Család

Sz: Grünhut Miksa, Bőke Mária.

Iskola

A bp.-i József Műegyetemen mérnöki okl. szerzett.

Életút

A Pesti Hírlap (1888–1891), a Pesti Napló munkatársa (1893–1906), a Pesti Napló színikritikusa (1907–1910), az Élet c. lap szerkesztője (1891–1897), a Világ c. szabadkőműves napilap alapító főszerkesztője (1910–1912), belmunkatársa (1912–1917), a Tolnai Világlapja főszerkesztője (1912–1919), a Pester Lloyd belmunkatársa, műkritikusa (1919–1939). A Hét (1894–1911), a Magyar Géniusz (1896–1903), az Új Idők (1896–1906), az Egyenlőség (1897–1900), a Budapesti Hírlap (1898–1899), a Művészet (1902–1911), a Politikai Hetiszemle (1903–1908), Az Ujság munkatársa (1910–1916). A Tolnai világlexikona főszerkesztője (1912). A Budai Izraelita Hitközség kulturális előadója. A Jehuda Halévy Társaság társigazgatója, a Lechner Ödön Társaság elnök-igazgatója. Pályafutása kezdetén a fővárossal kapcsolatos tárcákat írt, ő vizsgálta először Budapest kávéházait, a kávéházakba járás szokásának kialakulását, tkp. ő tekinthető Budapest első szociográfusának. Több írásában kiállt a női emancipáció mellett, támogatta a nők továbbtanulását, s egy önálló bp.-i leánygimnázium megalapítását. Az ő meghívására kereste fel Ibsen Budapestet (1891-ben). Később elsősorban képzőművészeti kritikákkal foglalkozott, a magyarországi modern művészeti kritika úttörőjeként elsősorban az új művészeti irányzatok, a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK), a Nyolcak, a Képzőművészek Új Társasága (KUT) és az új, funkcionalista építőművészet népszerűsítéséért fejtett ki jelentős tevékenységet. Több tízezer műkritikán kívül még szépirodalommal is foglalkozott; regényeket és novellákat írt. Néhány művét Viharos álnéven jegyezte.

Emlékezet

Budapesten, az Erzsébetvárosban (VII. kerület Rottenbiller utca) lakott. A Farkasréti Izraelita Temetőben nyugszik, sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította.