Goldziher Ignác
Goldziher Ignác

2020. október 26. Hétfő

Goldziher Ignác

orientalista, történész

Születési adatok

1850. június 22.

Székesfehérvár, Fejér vármegye

Halálozási adatok

1921. november 14.

Budapest


Család

Sz: Goldziher Adolf kereskedő. Fia: Goldziher Károly matematikus, statisztikus.

Iskola

A pesti tudományegyetem rk. hallgatójaként Vámbéry Árminnál török és perzsa filológiát tanult (1865–1868), állami ösztöndíjjal a berlini (1869), a lipcsei egyetem hallgatója (1869–1870), a lipcsei egyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1870). Állami ösztöndíjjal Leidenben (1871–1872), Bécsben (1872) keleti kéziratokat tanulmányozott, Szíriában, Palesztinában és Egyiptomban tett hosszabb tanulmányutat (1873–1874); Kairóban több hónapon keresztül az Al-Azhar mecsetben tanult, a sémi filológia tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1874). Az MTA tagja (l.: 1876. jún. 8.; r.: 1892. máj. 5.; ig.: 1911. ápr. 27.).

Életút

A Pesti Izraelita Hitközség titkára (1874–1904) és a bp.-i tudományegyetem magántanára (1874–1894), c. ny. r. tanára (1894– 1905), ny. r. tanára (1905–1921); közben a Bölcsészettudományi Kar dékánja (1917–1918). A bp.-i Országos Ferenc József Rabbiképző Intézetben a zsidó vallásfilozófia óraadó tanára (1899-től). Az iszlámmal kapcsolatos kutatásaival nemzetközi hírnevet szerzett, a modern szemléletű iszlamológia megalapítója. Tevékenysége korszakos jelentőségű a sémi filológia és irodalomtörténet, ill. a mohamedán vallás történetének kutatása terén.

Elismertség

Az MTA I. Osztályának elnöke (1905. máj. 9.–1919. okt. 23.), elnöki tisztségéről a személye ellen irányuló antiszemita kampány miatt mondott le. A Budapesti Philologiai Társaság t. tagja. A cambridge-i (1904), az aberdeeni egyetem t. doktora (1906). Az Orosz (l.: 1897), a Holland (külső: 1908), a Porosz (l.: 1910), a Bajor (l.: 1916), a Spanyol, a Damaszkuszi és a Dán Tudományos Akadémia r., a Brit Tudományos Akadémia l. tagja. A Göttingeni Tudományos Társaság, a lipcsei, a leideni, a kalkuttai, az amerikai, az angol (1893), a bengáli, az egyiptomi, a francia, a holland, a német és a svéd Keleti Társaság t. tagja.

Főbb művei

F. m.: Studien über Tanchum Jeruschalmi. (Leipzig, 1870)
Beiträge zur Geschichte der Sprachgelehrsamkeit bei den Arabern. I–III. köt. (Wien, 1871–1873)
Zur Charakteristik Gelâl al-Dîn al-Sujùtis und seiner literarischen Tätigkeit. (Wien, 1872)
A nemzetiségi kérdés az araboknál. (Bp., 1873)
Beiträge zur Literaturgeschichte der Shia. (Wien, 1874)
Jelentés a Magyar Tudományos Akadémia számára keletről hozott könyvekről, tekintettel a nyomdai viszonyokra keleten. (Bp., 1874)
A mythos tudomány jelen állásáról és legközelebbi problémáiról. (Nyelvtudományi Közlemények, 1875–1876)
A sémi népek őshazájáról és vándorlásairól. (Nyelvtudományi Közlemények, 1875–1875)
Arábia régi geographiájáról. (Földrajzi Közlemények, 1876)
A spanyolországi arabok helye az iszlám fejlődése történetében összehasonlítva a keleti arabokkal. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1876: nov. 13.
megjelent: Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből. 6. köt. 4. Bp., 1877
kivonatosan: Akadémiai Értesítő, 1876)
Der Mythos bei den Hebräern und seine geschichtliche Entwicklung. (Leipzig, 1876
bőv. angol kiad. London, 1877)
A nyelvtudomány történetéről az araboknál. (Bp., 1878)
A magyar nemzeti múzeum arab, persa és török kéziratainak ismertetése. (Bp., 1880)
Le culte des saints chez les Musulmans. (Revue de l’histoire des religions, 1880)
Adalékok a keleti tanulmányok magyar bibliographiájához. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1880)
Az iszlám. (Bp., 1881)
Az összehasonlító mythologia fejlődése. (Budapesti Szemle, 1881)
Le culte des ançêtres et le culte des morts chez les Arabes. (Paris, 1885)
A muhammedán jogtudomány eredetéről. (Bp., 1884)
Die Zâhiriten. Ihr Lehrsystem und ihre Geschichte. (Leipzig, 1884
angolul: Leiden, 1971)
Palaestina ismeretének haladása az utolsó három évtizedben. (Bp., 1885)
Materialien zur Kenntnis der Almohadenbewegung in Nordafrika. (Zeitschrift der deutschen morgenländischen Gesellschaft, 1887)
Le monothéisme dans la vie religieuse des musulmans. (Revue de l’histoire des religions, 1888)
A zsidóság lényege és fejlődése. (Magyar Zsidó Szemle, 1888)
Influences chrétiennes dans la littérature religieuse de l’Islam. (Revue de l’histoire des religions, 1889)
Mohammedanische Studien. I–II. köt. (Halle, 1889–1890)
A pogány arabok költészetének hagyománya. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1892. okt. 24.
megjelent: Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből. 16. köt. 2. Bp., 1893)
Der Dîwân des Garwal b. Aus al-Hutej’a. (Leipzig, 1893)
Az összehasonlító vallástudomány ethnographiai kapcsolatai. (Ethnographia, 1893)
Hebräische Elemente in muhammedanischen Zauberformeln. (Zeitschrift der deutschen morgenländischen Gesellschaft, 1894)
A történetírás az arab irodalomban. (Bp., 1895)
Abhandlungen zur arabischen Philologie. I–II. köt. (Leiden, 1897–1899)
Az iszlám az Omajjádok bukásáig. (Nagy Képes Világtörténet. IV. köt. Bp., 1900
hasonmás kiad. 2000)
Arabok. (Egyetemes irodalomtörténet. I. köt. Bp., 1903)
Die Religion des Islams. (Die Kultur der Gegenwart. I. Berlin–Leipzig, 1906)
Előadások az iszlámról. (Bp., 1912
németül: Heidelberg, 1910
2. átd. kiad. 1925
héberül Jerusalem, 1951)
Kratka povijest arabske knjizevnosti. (Sarajevo, 1909)
Tradition als Dogma. (Stockholm, 1913)
Islam fordom och nu. (Stockholm, 1915)
Stellung der alten islamischen Orthodoxie zu den antiken Wissenschaften. (Berlin, 1916)
Streitschrift des Gazâlî gegen die Bâtinijja Sekte. (Leiden, 1916)
Die Richtungen der islamischen Koranauslegung. (Leiden, 1920)
Le dogme et la loi de l’Islam (Paris, 1920)
A zsidóság lényege és fejlődése. I–II. köt. (Bp., 1922–1923)
Gesammmelte Schriften. Szerk., sajtó alá rend. Somogyi, Joseph de. I–VI. köt. (Hildesheim, 1967–1973)
Muslim Studies. Szerk., sajtó alá rend. Stern, S. M. I–II. köt. (London, 1967–1971)
Az iszlám. Vál. Vass Előd. (Bp., 1980)
Az iszlám kultúrája. Művelődéstörténeti tanulmányok. Vál., szerk., jegyz. Simon Róbert. I–II. köt. (Bp., 1981)
Napló. Vál., szerk., jegyz. Scheiber Sándor. (Bp., 1985
németül: Leiden, 1978)
Az arabok és az iszlám. Vál. tanulmányok. Szerk., bev. Ormos István. I–II. köt. (Bp., 1995).

Irodalom

Irod.: Kosztka László: G. I., az író. (Budapesti Szemle, 1928)
Heller Bernát: Bibliographie des oeuvres de Ignace Goldziher (Párizs, 1928)
Heller Bernát: G. I. emlékezete. (Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyve, 1932)
Ballagi Aladár: Emlékezés G. I.-ra. (B. A.: Élő tanítások. Bp., 1934)
Snouck Hurgronje, Chr.: G. I. (Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyve, 1941)
Ignac Goldziher. Memorial Volume. I–II. köt. (Bp.–Jeruzsálem, 1948–1958)
In memoriam Ignatii Goldziher. 1850–1950. (Acta Orientalia, 1951)
Czeglédy Károly: A legnagyobb magyar iszlamológus. Emlékezés G. I.-ra. (Világosság, 1971)
Scheiber Sándor: G. I. (G. I: Az iszlám kultúrája, II. Bp., 1981)
Simon Róbert: G. I. (Magyar Filozófiai Szemle, 1982)
Simon Róbert: Ignac Goldziher. His Life and Scholarship as Reflected in his Works and Correspondence. (Bp.–Leiden, 1986)
Lederer György: Goldziher’s „Bahá’i correspondence”. (Arabist, 1988), Simon Róbert: G. I. – hetven év múltán (2000 [folyóirat], 1991).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013