Fukász György
Fukász György

2021. március 2. Kedd

Fukász György

filozófus

Születési adatok

1929. július 4.

Rákospalota, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye

Halálozási adatok

1994. május 20.

Budapest


Család

Sz: Fukász Jenő zenetanár, Krausz Ida. F: 1. Gáspár Éva. Három gyermekük született. 2. 1984-től Lucz Piroska.

Iskola

A bp.-i Berzsenyi Dániel Gimnáziumban éretts. (1947), az ELTE ÁJTK-n állam- és jogtudományi doktori okl. szerzett (1951), az MDP Pártfőiskola filozófia szakosítóján végzett (1952), egyúttal a Zeneakadémia Zongora Főtanszakán is tanult (1947–1949) és a bp.-i felsőbb zeneiskolában végbizonyítványt szerzett (1949). A filozófiai tudományok kandidátusa (1958), doktora (1969).

Életút

Az ELTE ÁJTK Büntetőjogi Tanszék gyakornoka (1950–1951), a Marxizmus-Leninizmus Tanszék tanársegéde (1951–1952). A Debreceni Tudományegyetem, ill. a KLTE BTK Marxizmus-Leninizmus Tanszék tanársegéde (1952–1953), tanszékvezető egy. adjunktusa (1953–1954), az ELTE Lenin Intézet Filozófia Tanszék egy. docense (1954–1957), és a Tanszék vezetője (1956–1957). A Művelődésügyi Minisztérium Felsőoktatási Főosztály Marxizmus-Leninizmus Oktatása Osztályának főelőadója, osztályvezetője (1957–1965), a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Marxizmus-Leninizmus Tanszék tanszékvezető főisk. tanára (1965–1984). Az MSZMP Budapesti Bizottság Oktatási Igazgatósága, ill. a Politikai Propaganda és Művelődési Központ igazgatója (1984–1989). Az MTA–TMB-n Mátrai László aspiránsa (1953–1956). Filozófiatörténettel, elsősorban a magyarországi polgári radikális mozgalmak történetével és Jászi Oszkár munkásságával foglalkozott, majd a technikai fejlődés, ill. az ezzel összefüggő munka- és tömegkultúra átalakulásának filozófiai kérdéseit vizsgálta. Elsőként írt monográfiát Jászi Oszkárral, számos, addig ismeretlen levelet és egyéb forrást közölt Jászitól és más polgári radikális gondolkodótól. Különösen sokat tanulmányozta a zenei kifejezés új eszközeit, a zene és a technikai fejlődés összefüggéseit, valamint a tudományos-technikai fejlődéssel kialakuló új kommunikációs lehetőségeket, valamint azok művészeti és esztétikai jelentőségét. Életmód- és szabadidő-kutatásokkal is foglalkozott.

Elismertség

Az MTA Filozófia és Szociológiai Bizottsága tagja. A Nemzetközi Szociológiai Társaság tagja. Az Európai Szabadidő Társaság alelnöke, a Szabadidő Világszervezet elnökségi tagja.

Elismerés

Szocialista Munkáért (1960). SZOT Díj (1977).

Szerkesztés

A Magyar Filozófiai Szemle szerkesztőbizottságának tagja.

Főbb művei

F. m.: A polgári radikalizmus és a munkásmozgalom viszonyának egyes kérdései Magyarországon. 1900–1918. (Párttörténeti Közlemények, 1958)
A polgári radikalizmus filozófiai-világnézeti alapjai. (Magyar Filozófiai Szemle, 1958)
A magyarországi polgári radikalizmus ideológiájának bírálata. 1900–1916. Jászi Oszkár. I–III. köt. Kand. értek. (Bp., 1958)
A népi kommunák tapasztalatairól. (Állam és Igazgatás, 1959)
Munkások és parasztok filozófiai oktatása Kínában. (Társadalmi Szemle, 1959)
„Alkalmazkodás” vagy tudományos előrelátás. (Valóság, 1959)
A társadalmi ellentmondások megoldásának útjai a Kínai Népköztársaságban. (Magyar Filozófiai Szemle, 1959)
A magyarországi polgári radikalizmus történetéhez. 1900–1918. Jászi Oszkár ideológiájának bírálata. A kandidátusi dolgozat átd. változata. (Bp., 1960)
A marxizmus-leninizmus egyetemi oktatásának továbbfejlesztése az oktatási reform keretében. Esti Bélával, Vukovics Arnolddal. (Társadalmi Szemle, 1961)
Szabadkőművesség, radikalizmus és szocializmus az 1918 előtti Magyarországon. A Martinovics-páholy történetéhez. (Párttörténeti Közlemények, 1961)
Oktatási rendszerünk továbbfejlesztésének néhány filozófiai problémája. (Magyar Filozófiai Szemle, 1961)
Lettres de Paris d’Oszkár Jászi. (Acta Historica, 1961)
A szocializmus felépítése és az új típusú ember nevelése. (Pártélet, 1962)
Jászi Oszkár és a valláskritika. (Világosság, 1963)
A munka jellegének változása – a szellemi és fizikai munka ellentmondásának feltétele. (Magyar Tudomány, 1964)
A falu kulturális viszonyainak vizsgálatáról. Szántó Miklóssal. (Tanulmányok a mai faluról. Szerk. Zsarnóczai Sándor. Bp., 1964)
A polgári radikálisok nacionalizmusa. Jászi Oszkár és a nemzetiségi kérdés. (A magyar nacionalizmus kialakulása és története. Bp., 1964)
A munka filozófiája. Fizikai munka – szellemi munka. Monográfia. (Bp., 1965)
Munka vagy szabadidő? A munka értékelése a mai burzsoá ideológiában. (Magyar Tudomány, 1965)
Technikai forradalom – társadalmi forradalom. (Tájékoztató, 1967)
Emberé a munka – istené az áldás. A munka öröme és elsőrendű életszükségletté válása. (Világosság, 1967)
Szükséglet és kényszer. (Magyar Tudomány, 1967)
A munka szükséglete. (Magyar Filozófiai Szemle, 1969)
Technicizmus és technofóbia. (Társadalmi Szemle, 1969)
A zene perspektívái és napjaink tudományos-technikai forradalma. 1–2. (Magyar Zene, 1970)
Technika és művészet. Az esztétikai technicizmus kritikájához. (Bp., 1970)
Munka és alkotás. Az alkotás az ember lényegének megvalósulása. (A filozófia időszerű kérdései. Bp., 1971)
A politikai gazdaságtan, a filozófia és a párttörténet elméleti, oktatási kérdéseiről. Szerk. Gecse Gusztávval, Ruff Mihállyal. (Elméleti és módszertani közlemények. 7. Bp., 1971)
Az ember és a munka. A munka kényszerétől a munka szükségletéig. Doktori értek. is. (Bp., 1972)
Munka, technika, kultúra. Tanulmányok. (Elvek és utak. Bp., 1972)
Technikai haladás – áldás és átok? (Társadalomtudományi kismonográfiák. 7. Bp., 1973)
Közművelődésügyi szakosító tagozat. (Pártélet, 1973)
Munka és szabad idő. (Kortárs, 1974)
Szabad idő és művelődés. Tanulmányok a magyar szabadidő-kutatások történetéből. Felelős szerk. (A TIT Központi Kiadványai. Bp., 1974)
Technika és művészet. Monográfia. 32 fotóval. Aradi Nórával. (Bp., 1974)
Szabad idő vagy szabadidő? (Valóság, 1974)
Tudományos-technikai forradalom – oktatás – művelődés. (Pedagógiai Szemle, 1975)
Érték és társadalom. (Világosság, 1976)
A magyar felnőttnevelés szerkezetei vázlata. Többekkel. (Pedagógiai Szemle, 1976)
Az érthetőség a művészetben. (Társadalmi Szemle, 1977)
A csepeli munkások életmódja és szabadidő-szokásai. (Magyar Tudomány, 1979)
Alkotói elkötelezettség, felelősség a dokumentumfilmben. (Filmkultúra, 1979)
A tudományos-technikai forradalom és a művelődés. Tanulmány. (Az oktatásügyi irányítás elméleti és gyakorlati kérdései. Bp., 1979)
Könyvet gyűjtő munkásokról. Csepeli munkások olvasási szokásai. (Magyar Könyvszemle, 1980)
A munka esztétikája. (Esztétikai kiskönyvtár. Bp., 1980
bolgárul: Szófia, 1983)
A modern technika és technológia hatása az emberre. (Munkavédelmi tanulmányok. Bp., 1981)
A munka kultúrája. Monográfia. (Bp., 1983)
Munkakultúra. (Társadalmi Szemle, 1984)
Csepeli munkások életmódja. Zárótanulmány az 1982. évi felvételről. 6 táblával. (Bp., 1984)
Útban a szocializmus felé. Elméleti konferencia a felszabadulás 40. évfordulójára. Szerk. Ruff Mihállyal, Vági Józseffel. (Elméleti és módszertani közlemények. 28. Bp., 1985)
A budapesti pártszervek és pártszervezetek tapasztalataiból. 1980–1985. Szerk. Ruff Mihállyal, Vági Józseffel. (Elméleti és módszertani közlemények. 29. Bp., 1985)
Új vonások a káderképzésben. (Propagandista, 1987)
A munkaerkölcs mai problémái. (Erkölcs és világnézet a mai magyar társadalomban. Országos elméleti tanácskozás. Békéscsaba, 1988. febr. 25–27. Bp., 1988)
Az ideológiai harc néhány vonása Magyarországon a nyolcvanas években. (Budapesti Fórum, 1988)
Szabadidő és kultúra. Monográfia. (Bp., 1988)
Munkakultúra és közművelődés. Tibori Tímeával. (Bp., 1990)
Gould és Menuhin disputája. – Gould és Menuhin disputája. A vita folytatódik. (Magyar Zene, 1992–1993). Intellektus és emóció a zenében. Horowitz és Gould véleménye. (Magyar Zene, 1993).

Irodalom

Irod.: Ki kicsoda a magyar zeneéletben? Szerk. Székely András. (Bp., 1979)
Magyar ki kicsoda? 1990. (Bp., 1990)
Halálhír. (Népszabadság, 1994. máj. 28.).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013