Család

Nagyapja: Gerlóczy Károly (1835–1900) jogász, Budapest első alpolgármestere. Sz: Gerlóczy Zsigmond (1863–1937) orvos, belgyógyász, higiénikus, galántai Fodor Margit (1869–1897), Fodor József (1843-1901) orvos leánya. Testvére: Gerlóczy Gedeon (1895–1975) építész, szakíró és Gerlóczy Edit (1889–1978). Féltestvére: Gerlóczy Ferenc (1911–1990) orvos, gyermekgyógyász és Gerlóczy Pál (1909–1994). F: 1912-től Vángel Paula (1885–1971). Fia: Gerlóczy Géza (1914–).

Iskola

A bp.-i Piarista Gimnáziumban éretts. (1908), a bp.-i tudományegyetemen orvosdoktori okl. (1912), a vér- és anyagcsere- betegségek és a belgyógyászati diagnosztika tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1923), az orvostudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952).

Életút

A bp.-i tudományegyetem, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetem Elmekórtani Tanszék (= Moravcsik-klinika) gyakornoka (1912– 1914). A IV. sz. Belgyógyászati Klinika (= Jendrassik-klinika) egy. tanársegéde (1914–1919), az I. sz. Belgyógyászati Klinika (= Kétly-klinika) egy. tanársegéde (1919–1925), egy. adjunktusa (1925–1933) és magántanára (1923–1933), c. rk. tanára (1933– 1939). Az Országos Tisztviselői Betegsegélyező Alap (OTBA) Rendelőintézetének, majd Kórházának igazgató főorvosa (miniszteri tanácsosi rangban, 1925–1945). A magyarországi hematológiai kutatások úttörőjeként elsősorban az ún. vérsavólabilitás kérdéseivel, a vér fibrinogéntartalmával, a szervezet savanyításával és lúgosításával, valamint a trombózis és a szepszis kór- és gyógytanával foglalkozott.

Elismertség

A Magyar Belorvosok Egyesülete elnöke (1939–1944).

Szerkesztés

Az orvosi gyakorlat kérdései – az Orvosi Hetilap melléklete – szerkesztője (1928–1938).