Gombos Gyula
Gombos Gyula

2022. november 27. Vasárnap

Gombos Gyula

író, irodalomtörténész, szerkesztő

Születési adatok

1913. szeptember 30.

Temesvár, Temes vármegye

Halálozási adatok

2000. december 5.

Budapest

Temetési adatok

2000. december 20.

Budapest

Fiumei út


Család

Református családból származott.

Nagyapja, anyai: Veres Mihály.

Szülei: Gombos József dohánygyári bérelszámoló, Veres Róza.

Veres Róza 1. férje: Kurta Mózes csizmadiamester. Öten voltak testvérek.

Felesége: Kulcsár Viola (†2011. dec. 30. Bp. Temetés: 2012. jan. 17. Fiumei út).

Iskola

Családja Budapesten telepedett le (1925). A budapesti Lónyay utcai Református Főgimnáziumban éretts. (1933). Gimnáziumi osztálytársa volt Csia Lajos (id. Csia Lajos református lelkész fia), Karinthy Gábor (Karinthy Frigyes fia) és Jékely Endre (Áprily Lajos fia, Jékely Zoltán testvére).

Életút

Tanulmányai befejezése után Budapesten házitanító (1934–1938), a Magyar Út c. hetilap munkatársa (1936–1939), a Magyar Élet c. folyóirat segédszerkesztője (1939–1941), szerkesztője (1941. márc.–1942. febr.). A Nemzetőr (1939–1940) és a Híd munkatársa (1941–1942), a Magyar Út felelős szerkesztője (1941–1944. okt. 12.), a Turul Könyvkiadó lektora (1942–1944). A Magyar Testvéri Közösség tagja (1940-től). Az ország német megszállása alatt a Magyar Függetlenségi Mozgalom tagjaként részt vett a nemzeti ellenállási mozgalomban (1944).

A II. világháború után az FKgP pártalkalmazottja (1945–1946), eszmetársaival megalakították a párt értelmiségi bizottságát, de maga nem vállalt politikai szerepet. A Magyar Testvéri Közösség ellen koholt ún. köztársaság-ellenes összeesküvési ügy kapcsán letartóztatták (1947. febr.), de két nap vizsgálati fogság után szabadon engedték. – A kommunista hatalomátvétel után elmenekült az országból (1948. dec.), Svájcban (1949–1951), az Egyesült Államokban (1951–1984), majd Párizsban élt (1984–1992), élete utolsó éveiben hazatelepült (1992). Az Új Magyar Út szerkesztőbizottságának tagja, a Látóhatár munkatársa (1949–1951), a Szabad Európa Rádió New York-i tudósítója (1952–1974), az Új Látóhatár főmunkatársa (1959–1980).

Gombos Gyula első írása a Magyar Útban jelent meg (Illyés Gyula Puszták népe c. művéről, 1936-ban, 1941-től már Gombos szerkesztette a lapot). A Magyar Út eredetileg a Magyarországi Református Egyház ifjúsági szervezete, a Soli Deo Gloria Szövetség fóruma volt, a lapot Pap Béla, a szervezet egyik vezetője, Gombos Gyula felfedezője alapította. A lap 1943 közepétől rotációs nyomással, újságpapíron jelent meg, példányszáma az utolsó évben elérte a tízezret (az előfizetőinek száma megközelítette az ötezret). A Magyar Út idővel a népi írók egyik legfontosabb szócsöve lett, Gombos Gyula szerkesztési elveinek középpontjában a harmadik utas törekvés állt, amelynek leegyszerűsített lényege az volt, hogy a jelenlegi rendszer elfogadhatatlan a rendszer baloldali ellenzéke pedig nemkívánatos. Az ország német megszállása (1944. márc. 19.) után a Magyar Út is a felszámolandó folyóiratok között szerepelt, a legenda szerint Mester Miklós, Horthy egyik bizalmasa, a Magyar Élet c. lappal együtt törölte az index-listáról. A nyilas hatalomátvétel után azonban Gombos Gyula maga kezdeményezte a Magyar Út megszüntetését, mivel akkor már csak kormány- és nyilaslapok maradtak, s úgy nézett ki, mintha a Magyar Út is azok közé tartozna… A lap utolsó száma közölte Kormos István első versét. Kormos István tehetségét Szíj Gábor (= Szijgyártó László), a Magyar Út és a Magyar Élet szerkesztője fedezte fel, de a lap rendszeresen foglalkozott Jékely Zoltán és Weöres Sándor munkásságával, itt indult Dékány Kálmán, a későbbi ismert regényíró, ill. a Magyar Útnak közölte első írásait Beke György Sepsiszentgyörgyről és Fekete Gyula Sárospatakról. Gombos Gyula írásait, könyv-, színház- és filmkritikáit az 1930-as évek végétől sorra közölte a Magyar Út, a Magyar Élet és Zilahy Lajos lapja, a Híd.

Sajátos műfajú dolgozatait, amely a népi írókról rajzol irodalmi igényű portrékat Álom az országról (1941) c. kötetében tette közzé. Ez volt az első jelentősebb kísérlet a népi írók számbavételére, a mű tíz íróról (Erdélyi József, Illyés Gyula, József Attila [!], Kodolányi Gyula, Németh László, Sértő Kálmán, Sinka István, Szabó Lőrinc, Tamási Áron és Veres Péter) közöl tömör és találó jellemzéseket, tárgyalta addigi munkásságukat, és megpróbálta kijelölni helyüket a kortárs magyar irodalomtörténetben is. Könyvének utolsó részében a Madártávlatból cím alatt visszapillantást adott a népi gondolat íróinak első összefogásából született Válasz mulasztására „a szabódezsői elszigeteltségbe szabadító hadjárat indításának elmaradására.” Szabó Dezsőt nem tudta integrálni a népi mozgalom: Németh László a Szabó Dezső munkásságából „csonkán előrenyúló ív alá tulajdonkép egymaga építetett egy új hídfőt”, így legaláb az eszme történelmi folytonosságát biztosította…

 

Gombos Gyula a II. világháború után – jóllehet politikai szerepet nem vállalt – a Magyar Testvéri Közösség elleni koholt per vádlottjaként az ország elhagyására kényszerült. Emigrációjában írt első könyve (Szűk esztendők, 1960) a magyar református egyház II. világháború utáni történetével, Bereczky Albert és Péter János személyével foglalkozott. Néhány évvel később megjelentette legismertebb művét, a Szabó Dezső (1966) életét feldolgozó nagymonográfiáját. Az ellentmondásos életművet maga után hagyó íróról igyekezett torzításmentes képet kialakítani, elismerve Szabó Dezsőnek azt a megkerülhetetlen szerepét, amely a 20. századi nemzeti ideológia alakításában játszott. Gombos úgy vélte, hogy Szabó Dezső Ady Endre munkásságának méltó folytatója, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy Szabó Dezső szépírói műveinél értékesebbek tanulmányai, esszéi és harcos publicisztikái, s az a közszereplői attitűd, ami a harmadik utat, a sajátos magyar fejlődést népszerűsítette. Gombos Gyula Szabó Dezső kapcsán a jobb- és baloldali erődrendszerek között a „senki földjét” említette, aki ide szorult, az szabad prédájává vált mindkét oldal fejvadászainak. Szabó Dezső célja a magyarság felrázása volt, eszméi, eszközei, szimbólumrendszere a tömegekre hatottak. Németh Lászlóval óvatosan egyetértve Gombos Gyula is megállapította, hogy Szabó Dezső kevés új ideált teremtett, s az átvetteket is kihántotta egyéni garanciájukból: a zöld gallyat bunkóvá egyszerűsítette, s a fémből kalapácsot csinált. Az ő gondolatai ilyen sújtó-építő szerszámok, kritikái egyszerűségükben gyakran túlzóan igazságtalanok, igazságai pedig dogmák, amelyekkel utat lehetett törni. Mind Gombos Gyula, mind Németh László úgy vélte, hogy ami Adyban tűzoszlop, az Szabó Dezsőnél buzogány. Mindketten jelentős, nemzeti gondolkodónak tartották Szabó Dezsőt, de amíg Németh László úgy vélte, hogy Szabó Dezső egy „nemzeti kidobóember”, Gombos Gyula szerint Szabó Dezső egy – mai szóval élve – „nemzeti megmondóember”, az irányító, a harmadik nemzeti út eszmei szerzője. (A mű első két kiadása Münchenben jelent meg, a 3. New Yorkban és csak 1989-ben adhatták ki Magyarországon!) 

Gombos Gyula Szabó Dezső munkásságát szinte egész életében tanulmányozta, már első munkájában (Álom az országról) kitért röviden személyiségére, majd még egy könyvet és számos kisebb írást, publicisztikát, történelmi esszét szentelt életútjának és ezzel összefüggésben a harmadik útnak. A Szabó Dezső és a magyar miniszterelnökök (1975) c. összeállításában arra a kérdésre keresett választ, hogy miért állt szemben az író egész életén keresztül minden uralkodó politikai kormányzattal és azok legfőbb képviselőivel, a miniszterelnökökkel? Csak kevesen beszéltek olyan éles hangon a magyarországi politikai elit vezetőiről, mint Szabó Dezső, aki magát a magyarság politikai szószólójának tekintette, ám ebben az egyenlőtlen küzdelemben kevés sikerre számíthatott. A hét miniszterelnökről szóló írása Szabó Dezsőt a nemzeti radikalizmus elszánt harcosává avattá, utóbb pedig – Gombos Gyula véleménye szerint – minden rendszeren kívülre, teljes elszigeteltségbe sodorta.

Gombos Gyula irodalmi panteonjának két irányadó csillaga Szabó Dezső és Németh László volt. Műveinek tanúsága szerint tőlük kapta a legfőbb szellemi ösztönzéseket. Mindketten annak a harmadik útnak voltak az eltervezői és stratégái, amelyeket pontosan talán senkisem jelölt ki, valamiképpen mégis létezett és nemzedékek gondolkodását határozta meg. Szabó Dezső munkásságának elemzésére éppen Németh László munkái, politikai megállapításai indították el Gombos Gyulát: első pályarajz-kísérleteiben a két harmadikutas koncepció különbségeit vizsgálgatta. A harmadik út c. nagyobb tanulmányában épp maga Gombos Gyula fejtette ki, hogy ez a fogalom később egészen mást jelentett, mint a két világháború között. Utóbb, a harmadik úttal kapcsolatos dolgozatai, tanulmányai kapcsán belekezdett egy Németh Lászlóról szóló monográfiába is, de csak egy nagyesszéig, egy „portrévázlatig” jutott.

Gombos Gyula másik ismert műve, a Húsz év után (1970) fiktív levelek gyűjteménye Mircse Zoltánhoz, s a mű arról szól, hogy a szerző hogy látja az 1956 utáni magyar valóságot, az ország politikai, gazdasági helyzetét, kulturális állapotát. Mircse Zoltán egy emberarcú pártfunkcionárius volt Németh László Az utazás c. színművében, aki a hatalom egyetlen megmaradt szférájában ma is tiszteletnek és megbecsülésnek örvend. Gombos Gyula jól ismerte ezen archetípus „rokonait”: hév, tisztaság, tehetség volt bennük, s az az eltökéltség, hogy igazságot tesznek abban az országban, amely elfeledkezni látszott a legelemibb igazságról. Tettre készek és tisztaszívűek voltak, úgy hitték, hogy forradalmárok lettek. A két világháború közötti rendszer sok tekintetben megérett és rászolgált a pusztulásra: megdőlt az a rendszer, amit a Mircse-féle tisztaszívűek a nép nevében akartak megdönteni. A háborúnak ez azonban csak a másodlagos következménye lett, az elsődleges az, hogy Magyarország orosz hódoltsági területté vált. A demokrácia és az állami függetlenség nem valósult meg, a rövid demokratikus közjáték után kialakult új helyzet új ideológiai elnyomást és új ellenfeleket teremtett. A népből érkezett ifjú forradalmárok meghasonlottak (erről az egyéni tragédiáról szólt Németh László drámája, ami egy moszkvai utazás következményeit mutatta be, és ezt a történetet „folytatta” fiktív leveleiben Gombos Gyula), egy megdőlt rendszer romjain kezdtek úgy ágálni, mintha bármi közük lett volna az előző rendszer megdöntéséhez – a maguk szabadságát és az új helyzetből fakadó viszonylagos jólétét kezdték úgy felfogni, mintha az az egész magyar nép kivívott és tartósan biztosított szabadsága lenne. Pedig csak a Párt elvetemült akaratának végrehajtói voltak, majd amikor már ők is veszélyesekké váltak, tőlük is megszabadultak (vagy minden tettvágyukat és jószándékukat saját túlélésükre fordították, mint Mircse Zoltán…) Gombos Gyula fiktív leveleiben részletesen elemezte és magyarázta, hogy egy hódító nagyhatalom hogyan rendezkedett be egy maga alá gyűrt kis országban, s ennek az új rendszernek csak a technikája volt új: Magyarországon nem pasák, viceroyok (alkirályok), gauleiterek (helytartók) uralkodtak, hanem egy párt (a Párt). Gombos Gyula első levele 1966-ban jelent meg az Új Látóhatárban, a kötetbe szerkesztett levelek igen nagy visszhangot váltottak ki a nyugati emigrációban. A sajátos hangvételű munka váratlan sikere arra késztette Gombos Gyulát, hogy a folytatást is megírja (Huszonegy év után címmel, 1972).

Emlékezet

Gombos Gyula életműve évtizedeken át ismeretlen volt Magyarországon. Huszár Tibor, a két világháború közötti magyar politikai mozgalmak szociológus-kutatója 1977-ben készített vele interjút New Yorkban (1977-ben; megjelent a Beszélgetések c. kötetében, 1983-ban). Gombos Gyula az 1980-as években több szociográfiai írást is közölt az Egyesült Államokról, az amerikai magyarságról. Sajátos módon Magyarországon, az első, több mint negyven év után megjelent műve (az akkor épp legfrissebb) Hillsdale – Amerikai vázlatok volt (a Magvető Kiadó adta ki 1982-ben). Magyarországról szóló elemzései 1989-ig nem kaphattak magyarországi nyomdafestéket.

Gombos Gyula a rendszerváltás után, 1992-ben hazaköltözött, Budapesten (Krisztinaváros, I. kerület Mikó utca 3.) élt és tevékenykedett. Életműsorozatának kiadására a Püski Kiadó vállalkozott (A történelem balján c. sorozatban, négy kötetben, 1989–1999). Gombos Gyula Budapesten hunyt el, a Fiumei úti Temetőben nyugszik. Sírkövét, Szervátiusz Tibor szobrászművész alkotását 2002. szept. 21-én avatták fel. A sírkőavatáson Varga László, az Országgyűlés alelnöke mondott beszédet. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2014-ben).

Elismertség

A Hitel védnökségi tagja (1990–1992).

A Digitális Irodalmi Akadémia tagja (posztumusz, 2020)

Elismerés

A Bethlen Gábor-alapítvány díja (1989), Márton Áron-emlékérem (1989), Magyar Művészetért Díj (1990), Széchenyi-díj (1993), Kölcsey Ferenc-díj (1999).

Főbb művei

F. m.: Álom az országról. Irodalmi tanulmányok. Az arcképeket Szabó Vladimir rajzolta. 10 táblával. (Bolyai Könyvek. Bp., 1941)
Szűk esztendők. A magyar kálvinizmus válsága. (Washington, Occidental Press, 1960
angolul: The Lean Years. [A The Kossuth Foundation kiadványa.] New York, 1960)

Szabó Dezső. Monográfia. (Aurora Könyvek. München, 1966
2. kiad. München, 1969
3. kiad. New York, Püski, 1975
A történelem balján I. köt. Szabó Dezső. 4. [1. magyarországi] kiad. Bp., Püski, 1989)

Szabó Dezső és a magyar miniszterelnökök. Szerk. és a bevezető tanulmányt írta G. Gy. (Washington, Occidental Press, 1975)
Szabó Dezső és a magyar miniszterelnökök. Pulicisztikai írások. Az előszót és a jegyzeteket írta Csicsery-Rónay István, a bibliográfiát összeáll. Hartyányi István. (2. kiad. Bp., Occidental Press, 1995)

Húsz év után. Levelek Mircse Zoltánhoz. Esszék. (Aurora Könyvek. München, 1970
2. kiad. New York, 1973)
Huszonegy év után. Esszé. (Aurora Kiskönyvek 3. München, 1972)
A történelem balján. Vál. írások. (New York, Sirály, 1975)
Németh László. Portrévázlat. (New York, Püski, 1975)
Szabó Dezső: Az egész látóhatár. Tanulmányok. I–III. köt. A bevezető tanulmányt írta G. Gy. (Lyndhurst [N. J.], Kaláka, 1975–1977)
Hillsdale. Amerikai vázlatok. Szociográfiai írások. (New York, Püski, 1979
2. kiad. Bp., Magvető Könyvkiadó, 1982)
Igazmondók. Irodalmi tanulmányok. [Illyés Gyuláról, Borisz Paszternákról, Milovan Gyilaszról és Németh Lászlóról.] (New York, Püski, 1981)
Szabadságalapítók. A plymouthiakról. (New York, Püski-Corvin, 1984)
A harmadik út. (Bp., Püski, 1990)
Arany Bálint: Koronatanú. Emlékirat. 1945–1957. Az előszót írta G. Gy. (Bp., Püski, 1990)
A történelem balján. II. köt.: Szűk esztendők. – Húsz év után. – Huszonegy év után. – Igazmondók.  (Bp., Püski, 1992)
A történelem balján. III. köt. Tükörcserepek. Publicisztikai írások. (Bp., Püski, 1993)
Távolból is itthon. A szerző válogatása életművéből. (Az Örökségünk Alapítvány kiadványa. Ungvár, Trikolor, 1995)
A történelem balján. IV. köt. Eszmélet. Emlékezések és elmélkedések. (Bp., Püski, 1999).

F. m.: tanulmányai az Új Látóhatárban: Író és történelem. Vázlat Borisz Paszternákról. (1959. 2.)
Szűk esztendők. A magyar kálvinizmus válsága. Könyvrészlet. (1959. 4.)
A senki földjén. Tanulmány Szabó Dezsőről 1-2. (1960. 3.–1960. 4.)
Nemzedékváltás Washingtonban. (1961. 3.)
A forradalom iskolája. (1962. 5.)
Szabó Dezső, regényíró. Könyvrészlet. (1964. 4.)
Szabó Dezső utolsó napjai. (1965. 1.)
Amerikai jegyzetek. (1965. 6.)
Húsz év után. Nyílt levél Mircse Zoltánhoz. 1. (1966. 3.) 2. (1966. 5.)
Húsz év után: a magyar történetírás. 1–2. (1967. 5.–1967. 6.)
Húsz év után: a magyar gazdaság. Könyvrészlet. (1969. 4.)
Húsz év után arról, aminek mégis változnia kéne. (1970. 3)
Tanítás a minőségre. (1971. 2.)
Huszonegy év után. Könyvrésztet. (1972. 2.)
Ügy-ember. Molnár József hatvanéves. (1978. 3.)
Hillsdale – Amerikai vázlatok. Könyvrészlet. (1979. 5-6.)
Montenegrótól Európáig, kerülővel. Milovan Gyilaszról. (1981. 3-4.)
Szabadságalapítók. (1983. 3.)
Eszmélet. (1984. 4.)
Nemzeti tudatunkról. (1985. 3.)
A harmadik út. Részlet. (1987. 2.)
A magyar társadalom a két háború között. Részlet Emlékirataiból. (1988. 4.).

F. m.: tanulmányai: Az utolsó mű. [Móricz Zsigmond: Rózsa Sándor a lovát ugratja. – Rózsa Sándor összevonja szemöldökét.] (Magyar Út, 1942. 9.)
Nemzeti tudatunkról. (Nyugati magyar esszéírók antológiája. 1986. Vál., szerk. Borbándi Gyula. Bern, 1986)
A harmadik út és a népi mozgalom. (Hitel, 1989. 3.)
A forradalom iskolája. (Ötágú síp [sorozat]. Illyés Gyula Új Látóhatára. Szerk. Albert Tibor és Székely András Bertalan. Bp., 1990)
Kevés önkény – sok furfang. (Hitel, 1990. 1.)
A koronatanú. [Arany Bálint.] (Hitel, 1990. 4.)
Ezerkilencszáznyolcvankilenc. (Hitel, 1990. 17.)
A harmadik út. (Párbeszéd Magyarországgal. Nyugat-európai és tengerentúli magyar tanulmányírók. Szerk. Pomogáts Béla. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1991)
Németh László: Széchenyi. (Holnap, 1991. 9.)
Az istenhitről. (Hitel, 1991. 26.)
Csöppre csöpp. (Kortárs, 1993. 5.)
Tizenkét év Temesvárott. (Hitel, 1993. 9.)
A kelet-európai kis népek jövője. Ötven éve halt meg Szabó Dezső. (Új Magyarország, 1995. 6.)
Szabó Dezső, a még életében eltemetett magyar író. (Magyar Nemzet, 1995. 6.)
Az eltüntetett emberek. (Hitel, 1998. 6.)
Képek zord időkből. (Hitel, 1999. 4.).

Irodalom

Irod.: források: Borbándi Gyula: Gombos Gyula köszöntése. (Új Látóhatár, 1963. 4.)
Huszár Tibor: Beszélgetések. (Bp., Magvető Könyvkiadó, 1983)
Gombos Gyula hetvenéves: Sztáray Zoltán: Az igazságkereső. – Román J. István: Portrék mint vallomások. (Új Látóhatár, 1983. 3.)
Nyílt levél Huszár Tiborhoz a szerző „Beszélgetések” c. könyve kapcsán. (Új Látóhatár, 1984. 2.)
Borbándi Gyula: Hetvenöt év után. Gombos Gyuláról, aki 1988. szept. 30-án lett hetvenöt éves. (Hitel, 1988. 4.)
Lőcsei Gabriella: Nem akar külföldön meghalni. Gombos Gyula hazaköltözött. (Magyar Nemzet, 1992. ápr. 28.)
Frigyesy Ágnes: Álom-ország. Gombos Gyula hazatért. (Új Magyarország, 1992. jún. 4.)
Hartyányi István: Beszélgetés a nyolcvanéves Gombos Gyulával. (Havi Magyar Fórum, 1993. 1.)
Tamási Orosz János: Történelmi tudat nélkül nincs önismeret. Beszélgetés Gombos Gyulával. (Új Magyarország, 1993. máj. 27.)
Móricz Gábor: Fél évszázada szűnt meg a Magyar Út. A népi írók folyóiratáról, újraindításának kísérleteiről és arról, miként jutott ki az Andrássy út 60-ból. (Magyar Nemzet, 1994. okt 12.)
Lőcsei Gabriella: Mit szán örökségül Gombos Gyula? A reménytelenség reménye. (Magyar Nemzet, 1996. aug. 2.)
Elhunyt Gombos Gyula. (Népszabadság–Magyar Hírlap, 2000. dec. 7. és Reformátusok Lapja, 2001. jan. 7. és 14.)
Pomogáts Béla: Búcsú Gombos Gyulától. (Hitel, 2001. 2.)
Gombos Gyula sírkőavatása. (Magyar Nemzet, 2002. szept. 21.)
Elhunyt Gombos Gyuláné Kulcsár Viola. (Magyar Nemzet, 2012. jan. 14.)
Egy barátság utolsó felvonása. Gombos Gyula és Szijgyártó László levelezéséből. 1973–1983. Szerk. Gombos Zsuzsa. (Lakitelek, 2013).

Irod.: műveiről: Bözödi György: Álom az országról. G. Gy. könyvéről. (Székely Szó, 1942. márc. 8.)
Csorba Győző: Álom az országról. G. Gy. könyve. (Sorsunk, 1942. 5.)
Erdélyi Lajos: A megrontott megrontók. G. Gy.: Álom az országról. (Népszava, 1942. ápr. 19.)
Gönczy Gábor: G. Gy.: Álom az országról. (Az Ország Útja, 1942. 6.)
J. E.: G. Gy.: Álom az országról. (Nép és Családvédelem, 1942. 3.)
Kelemen János: Álom az országról. G. Gy. könyve. (Kelet Népe, 1942. jún. 1.)
Kruzsely József: A magyar kálvinizmus válsága. G. Gy. könyve. (Új Látóhatár, 1961. 1.)
Mátyás Elek: A református egyház Magyarországon. G. Gy.: Szűk esztendők. A magyar kálvinizmus válsága. (Irodalmi Újság, 1960. okt. 15.)
Tóth László: A magyar kálvinizmus harca. G. Gy.: Szűk esztendők. A magyar kálvinizmus válsága. (Katholikus Szemle, 1960. 3.)
Czigány Lóránt: Szabó Dezső „személyének, életének és különös cselekedeteinek mentsége”. (Új Látóhatár, 1968. 4.)
Németh Sándor: A király ruhái. G. Gy. Szabó Dezső könyvéről. (Magyar Műhely, 1968)
Molnár József: Egy könyv sorsa. [G. Gy.: Szabó Dezső.] (Új Látóhatár, 1969. 1.)
Pogány András: Egy homo intellectus különös felfogása. Néhány megjegyzés G. Gy. új könyvéhez. [G. Gy.: Húsz év után. Levelek Mircse Zoltánhoz.] (Új Európa, 1971. 2.)
Egy korszak mérlege. Három vélemény G. Gy. Húsz év után c. könyvéről: Kovács Imre: Egységbe foglalt bírálat. – Peéry Rezső: Helyzetkép és kitekintés. – Hellenbart Gyula: Mircse Zoltán levele G. Gy.-nak. (Új Látóhatár, 1971.4.)
Borbándi Gyula: Magyar remekművek külföldön. [G. Gy.: Huszonegyév után. – Hanák Tibor: A filozófus Lukács.] (Új Látóhatár, 1973. 4.)
Pogány András: Huszonegy év után. G. Gy. könyve. (Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1973. jan. 14.)
Stirling György. Széljegyzetek egy most megjelent könyvhöz. G. Gy.: Huszonegy év után. (New Yorki Magyar Élet, 1973. febr. 17.)
Borbándi Gyula: Ifjúkori művek, érett alkotások. [G. Gy.: A történelem balján.] (Új Látóhatár, 1975. 3.)
Hanák Tibor: A második haza. [Hillsdale. Amerikai vázlatok.] (Új Látóhatár, 1980. 2.)
Béládi Miklós: G. Gy.: Hillsdale. (Alföld, 1983. 2.)
Vekerdi László: Amerikai magyar szociográfia. G. Gy.: Hillsdale. Amerikai vázlatok. (Napjaink, 1983. 5.)
Sztáray Zoltán: A peregrinus atyák. G. Gy.: Szabadságalapítók. A plymouthiakról. (Új Látóhatár, 1985. 1.)
Zsigmond Gyula: Zarándokok vagy menekültek? G. Gy.: Szabadságalapítók. A plymouthiakról. (Theológiai Szemle, 1987. 2.)
Gróh Gáspár: G. Gy.: Szabó Dezső. A harmadik út forrásvidéke. (Magyar Napló, 1990. 8.)
Kővágó Sarolta: G. Gy.: A harmadik út. (Múltunk, 1990. 2.)
Petővári Ágnes: Az arc másik fele. G. Gy.: Szabó Dezső. (Napjaink, 1990. 4.)
Szőcs Zoltán: G. Gy. könyve Szabó Dezsőről. (Hunnia Füzetek, 1990. 3.)
Hartyányi István: G. Gy.: A történelem balján. [A szerző életműkiadásáról.] (Hunnia, 1992. 32.)
Görömbei András: Gombos Gyula összeálló tükörcserepei. [G. Gy.: A történelem balján. III. köt. Tükörcserepek. Publicisztikai írások.] (Hitel, 1993. 9.)
Gyurácz Ferenc: Magyar népi író – New Yorkból. G. Gy.: Távolból is itthon. A szerző válogatása életművéből. (Hitel, 1996. 6.)
Muráth Péter: G. Gy.: Távolból is itthon. A szerző válogatása életművéből. (Somogy [folyóirat], 1997. 2.).

Irod.: tanulmányok: Bíró Zoltán: A gondolkodó ember önarcképe. (Hitel, 1999. 9.)
Bíró Zoltán: A huszadik század tanúja, Gombos Gyula. (Magyar Napló, 2006. 3.)
Arday Géza: Szabó Dezső utóélete a nyugati magyar irodalomban. (A. G.: Írók az emigrációban. Fejezetek a ’45 utáni nyugati magyar irodalomról. Hága, 2009)
Petrik Béla: Gombos Gyula Szabó Dezső-monográfiájának korabeli fogadtatása. (Életünk, 2013. 3.)
Arday Géza: A harmadikutas emigráns. Gombos Gyula pályaképe. (Confessio, 2019. 2.)
Arday Géza: Gombos Gyula emigrációs (ki)útkeresése. (Confessio, 2021. 2.).

Irod.: lexikonok: Prominent Hungarians Home and Abroad. (München, 1966
2. kiad. 1973)
Béládi Miklós–Pomogáts Béla–Rónay László: A nyugati magyar irodalom 1945 után. (Bp., 1986)
Kortárs magyar írók kislexikona. 1959–1988. Főszerk. Fazakas István. (Bp., 1989)
Magyar ki kicsoda? 1990. (Bp., 1990)
Magyar és nemzetközi ki kicsoda? 1992–2000. (Bp., 1991–2001)
Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia. (Bp., 1992)
Ki kicsoda a hírközlésben? Szerk. Bodrits István és Viczián János. (Szekszárd, 1994)
Kortárs magyar írók. 1945–1997. Bibliográfia és fotótár. I–II. köt. Szerk. F. Almási Éva. (Bp., 1997–2000)
Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000)
Amerikai magyarok arcképcsarnoka. Főszerk. Tanka László, szerk. Balás Róbert. (Bp., 2003).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2022

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője