámítva (ezt az időt az MTK-ban töltötte) nem volt igazolt versenyző. A Rákossy- és a Santelli-vívótermekben érezte jól magát, ahol legendásan félelmetes iskoláiról évekig beszélt a vívóvilág. Félelmetes és kiismerhetetlen ellenfél volt, aki a legváratlanabb megoldásokra volt képes: úgy támadott mint Békessy Béla, viszont úgy védekezett mint Mészáros Ervin a két „nyugtalan és izgága” katonatiszttel szemben viszont olyan türelmes volt, mint a „polgári” dr. Tóth Péter. Fuchs Jenő hosszú évekre eltűnt, ám amikor újra előkerült, ismét sikerült valami különlegességgel meglepnie a vívóvilágot. Az elköszönő „hosszú tizenkilencedik század” huszadik század eleji utolsó képviselője volt ő, amikor még a vívók nem vívóversenyeken csillogtatták tudásukat, hanem a közönség előtt zajló vívóakadémiákon iskoláztak. Az utolsó magyar all-round sportemberek egyike, aki az atlétikától kezdve az evezésen át a bobsportig minden sportágban kipróbálta magát. Fuchs Jenő az egyik legkülönösebb magyar olimpikon, a sportért élő-haló, a versenyzéstől, a versenyektől viszont tudatosan távolmaradó olimpiai bajnokunk.

Emlékezet

Dr. Fuchs Jenő a tőzsde bezárása után nyugdíjba vonult, élete utolsó éveinek nagy részét Siófokon, nyaralójában töltötte. Miután államosították villáját visszaköltözött Budapestre. A fővárosban hunyt el, a Rákoskeresztúri Új Köztemetőben nyugszik. Gyászszertartásán az olimpiai bajnokok nevében dr. Tóth Péter búcsúztatta. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2003-ban). Siófoki otthonának falát emléktábla jelzi.

Fuchs Jenőnek –  a halála után évtizedekkel elterjedt legenda szerint – a zsidótörvények értelmében munkaszolgálatra kellett vonulnia. Túlélte, sőt a fronton tanúsított bátor magatartása miatt megkapta a legnagyobb német katonai kitüntetést, a Vaskeresztet. A Rákosi-rendszerben azonban őt is „fasisztának” bélyegezték, az Államvédelmi Hatóság ezért bebörtönözte. A legenda aztán idővel kibővült, már az I. világháborúban is hősiességéért kitüntetéseket vehetett át… Nos, Dr. Fuchs Jenő az I. világháború idején nem katonáskodott, a II. világháború alatt mint zsidó származású olimpiai sportoló mentességet kapott, azaz munkaszolgálatot sem teljesített. Az I. világháborúban a Ferenc József-rend lovagkeresztjével kitüntetett dr. Fuchs Jenő egy tartalékos ezredorvos volt, a II. világháborúban munkaszolgálatot teljesített dr. Fuchs Jenő (1889. márc. 5. Újpest) ügyvéd nem azonos az olimpiai bajnokkal. A német Vaskereszttel viszont egyik dr. Fuchs Jenőt sem tüntették ki…

Szerkesztés

A Tőzsdeindex. Börsenindex (1935– 1944), a Budapesti Áru és Értéktőzsde Hivatal Árjegyző Lapjának (1945–1948), a Budapesti Áru- és Értéktőzsde Hirdetményeinek Tára szerkesztője (1945–1948).