Gábor Andor
Gábor Andor

2021. május 11. Kedd

Gábor Andor

író, költő, újságíró, műfordító

Névváltozatok

1913-ig Greiner Andor 

Születési adatok

1884. január 17.

Újnép, Somogy vármegye

Halálozási adatok

1953. január 20.

Budapest

Temetési adatok

1953. január 22.

Budapest

Fiumei út


Család

Szülei: Greiner József kocsmáros, Gross Emma.

Testvérei: Greiner Ferenc (= Gábor Ferenc) és Greiner Sándor (= Gábor Sándor 1878. nov. 14. Várda). Gábor Sándor felesége: Heimlich Lujza, Heimlich Simon (†1912. máj. 21. Miskolc. Temetés: 1912. máj. 22. Miskolc, Izraelita Temető) és Édenburg Róza leánya. Háromszor nősült.

Felesége: 1. Kökény Ilona (1891. ápr. 7. Gyula, Békés vm.–1947. júl. 1. Bp. Temetés: 1947. júl. 3. Farkasrét) színésznő, Kökény Károly és Martonyi Erzsébet leánya. Elvált. 2. 1919. jún. 14.–1925. febr. 7.: Vidor Ferike (= Wechselmann Franciska, Wechselmann Fanni, 1889. jún. 28. Bp.–1970. jan. 23. Bp.) színésznő, Wechselmann Ármin és Lederer Róza leánya. 3. 1925–1953: Halpern Olga (= Rapaport Olga, 1887. márc. 20. Mogiljov-Podolszk, Oroszország–1967. ápr. 2. Bp. Temetés: 1967. ápr. 8. Kerepesi út), orosz írónő, műfordító, irodalomszervező, Rapaport József és Eljasszon Emília leánya Gábor Andor hagyatékának gondozója.

Nevelt leánya: dr. Gábor Magda.

Iskola

Kisgyermekkorát Szilágysomlyón és Sátoraljaújhelyen töltötte, felkerülvén Budapestre, Pestszentlőrincen laktak. A budapesti VIII. kerületi [= Józsefváros] Rottenbiller utcai elemi iskolában (1889–1893), a VIII. kerületi Zerge utcai községi főreáliskolában tanult (1893–1901), uo. éretts. (1901). Középiskolai tanárai közül Péterfy Jenőre emlékezett vissza szívesen (alakját Hét pillangó c. regényében örökítette meg).

A budapesti tudományegyetem bölcsészkarának hallgatója (1901–1904), tanulmányait azonban nem fejezte be, már egyetemi hallgató korában újságírói pályára lépett.

Életút

A Hét (1902–1914), a Pesti Napló (1902–1919), az Egyenlőség (1903–1915), a Jövendő (1905–1906), a Magyar Nemzet (1905–1907), A Polgár (1905–1908), az Új Idők (1907–1916), Az Ujság munkatársa (1913–1918). Nagy Endre kabaréjának indulásától kezdve rendszeresen szerepelt színpadon; sanzonokat, blüetteket, jeleneteket és tréfákat írt (1907-től).

Az őszirózsás forradalom alatt a Nemzeti Tanács munkatársa (1918–1919), a Tanácsköztársaság idején a művelődési népbiztosságon, a sajtó és színházi ügyek előadója és az Újságírók Szakszervezete Végrehajtó Bizottságának tagja (1919. ápr.–1919. júl.). A bukás után bebörtönözték, néhány hét múlva szabadult, majd Bécsbe emigrált (1919 végén). A Bécsi Magyar Újság főmunkatársa (1920–1921), és a Proletár c. kommunista folyóirat szerkesztője (1920–1922). A Magyar Forradalmi Írók és Művészek Szövetsége bécsi szekciójának vezetője. Kiutasították Bécsből (1924), rövid ideig Franciaországban élt, majd Berlinben telepedett le (1925). A Vörös Segély sajtóiroda és a bécsi Rote Fahne c. marxista lap munkatársa (1925–1927), a moszkvai Ogonyok és a Pravda berlini tudósítója (1927–1929), a Német Proletárírók Szövetségének lapja, a Linkskurve szerkesztőbizottságának tagja (1929–1933). Hitler hatalomra jutása után Moszkvába költözött (1933), moszkvai német nyelvű lapok munkatársaként és műfordítóként tevékenykedett (1933–1938). A szovjetunióbeli magyar emigráció moszkvai lapjának, az Új Hangnak szerkesztője és belső munkatársa (1938–1941).

Hazatért Magyarországra, Budapesten telepedett le, a Szabad Nép belső munkatársa (1945), a Ludas Matyi alapító főszerkesztője (1945–1953) és a Ludas Matyi Kabaré alapítója (1945), az Új Szó, az Új Világ, a Szabadság és a Világosság munkatársa (1945–1948).

Az MKP jelöltjeként az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (1945. jún. 24.–1945. nov. 4.).

Irodalmi pályafutását a híres Négyesy-féle szeminárium hallgatójaként, mint műfordító kezdte: németül, angolul, olaszul és franciául kiválóan beszélt, de az egyetemen megtanulta a provanszál és az ófrancia nyelvet is! Különösen nagy visszhangot keltett a provanszál Frederi Mistral (1830–1914) eposzának, a Kisfaludy Társaság pályázatára elküldött első – eredeti nyelvből! – magyar fordításával (Mirèio, 1903; megjelent: 1916). A sikeren felbuzdulva hozzálátott a Roland-ének tolmácsolásához is (ófrancia nyelvből; csak halála után jelent meg). A műfordítással később sem szakított: Anatole France, Gustave Flaubert és Balzac (Goriot apó!) tolmácsolásai a hazai műfordító-irodalom filológiai csúcsteljesítményei. Tanulmányait az utolsó évben azonban váratlanul megszakítva újságírónak állt.

Munkásságának első éveiben rendkívül termékeny szerző volt: radikális hangvételű publicisztikai írásokat, glosszákat, szociálpolitikai „helyzetképeket” közölt, valamint a lapokban különös hangú, népdal ihletésű verseket tett közzé, amelyekben a városi nincstelenek sorsát panaszolta el. Nagy Endre (1877–1938) 1907-ben alapított Bonbonnière kabaréjának és 1908-tól indult Modern Színpadának sorra írta kabarétréfáit, vidám jeleneteit, humoreszkjeit, sanzonjait; de munkáit bemutatta – többek között az Apolló Kabaré, az Intim Kabaré, a Fasor Kabaré stb. is. Jelenetei a könnyed nyelvi humor és a pesties zsánerképek példái, s ugyanezek jellemzik könnyen pergő, ötletekben gazdag, megzenésített verseit is. Színpadi munkássága nyomán az 1910-es években országosan ismertté vált, jeleneteinek népszerűsége után sikeres színdarabokat írt, amelyek általában egy-egy kabarétréfa vagy vidám egyfelvonásos bővebb és átdolgozott „kiadásai”.

Vígjátékai közül kiemelkedik a Dollárpapa (1917) amely valójában – alcíme szerint – a pénz komédiája. A két leányt nevelő, eladósodott Koltay János tanárról a kisvárosban mindenki úgy tudja, hogy van egy dúsgazdag nagybácsija, Amerikában. Amikor Hoffmann Tamás – a nagybácsi – hazatér, kiderül, hogy valójában semmije sincs, ugyanolyan koldusszegény, mint Koltay. Szekeres Jenő ügyvéd, az egyik leány vőlegénye, miután megtudja az igazságot, úgy menedzseli a nagybácsit és jövendőbeli apósát is, hogy a vélt millióknak köszönhetően a kisváros és a család is jól járjon. Az igazság persze kiderül, de mindenkinek jól felfogott érdeke, hogy mégis ragaszkodjon a hazugsághoz. A pénznek a híre is elég ahhoz, hogy életsorsokat befolyásoljon, azaz a korrupcióhoz pénzre sincs szükség, csupán elég ahhoz az, hogy azt higgyék, hogy van… Szintén karrierregény a Doktor Senki (1917), amely a korabeli próza kimagasló alkotása. A szatirikus regény főhőse, Dr. Schenk I. János, egy jó modorú, megnyerő fiatalember, aki a regény végére gyakornokból laptulajdonos, sőt „született” báró lesz. Hihetetlen szerencséjét rokonszenves jellegtelenségének és a véletlenek kedvező közéleti alakulásának köszönhette. Valójában Schenk I. karrierje ugyanannyit ér, mint a dollárpapa vagyona; neki ugyanúgy semmije sincs, és a karrierje is annyi akárcsak a neve… Gábor Andor igazi műfaja ekkor a nagyvárosi életkép: jelenetei, tréfái, sokszor még publicisztikái is a főváros egy-egy általa megfigyelt különös, szokatlan, sajátos jelenségére épültek. Elbeszélései, kisregényei is gyakran zsánerképek összefüggő sorozata, sokszor bizarr vagy gúnyos történetek a pesti élet mocskából.

Az I. világháború utolsó éveiben egyre közelebb került a polgári radikálisokhoz, bekapcsolódott az antimilitarista mozgalmakba, írásait, háborúellenes publicisztikáit rendszeresen közölte a Világ c. lap (1917-től). Kezdeti munkásságából kiemelkedik még a Csárdáskirálynő szövegkönyvének fordítása (Kálmán Imre operáját eredetileg német nyelven írta, bemutató: Bécs, Johann Strauss Színház, 1915. nov. 17.; Magyarországon: Budapest, Király Színház, 1916. nov. 3.). 

Pályafutásának első szakasza 1918 végéig tartott, a polgári forradalom idején kapcsolatba került a Nemzeti Tanáccsal, Magyar Lajos és Pogány József mellett dolgozott. Az összeomlás után, a Tanácsköztársaság hatására, világnézete egyre inkább balra tolódott, még a proletárdiktatúra kikiáltása előtt együttműködött a Visegrádi utcai pártközponttal, és személyesen Kun Bélával. A Tanácsköztársaság alatt a Művelődési Népbiztosságon dolgozott, a sajtó- és színházi ügyek referenseként tevékenykedett. A bukás után letartóztatták (1919. aug. 16.; szabadon engedték: 1919. szept. vége), a börtönben tapasztalt rendőri brutalitás mély hatással volt rá, később is vissza-visszatért politikai írásaiban.

Az év végén Bécsben telepedett le, a Bécsi Magyar Ujság főmunkatársaként helyezkedett el (1920-tól), a lapban sorra közölte publicisztikai dolgozatait, amelyek szinte kizárólag a fehérterrorral, valamint Horthy Miklós kormányzó felelősségével foglalkoztak. Több művét illegálisan Magyarországra juttatta (a Goethe Faustjába rejtett agitatív zsebkönyvek ma nagy könyvritkaságok). Szerkesztői tevékenysége idején összekülönbözött Jászi Oszkárral (1875–1957), aki egyenlőségjelet tett a fehér- és a vörösterror között; ez ekkor már Gábor Andor számára vállalhatatlan lett (Jászi-ellenes véleményét És itt jön Jászi Oszkár c. pamfletjében jelentette meg, 1924). A KMP bécsi lapjának, a Proletárnak szerkesztőjeként, valamint több külföldi lap (a New York-i Előre, a Kassai Munkás és a Bukaresti Munkás) bécsi ún. levelezőjeként fejtette ki nézeteit arról, hogy miben különbözik az októbristáktól (= a polgári forradalom híveitől). Az 1920-as években ugyanis már kommunista meggyőződésűnek vallotta magát, olyannyira, hogy marxista esztétikai és osztályharcos történeti dolgozatokat is jegyzett. A magyar kormány nyomására, Bécsből történt kiutasítása után, rövid ideig ún. pártszervező munkát végzett Észak-Franciaországban; egyik agitatív útja során, a lens-i bányáknál letartóztatták (Párizsból is kiutasították, illegálisan visszatért Bécsbe). Berlinben telepedett le, ahol a Nemzetközi Vörös Segély sajtóirodájának megszervezője és lapjának szerkesztője (1925–1926), a lap megszűnése után más berlini lapoknál helyezkedett el, ill. szovjet lapok berlini tudósítójaként tevékenykedett. Ez a radikális politikai balratolódás azonban kettétörte művészi pályafutását. Szakított a hagyományos irodalmi műfajokkal: verset, kisprózát, drámát már alig-alig írt, munkássága szinte csak publicisztikára és irodalmi riportra korlátozódott. Vallotta, hogy a szocialista irodalomnak a proletariátus „hatalommegragadását” kell szolgálnia, az irodalmi művek legfontosabb kritériuma az agitatorikus értékük. Gábor Andor megszűnt mint író, megszületett viszont a pártmunkás újságíró, aki aszkéta szenvedéllyel vetette bele magát egy új „irodalmi” műfajba, a riportba, valamint az ebből kinőtt újabb műfajokba, a riportnovellába és a riportregénybe. Valójában riportot már korábban is írt, Bécsben (Bank ucca, 1925). Korábbi, nagy vihart kavart munkái azonban az eseményeket próbálták meg utólag rekonstruálni, valamint az eseményekből igyekeztek általánosabb következtetéseket levonni. Berlini riportjai azonban már saját tapasztalataira épültek, a riport szerzője, résztvevője lett a leírt valóságnak! Riportjai leginkább Egon Erwin Kisch (1885–1948) filológusi precizitással megírt írásaival vethetők össze. Gábor Andor igen nagyra becsülte a „száguldó riportert”, akiről közismert, hogy négy kontinenst járt be riportjaival, kevésbé ismert azonban, hogy írásai tényekben rendkívül gazdagok, valóságos filológiai remekművek. A filológiai pontosság pedig mindig is közel állt a romanistának indult Gábor Andorhoz.

Hitler hatalomra jutása után a német kommunista írók többségével együtt Moszkvában telepedett le, ezzel elkezdődött utolsó írói korszaka. Moszkvai éveiről lehet a legkevesebbet tudni, elbeszélései (A számla, 1935; Vacsora a Hotel Germániában, 1936) csak halála után jelentek meg. Késői munkáiban ismét filológusi elemző képességét csillogtatta: riporterre emlékeztető nyers tényanyagot felhalmozva mutatta be a fasizmus és a koncentrációs táborok kegyetlenségét. Ábrázolásmódjának újszerűsége a lélektani mozzanatok és a kegyetlen céltudatossággal tönkretett emberi lelkek szenvedéseinek leírása. A sztálini terror árnyékában leírt korrajzai, a fasiszta gépezet részletező megismertetése, minden diktatúra – akár a kommunista rendszerek – alapvetése is lehet. Ugyanakkor közelebbről nem tudjuk, hogy volt-e valamilyen szerepe a Kirov gyilkosság utáni hisztérikus tisztogatásokban; csak az biztos, hogy Barta Sándor (1897–1938) letartóztatása és „likvidálása” után Gábor Andor vette át az Új Hang szerkesztését, és a lap főmunkatársaként működött még – többek között – Gergely Sándor, Lukács György és Révai József is. A folyóirat igen jelentős szerepet játszott a későbbi magyar kultúrpolitika kialakításában, az itt megjelent vitacikkek, elvi állásfoglalások döntően befolyásolták az 1945 után hatalomra került kommunisták ideológiai fejlődését. A lap megszűnése után a háborús sajtóközpontban dolgozott (1941-től Moszkvában, ill. a front előrehaladása után Taskentben, utóbb visszatért a szovjet fővárosba).

A „felszabadulás” után a kommunista vezetők közül az elsők között tért haza: nagy tekintélye és addigi munkássága miatt az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjának is megválasztották. Utolsó éveiben sorra jelentek meg régebbi munkái, maga azonban új, nagyobb vállalkozásokba már nem kezdett. A Szabadságban irodalomtörténeti és -elméleti publicisztikákat írt, és elvállalta a „humor demokratizálását”, azaz egy új élclap, a Ludas Matyi szerkesztését (az 1945. máj. 20-án indult lap nevét is Gábor Andortól kapta, sőt az új hetilap első számában még rímes program-prológot is írt). A Ludas Matyi, amelyet haláláig szerkesztett sokat nyert Gábor Andor „kapcsolati tőkéjével”. Gábor Andor invitálására sorra szerződtek a laphoz régi kabarészerzők (pl. Békeffi István, Király Dezső, Nóti Károly, Stella Adorján stb.) és feltörekvő új humoristák és karikaturisták (pl.  Tabi László, a későbbi főszerkesztő, Kishont Ferenc, Szűr Szabó József stb.). A koalíciós korszakban hamar élvezetessé és igen népszerűvé vált lap valójában mindig a kommunista vezetők irányítása alatt működött; jóllehet, amíg tehette, Gábor Andor nem kímélte saját elvtársait sem az időközben 400 000-es példányszámot elérő hetilapban. A lap később teljesen az MDP agitációs és propaganda osztálya befolyása alá került, Gábor Andor már csak elvétve írt egy-két szorongásos publicisztikát.

Publicisztikái és humoreszkjei mellett visszatért ifjúkori kedves időtöltéséhez: ismét műfordítással foglalkozott. Ezúttal azonban nem klasszikus francia, hanem orosz irodalmat tolmácsolt. Mind a mai napig az ő fordításában jelenik meg Gorkij (Éjjeli menedékhely; Barbárok; Vássza Zseleznova) és Csehov (Ivanov) néhány ismert színműve. Élete végén már megkeseredett ember lett, úgy érezte, hogy nem kapta meg a régi harcosnak kijáró tiszteletet, mind ideológiai-közéleti mind kultúrpolitikai-irodalmi téren perifériára került. Úgy tűnt, az új hatalomnak nem volt szüksége régi harcosára.

Emlékezet

Hazatérése után Budapesten élt és tevékenykedett, utolsó otthona a XIV. kerületben (= Istvánmező), a Zichy Géza utca 8-ban volt. Gábor Andor Budapesten hunyt el, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) székházában ravatalozták fel (1953. jan. 22-én). Gyászszertartásán az MDP Központi Vezetősége (KV) tagjai közül megjelent – többek között – Gerő Ernő, Házi Árpád, Horváth Márton és Révai József.  Ravatalánál az MDP KV nevében Andics Erzsébet történész, Kossuth-díjas akadémikus, a Magyar Írók Szövetsége nevében Darvas József elnök búcsúztatta. Gábor Andor a Kerepesi úti Temetőben (= Fiumei út, Nemzeti Sírkert) nyugszik. Halálának első évfordulóján síremlékét is felavatták. Az ünnepségen munkásságáról Méray Tibor Kossuth-díjas újságíró, Aczél Tamás Kossuth- és Sztálin-díjas író, Szabó Pál Kosuth-díjas író és Vadász Ferenc, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) főtitkára emlékezett meg. Gábor Andor sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben). Az író Zichy Géza utcai lakásából ideiglenesen Gábor Andor Emlékszoba (1969-től Gábor Andor Emlékmúzeum) lett, majd később az emlékhely a Petőfi Irodalmi Múzeumba (PIM) költözött, ahol évekig állandó kiállításként működött.

Már halála évében kiadták válogatott verseit és publicisztikai írásait, és elkezdődtek összegyűjtött művei kiadásának munkálatai is (az első kötetek 1955-ben láttak napvilágot). Az életmű legismertebb kutatója Diószegi András (1929–1979) volt, aki 1957-től vette át az összegyűjtött művek gondozását (a sorozatban, 1964-ig összesen 14 kötet jelent meg). Gábor Andor halála után, hagyatékának gondozója, özvegye, Halpern Olga lett. A Halpern Olga által összegyűjtött és rendszerezett kéziratokat az MTA Kézirattára őrzi. Özvegye, emlékére Gábor Andor-díjat alapított (irodalmi, nyelvészeti vagy kiemelkedő műfordítói tevékenységért, 1958-ban; a plakett Domokos Béla alkotása). A kitüntetettek a jutalmat 1960-tól kétévente – Gábor Andor születésnapján – vehetik át. Az életmű gyakran kiadott, két emblematikus művéből nagy sikerű film (Dollárpapa, 1956; rendezte: Gertler Viktor, főszereplő: Rajz János) és tévéfilm (Doktor Senki, 1978; rendezte: Málnay Levente, főszereplő: Oszter Sándor) készült. Első szobrát Kaposvárott, a róla elnevezett Gábor Andor téren állították fel (bronz mellszobor, Schaár Erzsébet alkotása, 1970). Újabb szobra a margitszigeti sétányon látható (szintén bronz mellszobor, Domokos Béla alkotása, 1984). Nevét vette fel a babócsai Gábor Andor Általános Iskola és Óvoda (1984-től) és a nagyatádi járási Gábor Andor Művelődési Központ (1963-tól, később Gábor Andor Művelődési Ház). 

Gábor Andort eredetileg Greiner Andornak hívták; 1903-tól használt írói neve 1913-tól hivatalos nevévé vált.

Elismerés

A Magyar Népköztársaság Érdemrendje (1950).

Kossuth-díj (posztumusz, 1953).

Főbb művei

F. m.: életében megjelent művei: Buta a feleségem és egyéb bolondságok. Elbeszélések. (Mozgó Könyvtár. 67. Bp., 1911)
Böske a becsületét akarja. Elbeszélések. (Mozgó Könyvtár. 73. Bp., 1911)
A sarkantyú. Dráma 3 felvonásban. Liptai Imrével. (Bp., Dick Manó, 1912)
Fehér kabarédalok. Hangjegyekkel. Szirmai Alberttel. (Bp., Bárd Ferenc és testvére kiadása, 1912)
Jaj, a feleségem! és egyéb jelenetek. A címképen Huszár Károly úr és Kökény Ilona kisasszony fordulnak elő. (Bp., Dick Manó, 1912)
Pesti sirámok. Könyv a beteg városról. (Bp., Dick Manó, 1912)
Petur meg a dinnye és más 30 humor. (Bp., Dick Manó, 1912
4. kiad. 1915)
Medgyaszay-esték. Jelentek, dalok, blüettek. Kőváry Gyulával. (Bp., Lederer, 1913)
Tarka rímek. 77 vers. (Bp., Dick Manó, 1913)
Mit ültök a kávéházban? Tárcák. (Bp., Dick Manó, 1914
2. kiad. Bp., Légrády, 1918)
Palika. Színmű 3 felvonásban. (1–2. kiad. Bp., Dick Manó, 1915)
A kozák és egyéb jelenetek. (1–2. kiad. Bp., Dick Manó
1915
3. kiad. 1916)
Ciklámen. Színjáték 3 felvonásban. (1–2. kiad, Bp., Dick Manó, 1915
németül: 1916)
Untauglich úr. Regény az itthonmaradtakról. Mühlbeck Károly rajzaival. (Bp., Dick Manó, 1915
Milliók Könyve 19. 2. kiad. Bp., Singer és Wolfner, 1916)
A kanári és egyéb vadállatok. Jelenetek. A címlap Bíró Mihály színes rajzával illusztrálva. (Bp., Dick Manó, 1916)
A polgőr és egyéb jelenetek. Aranyozott egészvászonkötésben is. (Bp., Dick Manó, 1916)
Szépasszony. Vígjáték 3 felvonásban. (Bp., Dick Manó, 1916
2. kiad. 1918)
Dollár-papa. A pénz komédiája 4 felvonásban. (1–2. kiad. Bp., Dick Manó, 1917)
Duó. Tréfás versek és verses tréfák. Színes illusztrált papírborítóval. (Bp., Dick Manó, 1917)
Harminchárom. Versek. A kötet könyvdíszét Végh Gusztáv rajzolta, a kötés Cserna Juliska munkája. (Bp., Dick Manó, 1917)
Mancika, tündér! Vidám és szomorú jelenetek. A címlapot, mely Medgyaszay Kálmánt és Rózsahegyi Kálmánt ábrázolja Bíró Mihály rajzolta. (Bp., Dick Manó, 1917)
Meghalni jobb. Kisregény. Fűzve, festett kiadói borítékban. (Az Érdekes Ujság ingyenes húsvéti regénymelléklete. Bp., 1917)

Doktor Senki. I–II. köt. Regény. (Bp., Dick Manó, 1917
németül: Dr. Niemand. Die Geschichte einer Karriere. Leipzig, 1922)
Doktor Senki. Regény. (2. kiad. Bp., Hungária, 1947)
Doktor Senki. Regény. I–II. köt. Az utószót Diószegi András írta, ill. Kondor Lajos. (Olcsó Könyvtár 16–17. 3. kiad. Bp., 1957)
Untauglich úr. Regény az itthonmaradtakról. – Doktor Senki. Két regény. Sajtó alá rend. az előszót írta Diószegi András. (Gábor Andor összegyűjtött művei. 4. kiad. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1958)
Doktor Senki. Regény és novellák. Vál. Diószegi András. (Aranykönyvtár. 5. kiad. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1960)
Doktor Senki. Regény. Ill. Würtz Ádám. (6. kiad. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1966 és 1973
szerb nyelven: Újvidék, 1961
oroszul: Moszkva, 1978
litván nyelven: Vilnius, 1981
grúz nyelven: Tbiliszi, 1981)
Doktor Senki. Regény. Az utószót Diószegi András írta. (Olcsó Könyvtár 870. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1982)
Doktor Senki. Regény. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Bp., Fapados, 2010)

A hatalmas vadász és egyéb figurák. A címlap Bíró Mihály színes rajzával illusztrálva. (Bp., Dick Manó, 1918)
A princ. Vígjáték 3 felvonásban. (Bp., Dick Manó, 1918)
A vágyak valcere és egyéb elbeszélések. (Bp., Légrády, 1918)
Majd a Vica! Vígjáték 3 felvonásban. (Bp., Dick Manó, 1918)
Öregszem mégis… Karcolatok, elbeszélések. Színes illusztrált papírborítóval. A kötet könyvdísze Végh Gusztáv munkája. (Bp., Légrády, 1918)
Vidám könyv. Elbeszélések. (Bp., Légrády, 1918)
Hét pillangó. Regény. (Bp., Dick Manó, 1918
németül: Sieben Schmetterlinge. Berlin, 1920)
Az én hazám. Versek az emigrációból. (1–2. kiad. Bécs, 1920)
Ezt izenem. Cikkek, politikai írások. (Bécs, 1920)
Halmi József: Fekete könyv Kecskemétről. Az előszót írta G. A. (Magyar Írás 1. Bécs, 1920)
Kőhalmi Béla: Hajmáskér. Írta egy internált. G. A. előszavával. (Bécs, 1920 német nyelven is)
Egerszeg. Három kép a magyar életről és a magyar halálról. Az átragasztott borítófedél védőlapján: Goethe: Faust. Színművek. (Bécs, 1922 német nyelven is)
És itt jön Jászi Oszkár, aki megeszi Marxot és Lenint. (Wien, 1922)
Halottak arcai. Cikkek, politikai írások. (Bécs, 1922)
Világomlás. Új versek. (Wien, 1922)
Mert szégyen élni, s nem kiáltani. Versek. (Wien, 1923)
Bank ucca, vagyis: hogy rabolták ki a magyar urak a bécsi szovjetkövetséget? (Bécs, 1925)
Die Rechnung und andere Erzählungen aus dem Dritten Reich. (Moskau, 1936)
G. A. összegyűjtött költeményei. (Moszkva, Idegennyelvű Könyvkiadó, 1940)
Magyarok. G. A., Gergely Sándor, Háy Gyula és Illés Béla elbeszélései. (Moszkva, Idegennyelvű Könyvkiadó, 1942)
Hazámhoz. Versek. (Moszkva, Idegennyelvű Könyvkiadó, 1943)
Rehákné lelkem! Két pesti szomszédasszony beszélgetései. I–II. füz. (Moszkva, Idegennyelvű Könyvkiadó, 1943–1944)
Nyissátok ki a jövő kapuját! Versek. Balázs Bélával. (Moszkva, Idegennyelvű Könyvkiadó, 1944)
Így kezdődött… Riportok, publicisztikai írások. (Bp., Hungária, 1945)
G. A. versei. (Bp., Athenaeum, 1947)
Bécsi levelek. Válogatott cikkek, publicisztikai írások. (Bp., Athenaeum, 1950).

F. m.: halála után kiadott művei és modern kiadások: G. A. válogatott cikkei. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1953)
G. A. válogatott versei. A bevezető tanulmányt Illés Béla írta. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1953)

Gábor Andor összegyűjtött művei. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1954–1964. 1957–1964: sajtó alá rend. az előszót írta Diószegi András: I. Összegyűjtött novellák. Szerk. Juhász Ferenc, ford. Réz Ádám és Lányi Viktor. (1954)
II. Összegyűjtött versek. Az előszót Bölöni György írta. (1954)
III. Összegyűjtött cikkek. 1920–1921. Az előszót Illés Béla írta. (1955)
IV. Irodalmi tanulmányok. Ford. Lányi Sarolta, Nyilas Vera, Paulinyi Zoltán. (1957)
V–VI. Mistral, Frederi: Mirèio. Provençal költemény. – Roland ének és kisebb műfordítások. I–II. köt. (1957)
VII. Ahogy én látom. Tárcák. 1938–1941. (1958)
VIII. Pesti sirámok. Tárcák. (1958)
IX. Untauglich úr. Regény az itthonmaradtakról. – Doktor Senki. Két regény. (1958)
X. Színművek: A sarkantyú. – Palika. – Ciklámen. – Dollárpapa. – Egerszeg. (1959)
XI. Véres augusztus. Vál. politikai cikkek, 1920–1923. [Kötetben meg nem jelent írások.] (1959)
XII. Berlini levelek. 1928–1932. Ford. Réz Ádám és Paulinyi Zoltán. (1960)
XIII. Tarka rímek. Jelenetek, humoreszkek, szatírák. (1962)
XIV. Igen, kollégáim! Vál. cikkek, publicisztikai írások. 1942–1949. (1964)

A számla. Novellák. Az utószót Halász Sándor írta. (Kincses Könyvtár. Bukarest, 1959
lengyelül: Warszawa, 1960)
Der rote Tag rückt näher. Reportagen und Skizzen, 1928–1932. Vál., szerk. Seghers, Anna. Az utószót írta Thiess, Vera. (Berlin, 1959)
A labda-éposz. Elbeszélés. (Az igazi győzelem. Novellák és elbeszélések a sport világából. Vál., szerk. Nádass József. Bp., Sport Lap- és Könyvkiadó, 1959)
Az 50 éves magyar kabaré. I–II. köt. Válogatás Emőd Tamás, G. A., Heltai Jenő, Molnár Ferenc, Nagy Endre és Szép Ernő műveiből. Vál., szerk. Szendrő Ferenc és Tiszay Andor. (Irodalmi Színpad. Műsorfüzetek. 4–5. Bp., Táncsics Könyvkiadó, 1960)
Hektor. – Mária. Egyfelvonásos színművek. (Játékszín 21. Egyfelvonásosok. A bevezetőt Ardó Mária, a rendezői utószót Dévényi Róbert írta. Bp., Gondolat Könyvkiadó, 1960)
G. A. válogatott művei. Vál., szerk. Diószegi András. (Magyar Klasszikusok. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)
Fölszáll a köd. Versek, elbeszélések. Vál., az előszót írta Pataki Bálint. (Tanulók könyvtára. 14. Bukarest, Ifjúsági Könyvkiadó, 1962)
G. A., Gelléri Andor Endre és Nagy Lajos válogatott írásai. Vál., sajtó alá rend., az utószót írta Gábor Emil. A bevezető tanulmányokat Bölöni György, Illés Béla és Kosztolányi Dezső írta. (Iskolai Könyvtár. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1962)
Szokj le róla! Humoreszkek, szatírák. Vál. Márványi Judit, ill. Réber László. (Vidám Könyvek. 5. Bp., Magvető Könyvkiadó, 1962)
Erélyes elégia. Vál. versek. Vál., az utószót írta Diószegi András. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1967
2. kiad. 1978)
Seregi József honvédtizedes története. (Fergeteg. Novellák. Szerk. Sík Csaba. Bp., Magvető Könyvkiadó, 1970 és Átfordult tábla. Elbeszélések. Vál., szerk. Funk Miklós. Bp., Móra, 1985)
Vacsora a Hotel Germániában. Elbeszélések. Az idegennyelvű műveket ford. Lányi Viktor és Réz Ádám. (Kiskönyvtár. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1974)
Meghalni jobb. Elbeszélés. (Kozmosz Könyvek. Szárnyatlan madár. Vál. elbeszélések. Vál., szerk. Bessenyei György. Bp., 1976)
Panoptikum. Karcolatok. G. A.: Ahogy én látom c. kötete alapján az 1938–1940 közötti írásaiból. Minikönyv. Bibliofil kiadvány műanyag védőtokban. Összeáll. Benkő Károly, az előszót Goda Gábor írta. (A MÚOSZ és a Kossuth Könyvkiadó közös kiadványa. Bp., 1978)
Gespenster bei Sonnenlicht. Reportagen, Skizzen, Kurzgeschichten. Eine Auswahl. Vál., szerk. Günther, Harri. Ill. Grosz, George. (Halle–Leipzig, 1979)
Van-e marxi esztétika? (A magyar marxista filozófia a két világháború között. Vál. tanulmányok. Vál., szerk. Nyíri Kristóf. Bp., Kossuth Könyvkiadó, 1979)
Így volt, kortársaim! Vál. publicisztikai írások. Vál., szerk., a bevezető tanulmány írta József Farkas. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1984)
Vacsora a Hotel Germániában. Elbeszélés. (Rendes feltámadás. Fél évszázad elbeszélései, 1900–1945. Vál., szerk. Hegedős Mária és Koczkás Sándor. Bp., Móra, 1988)
Hét pillangó. Regény. Az utószót Bächer Iván írta. (Bp., Bagolyvár, 1999)
Tarka rímek. Szerk. Simor András. (Táncsics-sorozat. 19. A budapesti Táncsics Mihály Gimnázium kiadványai. Bp., 2003)
Büszke dal. Vál. versek. Vál., szerk. Simor András. (Z-könyvek. Bp., 2008)
Szépasszony. Színművek: A sarkantyú. – Palika. – Ciklámen. – Szépasszony. – Dollárpapa. – A princ. – Majd a Vica. Vál., az utószót írta Győrei Zsolt. (Bp., Európa Könyvkiadó, 2010)
„Fürödni fognak.” Cikkek, versek. Vértes Marcell rajzaival. (Z-füzetek 146. Bp., 2012)
Régi meg új. Színmű 3 felvonásban. Szerk. Simor András. (Z-könyvek. Bp., 2012)
Halottak arcai. Vál. cikkek. Vál., szerk. Simor András. (Z-füzetek 150. Bp., 2013).

F. m.: ford.: Lavedan, Henri: Elbeszélések. Ford. (Magyar Könyvtár. 338. Bp., 1903)
Zangwill, Israel: A matrác-sír. – A palesztinai zarándok. Elbeszélések. Ford. (Magyar Könyvtár. 348. Bp., 1903)
Haraucourt, Edmond: Léghajón és egyéb elbeszélések. Ford. (Magyar Könyvtár. 358. Bp., 1903)
Habberton, John: Helén fiacskái. Regény. Ford. (Magyar Könyvtár. 362–363. Bp., 1904)
France, Anatole: Crainquebille. – Putois. Elbeszélések. Ford. (Magyar Könyvtár. 399. Bp., 1904)
Francia elbeszélők tára. Ötödik sorozat: Pierre Louys. Marcel Prévost. Ford. (Magyar Könyvtár. 416. Bp., 1905)
France, Anatole: Gallio. Elbeszélés. Ford. (Magyar Könyvtár. 421. Bp., 1905)
Verne, Jules: A világ ura. Regény. Ford. (Verne Gyula összes munkái. Bp., Franklin, 1906)
Molière: A tudós nők. Verses vígjáték 5 felvonásban. Ford. (Magyar Könyvtár. 472–473. Bp., 1907 és Molière remekei magyar és külföldi művészek rajzaival. Remekírók Képes Könyvtára. Bp., 1908)
Provins, Michel: Jelenetek. Ford. (Magyar Könyvtár. 483. Bp., 1907)
Flaubert, Gustave: Heródiás. Elbeszélések. Ford. (Magyar Könyvtár. 509. Bp., 1908)
Flaubert, Gustave: Egy jó lélek. Regény. Ford. (Magyar Könyvtár. 518. Bp., 1908)
Balzac: Goriot apó. Jelenetek a párizsi életből. Regény. Ford. (A világirodalom klasszikus regényei. Bp., Lampel, 1909)
Weininger Ottó: Nem és jellem. Elvi tanulmány. Ford. (Bp., Dick Manó, 1913
2. kiad. 1922
3. kiad. 1930)
Mistral, Frederi: Mirèio. Provençal költemény. Ford. (Bp., Dick Manó, 1916)
Bang, Herman: A négy ördög. Regény az artista világból Ford. (Bp., Dick Manó, 1918)
Lukács György: Lenin. Tanulmány Lenin gondolatainak összefüggéséről. Németből ford. G. A. Az átragasztott borítófedél védőlapján: Goethe: Faust. Színművek. (Wien, 1924)
Bikov, Pavel Mihajlovics: A cári család vége. A Romanovok utolsó napjai. Eddig közzé nem tett hivatalos okmányok alapján írta P. M. Bikov. Ford. G. A. (New York, 1927)
Gorkij: Jegor Bulicsov és a többiek. Színmű 3 felvonásban. Ford. (Zsebkönyvtár. Bp., Athenaeum, 1947)
Hauptmann, Gerhart: A bunda. Tolvajkomédia négy felvonásban. Ford. (Bp., Lampel, 1947)
Molière: A tudós nők. Verses vígjáték 5 felvonásban. Ford. (Mindenki színháza. Bp., 1947)
Szimonov, Konsztantyin: Az orosz kérdés. Színjáték 3 felvonásban, 7 képben, műmellékletekkel. Ford. (Bp., 1947
Szovjet színpad. 2. kiad. 1950)
Gorkij: Vássza Zseleznova. Színmű. Ford. (Révai Könyvtár. 29. Bp., 1949
új kiad. 1954)
Belinszkij, Visszarion Grigorjevics: Válogatott esztétikai tanulmányok. Ford. Többekkel. (Bp., Szikra, 1950)
Csehov: Ivanov. Színmű. Ford. (Csehov drámai művei. Bp., 1950)
Szofronov, Anatolij: Moszkvai jellem. Színmű. Ford. G. A., a rendezői utasításokat írta Simon Zsuzsa. 5 táblával. (Népi színjátszás. 1. Bp., 1950)
Szurov, Anatolij: Szabad a pálya. Színmű 4 felvonásban. Ford. (Szovjet színpad. Bp., 1950)

Gorkij: Éjjeli menedékhely. Dráma 4 felvonásban. – Jegor Bulicsov és a többiek. Színmű 3 felvonásban. Ford. (Gorkij válogatott művei. 10. Bp., 1952)
Gorkij: Éjjeli menedékhely. Dráma 4 felvonásban. Ford. G. A., az utószót Héra Zoltán írta. (Világirodalmi Kiskönyvtár. Bp., 1956)
Gorkij: Éjjeli menedékhely. Dráma 4 felvonásban. Ford. Az utószót Domokos Géza írta, ill. Szász Endre. Bibliofil kiadás is. (Bp., Magyar Helikon, 1960 és Bukarest, Irodalmi Kiadó, 1960)
Gorkij: Éjjeli menedékhely. – Barbárok. Ford. (Gorkij művei. V. köt. Színművek. 1901–1906. Bp., Európa Könyvkiadó, 1961)
Gorkij: Éjjeli menedékhely. Dráma 4 felvonásban. Ford. (Az orosz dráma klasszikusai. Bp., Európa Könyvkiadó, 1973)
Gorkij: Éjjeli menedékhely. Dráma 4 felvonásban. Ford. (Diákkönyvtár. Bp., Európa Könyvkiadó, 1980
2. kiad. 1986 és utánnyomások)
Gorkij: Éjjeli menedékhely. Dráma 4 felvonásban. Ford. (Öt modern dráma. Bp., Európa Könyvkiadó, 1982
2. kiad. 1985
4. kiad. 1988
Európa Diákkönyvtár. 5. kiad. 1992 és utánnyomások: 1994–2001)
Gorkij: Éjjeli menedékhely. Dráma 4 felvonásban. Ford. (Gorkij: Drámák. Bp., Európa Könyvkiadó, 1983)
Gorkij: Éjjeli menedékhely. Dráma 4 felvonásban. Ford. (Populart Füzetek 21. 20. századi orosz dráma. Bp., 1995)

A Szovjetunió himnusza. Nyomtatott kotta is. Alekszandr Vasziljevics Alekszandrov, Gabriel Arkagyijevics El-Regisztan és Szergej Vlagyimirovics Mihalkov szövegét ford. G. A. (Bp., Zeneműkiadó, 1953 és utánnyomások
új kiad. 1967 és 1987 és utánnyomások)
Gorkij: Barbárok. Jelenetek egy vidéki városból. Ford. (Szovjet színpad. Bp., 1953)
Kornyejcsuk, Alekszandr Jevdokimovics: A nagy műtét. Színmű. Ford. (Szovjet színpad. Bp., 1955)
Csehov: Ivanov. Színmű. Ford. (Anton Pavlovics Csehov művei. IV. köt. Színművek. Bp., Európa Könyvkiadó, 1959)
Hauptmann, Gerhart: A bunda. Ford. (A világirodalom klasszikusai. Hauptmann, Gerhart: Drámák. Vál., szerk. Vajda György Mihály. Bp., Európa Könyvkiadó, 1962)
Lukács György: Lenin. Ford. G. A. (Kortárs, 1967)
Habberton, John: Helén fiacskái, vagyis ártatlan és gonosz, angyali és ördögi és rettentő dolgaiknak elbeszélése. Regény. Ford. G. A., szerk. és átd. Gellért Péter. Ill. Padma Vati. (Szeged, Szent Gellért Egyházi Kiadó, 1994)
Verne, Jules: A világ ura. Regény. Hasonmás kiad. (Pécs, Alexandra Kiadó, 1996).

F. m.: szerk.: Előre! Szovjet költők úttörő- és gyermekversei. Összeáll. Békés Istvánnal és Lányi Saroltával. (Bp., Új Magyar Könyvkiadó, 1949)
Puskin válogatott művei. I–II. köt. Szerk. Gáspár Endrével. (1–2. kiad. Bp., Új Magyar Könyvkiadó, 1949)
Sasok nemzedéke. Szovjet költők versei az ifjúságról az ifjúságnak. Összeáll. Békés Istvánnal és Lányi Saroltával. (Bp., Új Magyar Könyvkiadó, 1949)
Becher, Johannes R.: A hazatérő. Versek a Dichtung c. kötetből. Szerk. Kardos Lászlóval, a bevezetést Kardos László írta. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1951)
Dalok Sztálinról. Szerk. Urbán Eszterrel. (Bp., Új Magyar Könyvkiadó, 1951)
Lermontov válogatott költeményei. Szerk. Kardos Lászlóval, a bevezetést Kardos László írta. (Bp., Új Magyar Könyvkiadó, 1951)
Majakovszkij válogatott versei. Szerk. Kardos Lászlóval. (Bp., Új Magyar Könyvkiadó, 1951)
Kolcov, Alekszej Vasziljevics: Dalok. Versek. Szerk. Gáspár Endrével. (Bp., Új Magyar Könyvkiadó, 1952).

F. színművei: A sarkantyú. Dráma 3 felvonásban. Liptai Imrével. (Nemzeti Színház, 1912. nov. 8.)
Palika. Színmű 3 felvonásban. (Nemzeti Színház, 1915. okt. 16.)
Ciklámen. Színjáték 3 felvonásban. (Vígszínház, 1915. dec. 18.
Józsefvárosi Színház, 1988. dec. 2.
Karinthy Színház, 1998. nov. 19.
némafilmen: Uránia, 1917. szept. 21.)
Szépasszony. (Nemzeti Színház, 1916. nov. 14.)
Dollár-papa. A pénz komédiája 4 felvonásban. (Magyar Színház, 1917. febr. 3.
Vígszínház, 1945. okt. 26.
Kecskeméti Katona József Színház, 1972. máj. 19.
Vidám Színpad, 1975. febr. 21.
Szegedi Nemzeti Színház, 2005. ápr. 8.
Karinthy Színház, 2007. okt. 4.)
A princ. Vígjáték 3 felvonásban. (Vígszínház, 1918. márc. 15.)
Majd a Vica! Vígjáték 3 felvonásban. (Magyar Színház, 1918. nov. 9.).

Irodalom

Irod.: források, megemlékezések, forráskiadványok: Greiner Sándor eljegyezte Heimlich Lujza kisasszonyt Miskolcról. (Pesti Hírlap, 1902. okt. 30.)
Greiner Sándor budapesti lakos névmagyarosítása „Gáborra”. (Budapesti Közlöny, 1907. júl. 18.)
Greiner Ferenc budapesti lakos névmagyarosítása „Gáborra”. (Pesti Napló, 1911. márc. 12.)
Elhunyt Heimlich Simonné Édenburg Róza. (Miskolci Napló, 1912. máj. 22.)
Greiner Andor újpesti lakos névmagyarosítása „Gáborra”. (Magyarország, 1913. márc. 1.)
Sőtér István: Gábor Andor. (S. I.: Négy nemzedék. Élő magyar költők. Bp., 1948)
Bóka László: Gábor Andor. (Forum, 1949. 2.)
Halálhír. (Magyar Nemzet, 1953. jan. 21.)
Boldizsár Iván: Gábor Andor. (Magyar Nemzet–Szabad Nép, 1953. jan. 21.)
Gábor Andor. (Esti Budapest–Szabad Nép, 1953. jan. 21.)
Eltemették Gábor Andort. (Magyar Nemzet–Szabad Nép, 1953. jan. 23.)
Utcanevet kapott Gábor Andor. (Magyar Nemzet, 1953. aug. 30.)
Gábor Andor emlékére. (Új Hang, 1953. 2.)
Goda Gábor: Egy forradalmi humanista. (Élet és Irodalom, 1953. 27.)
Illés Béla: Gábor Andor (Csillag, 1953. 27.)
Lukács György: Vázlatos vonások Gábor Andor arcképéhez. (Irodalmi Újság, 1953. 3.)
Felavatták Gábor Andor síremlékét. (Magyar Nemzet–Szabad Nép, 1954. jan. 21.)
Szentimrei Jenő: Gábor Andor. (Igaz Szó, 1954. 3-4.)
Bárdos Pál: Gábor Andor. (Tiszatáj, 1958. 3-4.)
Diószegi András: Gábor Andor. Halálának ötödik évfordulójára. (Kortárs, 1958. 2.)
Goda Gábor: Egy forradalmi humanista. Gábor Andor halálának 5. évfordulójára. (Élet és Irodalom, 1958. 3.)
Goda Gábor: Néhány szó Gábor Andorról. (Ország–Világ, 1958. 2.)
Hajdú Ferenc: A legidőszerűbb publicista. Gábor Andor halálának 5. évfordulójára. (Népakarat, 1958. jan. 19.)
Bölöni György: Gábor Andor. (B. Gy.: Magyarság – emberség. Bp., 1959)
Gábor Andorról. Születésének 75. évfordulóján. (Népszabadság, 1959. jan. 18.)
Gárdos Miklós: Gábor Andor emlékezete. (Népszava, 1959. jan. 18.)
K. F.:  75 évvel ezelőtt született Gábor Andor. (Hajdú-Bihari Napló, 1959. jan. 18.)
Sós Endre: „Ha elmondtad a Szót, mit szólni kell…” Gábor Andor születésének 75. évfordulójára. (Magyar Nemzet, 1959. jan. 17.)
Hegedűs Géza: Szent eszmék kintornása. Tíz évvel Gábor Andor halála után. (Kortárs, 1963. 1.)
Lányi Sarolta: Gábor Andorról emlékezvén… Tíz éve halt meg Gábor Andor. (Élet és Irodalom, 1963. 3.)
Diószegi András: Számadás az íróról. – Gárdos Miklós: Az újságíró ars poeticája. Nyolcvan éve született Gábor Andor. (Élet és Irodalom, 1964. 3.)
F. Á.: Születésnapi beszélgetés Gábor Andor 80 éves özvegyével. (Magyar Nemzet, 1967. márc. 24.)
G. G.: Solohov első fordítója. Halpern Olga nyolcvan éves. (Népszabadság, 1967. márc. 24.)
Elhunyt Gábor Andorné Halpern Olga. (Magyar Nemzet, 1967. ápr. 3.)
Eltemették Gábor Andor özvegyét. (Magyar Nemzet, 1967. ápr. 9.)
Iwan Goll és Gábor Andor levelei Barta Sándorhoz. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1967. 3.)
Goda Gábor: Egy emlékmúzeum megnyitására. Elhangzott a Gábor Andor Emlékmúzeum megnyitóján. (Élet és Irodalom, 1969. 5.)
Heimann Ildikó: „Győztes, gondolj néha rám!” Ma megnyílik a Gábor Andor Emlékmúzeum. (Magyar Nemzet, 1969. jan. 23.)
Megnyitották a Gábor Andor Emlékmúzeumot. (Magyar Hírlap, 1969. jan. 24.)
Tóbiás Áron: Gábor Andor Emlékmúzeum. (Múzeumi Magazin, 1969. 1.)
Elhunyt Vidor Ferike. (Magyar Nemzet–Népszabadság, 1970. jan. 24.)
Horányi Barna: Gábor Andor Emlékmúzeum Zuglóban. (Somogy [folyóirat] 1970. 1.)
Gábor Andor levelei Szekfű Gyulához. Közli Vértesy Miklós. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1972. 1. és külön: A budapesti Egyetemi Könyvtár kiadványai. 34. Bp., 1972)
Bárdos Pál: Harcban az értelemért. Húsz éve halt meg Gábor Andor. (Élet és Irodalom, 1973. 3.)
Bátki Mihály: Múzeum a mellékutcában. Húsz éve halt meg Gábor Andor. (Magyar Hírlap, 1973. jan. 24.)
Marth Hildegárd: A Gábor Andor-hagyaték. Kat. – Függelék: Gábor Andorné Halpern Olga hagyatéka. Kat. (A Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárának katalógusai. 8. Bp., 1974)
Feleki László: A „humorista” forradalmisága. 90 éve született Gábor Andor. (Élet és Irodalom, 1974. 4.)
Feldolgozták Gábor Andor hagyatékát. (Népszabadság, 1975. febr. 26.)
Markovits Györgyi: A Csendes Don Magyarországon. (Magyar Hírlap, 1975. máj. 24.)
Gábor Andor Emlékszoba. Kiállítási vezető. Összeáll. Sára Péter. (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványa. Bp., 1977)
Lichtmann Tamás: Küzdelem az antifasiszta egységfront megteremtéséért. Gábor Andor levelei 1939-ből. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1979. 3.)
Antal Gábor: A „könnyűlovasság tábornoka”. Száz éve született Gábor Andor. (Magyar Nemzet, 1984. jan. 20.)
Erki Edit: A publicisztika klasszikusa. Száz éve született Gábor Andor.(Népszabadság, 1984. jan. 21.)
Gárdos Miklós: Gábor Andor műfajai. (Magyarország, 1984. 2.)
Kozma Antal: Mozaik Gábor Andor pályájáról. [Gábor Andor és Birkás Géza levélváltása.] (Magyar Nemzet, 1984. jan. 25.)
Szekeres József: „Végy hát kezedbe Küzdő – s vigy ellenséged ellen…” A százéves Gábor Andor ünnepén. (Somogy [folyóirat], 1984. 1.)
S. L.: Halpern Olga századik születésnapján. (Népszabadság, 1987. márc. 24.)
Kedves Anyóli! Gábor Andor levelei Vidor Ferikének. A függelékben Gábor Andor levelei Révai Józsefnek. Vál., sajtó alá rend. Petrányi Ilona, az előszót Tasi József írta. (Irodalmi múzeum. A Petőfi Irodalmi Múzeum és a Múzsák Közművelődési Kiadó közös kiadványa. Bp., 1988).

Irod.: műveiről: Sarkantyú. G. A. és Liptai Imre drámája. (Debreceni Szemle, 1912)
Karinthy Frigyes: Fehér kabaré. G. A. és Szirmai Albert. (Nyugat, 1912. 2.)
Fenyő Miksa: G. A.: Palika. Színmű 3 felvonásban. (Nyugat, 1915. 21.)
Bárdos Arthur: Ciklámen. Színjáték 3 felvonásban. (Nyugat, 1916. 1.)
Világomlás. G. A. új verseskötete. (Új Előre, 1922. jún. 9.)
Magyar könyvkiadás Moszkvában. Balázs Béla: Táborűz mellett. – G. A. összegyűjtött költeményei. (Budapesti Szemle, 1941)
Haraszti Sándor: Így kezdődött… G. A. írásai. (Szabadság, 1945. nov. 24.)
Kőhalmi Béla: Az elsüllyedt magyar irodalomból. G. A. forradalmi versei. (Szabdság, 1945. ápr. 27.)
Hárs László: G. A. versei. (Szivárvány, 1947. 32.)
Lengyel Béla: Puskin válogatott művei. Szerk. Gábor Andor és Gáspár Endre. (Magyar Nyelvőr, 1949. 4.)
Aczél Tamás: Egy igaz költő. G. A. válogatott versei. (Szabad Nép, 1953. aug. 3.)
Földes Anna: G. A.: Válogatott versek. (Könyvtáros, 1953. 8-9.)
Lékay Ottó: G. A.: Válogatott cikkek. (Könyvtáros, 1953. 11.)
Rónai Mihály András: G. A. válogatott versei. (Magyar Nemzet, 1953. szept. 27.)
M. Szász István: G. A.: Válogatott versek. (Előre, 1953. okt. 3.)
Méray Tibor: G. A.: Válogatott cikkek. (Szabad Nép, 1953. okt. 4.)
Rónai Mihály András: G. A.: Válogatott cikkek. (Magyar Nemzet, 1953. nov. 1.)
Földessy Gyula: G. A.: Válogatott versek. (Irodalmi Újság, 1953. 17.)
Vészi Endre: G. A. válogatott verseiről. (Új Hang, 1953. 11.)
Bölöni György: G. A. válogatott cikkei. (Új Hang, 1954. 2.)
Csoóri Sándor: G. A. összes költeményei. (Irodalmi Újság, 1954. 18.)
Pók Lajos: G. A.: Összegyűjtött versek. (Könyvtáros, 1954. 6.)
Faragó Vilmos: G. A. novellái. (Új Hang, 1955. 5.)
Hajdú Ferenc: A magyar Bel ami. G. A. Doktor Senki c. regényéről. (Magyarország, 1957. okt. 23.)
Sós Endre: G. A. két nagy műfordítása. Széljegyzetek a Miréióhoz és a Roland-énekhez. (Magyar Nemzet, 1957. nov. 3.)
Gádor Béla: G. A.: Pesti sirámok. (Népszabadság, 1958. aug. 29.)
Hajdú Ferenc: G. A. karcolatai: Pesti sirámok. (Élet és Irodalom, 1958. 41.)
Kardos László: G. A. műfordításai. (Kortárs, 1958. 3.)
Pándi Pál: G. A.: Pesti sirámok. (Kortárs, 1958. 11.)
Pándi Pál: Ahogy ő látta… G. A. antifasiszta glosszái, cikkei. (Népszabadság, 1958. dec. 14.)
Szabó György: G. A. műfordításai. (Élet és Irodalom, 1958. 3.)
Györe Imre: G. A.: Berlini levelek. (Kortárs, 1960. 10.)
Gönczi Imre: G. A. válogatott művei. (Könyvtáros, 1961. 11.)
Pölöskei Ferencné: G. A.: Véres augusztus. (Irodalomtörténet, 1961)
Illés László: G. A. válogatott művei. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1962. 3.)
Pető Gábor Pál: Egy könyv különös elő- és utótörténete. G. A. „Pesti sirámok” c. kötetének keletkezése és sorsa. (Irodalomtörténet, 1992. 4.)
Tabák András: Sanzonköltészetünk legnagyobbja. G. A.: Tarka rímek. (Ezredvég, 2003. 8-9.)
Simor András: A „Palika” és a „Dollárpapa” szerzője. G. A.: Szépasszony. (Ezredvég, 2011. 1.)
Bistey András: Régi meg új. G. A. ismeretlen színműve. (Ezredvég, 2012. 3.)
Bistey András: Cikkek és versek a fehérterror ellen. G. A.: Fürödni fognak. (Ezredvég, 2013. 3.)
Bistey András: Két könyvről. G. A.: Halottak arcai. – Költői Budapest – Budapest költői. (Ezredvég, 2014. 1.).

Irod.: nagyobb tanulmányok: Kabdebó Lóránt: A politikus műfordító. Gábor Andor versfordító pályája. (Borsodi Szemle, 1959. 5.)
Diószegi András: Gábor Andor életútja Pesttől Bécsig. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1959. 1.)
Markovits Györgyi: „Mert szégyen élni…” Gábor Andor kitiltott verseskötete. 6 képpel. (Magyar Könyvszemle, 1962. 2-3.)
Szekeres József: Gábor Andor irodalmi munkássága. Egy. doktori értek. (Bp., ELTE, 1962)
Diószegi András: G. A. (Forradalmi magyar irodalom. Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből. Szerk. Illés László és Szabolcsi Miklós. Bp., 1963)
Fuchs Simon: Gábor Andor művei Romániában. (Korunk, 1964. 12.)
Nemeskürty István: Gábor Andor és Balázs Béla filmelméleti vitája. (Kritika, 1964. 1.)
Osváth Béla: Gábor Andor. (O. B.: Türelmetlen dramaturgia. Bp., 1965)
Diószegi András: G. A. Kismonográfia. (Irodalomtörténeti Könyvtár. Magyar Írók. 2. Bp., 1966)
Diószegi András: Gábor Andor. (Arcképek a magyar szocialista irodalomból. Szerk. Illés László. Bp., 1967)
Diószegi András: A lírikus Gábor Andor. (D. A.: Megmozdult világban. Bp., 1967)
Vértesy Miklós: Szekfű Gyula kiadója: Gábor Andor. (Magyar Könyvszemle, 1971. 4.)
Tiszay Andor: Balázs Béla, Gábor Andor és a munkásdal. (Kóta, 1972. 3.)
Tasi József: Októbrizmus vagy bolsevizmus. Gábor Andor és Jászi Oszkár polémiája. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1981. 4.)
Veres András: Gábor Andor igen, Jászi Oszkár nem? (Irodalomtörténeti Közlemények, 1981. 5-6.)
Antal Gábor: A „könnyűlovasság” tábornoka. Száz éve született Gábor Andor. (A. G.: Üdvösség mára és holnapra. Bp., 1986)
Gábor Andor emlékezete. Centenáriumi tanácskozás Barcson. Előadások. Szerk. Laczkó András. (A KISZ Somogy megyei Bizottság Gábor Andor Politikai Képzési Központja kiadványa. Kaposvár, 1986)
Kalmár Melinda: Gábor Andor emlékezete. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1987. 1-2.)
József Farkas: A polgári társadalom bírálatától az antifasiszta küzdelemig – Gábor Andor. (J. F.: Erkölcs és hivatástudat. Bp., 1989)
Pető Gábor Pál: Két sajtóhiba között. Adatok Gábor Andor életéhez születésétől első publikációjáig. (Irodalomtörténet, 1990. 1.)
Pető Gábor Pál: Adalékok Gábor Andor újságírói pályakezdésének és első korszakának történetéhez. 1903–1907. (Magyar Könyvszemle, 1991. 3.)
Bistey András: Fél százada halott kortárs költő. Gábor Andor: Büszke dal. (Ezredvég, 2008. 10.)
Boka László: Gábor Andor. (Ezredvég, 2008. 3.)
László Ferenc: Elsüllyedt szerzők. XXVII. Fittyet hányt. Gábor Andor. (Magyar Narancs, 2010. 44.).

Irod.: lexikonok, feldolgozások: Somogyi Helikon. A Somogy megyei származású, vagy Somogyban több-kevesebb ideig lakó, vagy legalábbis Somoggyal kapcsolatban működő költők, írók, művészek lexikona. Szerk. Hortobágyi Ágost. (Kaposvár, 1928)
Magyar színművészeti lexikon. Szerk. Schöpflin Aladár. (Bp., 1929)
Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. (Bp., 1929)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Hegedűs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka. Irodalmi portrék száz magyar íróról. (Bp., 1976)
Somogyi életrajzi kislexikon. (2. bőv. kiad. Kaposvár, 1981)
Az Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja. 1944. dec. 21.–1945. nov. 29. Főszerk. Vida István. (Bp., 1994)
Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. (Bp., 1994)
Don Péter: Magyar zsidó históriák. Anekdota-lexikon. (Bp., 1997)
Kortárs magyar írók. 1945–1997. Bibliográfia és fotótár. I–II. köt. Szerk. F. Almási Éva. (Bp., 1997–2000)
Születtem… Magyar írók önéletrajzai. Összeáll. Csiffáry Gabriella. (Bp., 1999)
Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000)
Humorlexikon. Szerk. Kaposy Miklós. (Bp., 2001)
Gerő András–Gajdó Tamás–Hargitai Dorottya: A Csárdáskirálynő. Egy monarchikum története. (A Habsburt Történeti Intézet kiadványa. Bp., 2006).

 

neten:

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-D474-KRW?i=280&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AZYWB-1GT2 (Gábor Andor és Vidor Ferike házassági anyakönyve, itt a születési adat: jan. 20.)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-D139-P96?i=174&wc=92QV-FMS%3A40678301%2C57613001%2C1077290701&cc=1452460 (Gábor Andorné Kökény Ilona halotti anyakönyve)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/185121 (Kökény Ilona gyászjelentése)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-D1Z7-FNQ?i=49&wc=92QB-W3X%3A40678301%2C65066501%2C1077272201&cc=1452460 (Gábor Androné Wechselmann Fanni gyászjelentése)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33SQ-GPX3-9249?i=679&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AQ2HV-H2GC (Greiner Sándor és Heimlich Lujza házassági anyakönyve)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-DTM7-WJM?i=17&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AWRWC-5DN2 (Gábor Andor halotti anyakönyve, itt a születési adat: jan. 17.!)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-6PGT-XH?i=164&wc=92QG-N3X%3A40678301%2C65066501%2C1077270305&cc=1452460 (Gábor Andorné Rapaport Olga halotti anyakönyve)

Megjegyzések

1. A nagyatádi izraelita hitfelekezet bejegyzése szerint Gábor Andor 1884. jan. 20-án született Újnépen (a mai Rinyaújnépen, Greiner Sándor néven). 1889. dec. 31-én az anyakönyvi bejegyzést hivatalosan helyesbítették Greiner Andor névre!

2. Több önélerajzában születési adatának jan. 24-ét tünteti fel, gimnáziumi bizonyítványában jan. 26-a szerepel, halotti anyakönyvén viszont jan. 17-e a születési dátum!

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2021