Gonda Béla
Gonda Béla

2022. szeptember 25. Vasárnap

Gonda Béla, id.

mérnök, technikatörténész

Születési adatok

1851. december 28.

Szőllőske, Abaúj vármegye

Halálozási adatok

1933. augusztus 7.

Budapest

Temetési adatok

1933. augusztus 9.

Budapest

Kerepesi út


Család

Sz: Gonda Péter református lelkész, Kozma Klára. F: 1. 1878–1888: Nagy Irma (†1888), Nagy László pedagógus leánya. Négy gyermekük született: Gonda Béla, ifj. (1879–1941) mérnök, Gonda László; ill. Lengyel Sándorné Gonda Irén és Gonda Gizella. 2. Bródy Margit. Leánya: Halász Józsefné Gonda Margit.

Iskola

Középiskoláit a sárospataki református gimnáziumban végezte (1869), a bécsi és a pesti műszaki egyetemen tanult (1869–1872), a bp.-i József Műegyetemen mérnöki okl. szerzett (1875), tanulmányait a magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetben egészítette ki (1875–1876). A mezőgazdasági vízműtan tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1878).

Életút

Műegyetemi tanulmányait megszakítva a Felső Torontáli Ármentesítő Társulat technikusa (1872–1874), majd mérnöki oklevelének megszerzése után a magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetben tanult tovább és a „földöntözéstan” előadója (1875–1876), a földmívelési miniszter megbízásából beutazta az országot és a talajjavítási munkálatokat tanulmányozta (1876– 1877). A József Műegyetem Vízépítési Tanszék magántanára (1878–1882) és Budapesti Felső Ipariskolában a mértan és a földmértan r. tanára (1880–1882). A Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium Műszaki Tanácsa Vízi Osztályának főmérnöke (1882–1889); közben az 1885. évi bp.-i országos kiállításon az építőipari bizottság jegyzője, az építőipari csoport kiállításának szervezője és rendezője, valamint a Kiállítási Értesítő szerkesztője. Az újonnan megalakult Kereskedelmi Minisztérium Hajózási-, Vaskapu-szabályozási és Kikötőépítészeti Osztályának vezetője (1889–1913), a közlekedésügyi tanfolyam igazgatója (1906– 1913) és a Kereskedelmi Minisztérium ún. szakosztály-főnöke (1902–1913). Minisztériumi osztálytanácsos (1894–1895), valóságos osztálytanácsos (1895–1904), miniszteri tanácsos (1904–1913), nyugdíjazták (1913). A Bethlen Gábor Irodalmi és Nyomda Rt. és a Bethlen-könyvkereskedés alapító ügyvezető igazgatója (1918–1924). Mezőgazdasági vízműtannal, zsilipépítési, földöntözési, folyamhajózási, talajjavítási, Duna- és Tisza-szabályozási kérdésekkel foglalkozott; gazdasági, kereskedelem- és közlekedésügyi, vízügyi, hajózási és földrajzi szakíró. Nevéhez fűződik – többek között – a fiumei kikötő kiépítése, az első magyar tengerhajózási társaság létrejötte, alapvető szerepet játszott a magyar tengerészeti szakirodalom megindításában. A fiumei tengerpart történelme, természetrajza, élővilága tudományos igényű kutatásának megteremtője. Jelentős eredményeket ért el a Vaskapu-szabályozás és a kikötőépítés terén, a fiumei kikötő kibővítési terveinek előkészítője, a Budapest–Csepeli Nemzeti és Szabadkikötő tervezésének résztvevője. A magyar tengerkutatás úttörőjeként az első tudományos expedíciókat indította az Adriára. Felállította az első magyar nemzetközi szabadalmi irodát (1880), új alapokra fektette a vasúti, a posta- és a hajózási tisztek nevelését. Jelentősen előrelendítette a műszaki szakirodalmi tájékoztatást, lapja (a Gazdasági Mérnök) a gazdasági információ első gyors magyarországi fóruma volt. Tudomány- és technikatörténeti munkássága is értékes, monográfiában feldolgozta Türr István és Vásárhelyi Pál munkásságát. A két vh. között számos népszerű tudományos könyvet és református családi magazint írt és szerkesztett.

Emlékezet

Budapesten élt és hunyt el, a Kerepesi úti (= Fiumei úti) Temetőben, díszsírhelyen nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).

Elismertség

A Magyar Földrajzi Társaság választmányi, a Magyar Tengerkutató Bizottság alapító tagja. A Magyar Mérnök és Építész Egyesület (MMÉE) másodtitkára. A Ferenc-csatorna Társulat tagja (1890-től), a Magyar Adria Egyesület alapító elnöke (1910-től). Az Országos Vízügyi Tanács tagja.

Szerkesztés

A Természettudományi Közlöny munkatársa (1871-től). A Gazdasági Mérnök, ill. a Műszaki Hetilap alapító szerkesztője (1877– 1902), mellékleteként a Hitel c. pénzügyi és közgazdasági lap kiadója (1898-tól). Az Ellenőr közgazdasági rovatszerkesztője (1880-tól), a Vízügyi Közlöny szerkesztője (1886–1887), az első magyar nyelvű hajózási szaklap, a Magyar Hajózás alapítója (1897-től), A Tenger c. lap szerkesztője (1910-től). A Gazdasági Mérnök Zsebnaptára (1891-től), a Műszaki Hetilap Zsebnaptára (1899-től) és a Magyar Adria Könyvtár szerkesztője (1–12. füzet, 1915–1916). Írásai a fentieken kívül még elsősorban a Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönyéiben (1875–1925), a Pester Lloydban (1891–1916), a Köztelekben (1893- tól), a Vasárnapi Ujságban (1895–1903), a Fővárosi Lapokban (1895-től), a Magyar Pénzügyben (1905–1907), a Gazdasági Lapokban (1906), a Magyar Kereskedők Lapjában (1906–1907), a Vízügyi és Hajózási Közlönyben (1907–1910), Az Ujságban (1907–1916) és a Vasúti és Közlekedési Közlönyben (1908–1909) jelentek meg.

Főbb művei

F. m.: Adalékok a magyarországi természetbúvárok életrajzához. Szily Kálmánnal. (Természettudományi Közlöny, 1871)
A források, folyók és folyamok vizének folytonos csökkenéséről. – A hídoszlopok orrainak legczélszerűbb alakjáról. (Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1875)
A torontálmegyei tiszai zsilipek. 1–7. – A torontálmegyei – tisza–marosi – ármentesítő társulat eddigi működése és szervezete. (Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1876–1877)
Magyarország vaskövei és vasterményei. (Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1877)
Építési tanácsadó. Mérnökök, építészek és építőmesterek, földbirtokosok, gazdatisztek és általában az építkező közönség számára. (Bp., 1878
Húsz képmelléklettel. 2. teljesen átd. kiad. 1889)
Közgazdaságunk 1880-ban. (Ellenőr, 1881)
A hydrographiai intézmény Olaszországban. (Gazdasági Mérnök, 1884)
Az al-dunai Vaskapu és az ottani többi zuhatag szabályozása. (Bp., 1892
2. átd. kiad. 1896
franciául: Paris, 1892)
A korinthusi csatorna. (Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1893)
A magyar Duna. (Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben. IV. köt. Bp., 1894)
Vásárhelyi Pál élete és művei. (Bp., 1896)
Tanulmányi jelentés a külföldi folyami kikötők műszaki berendezéséről és kereskedelmi szervezetéről. Izsáky Ernővel, Speidl Bódoggal. (Bp., 1897)
A magyar vadutak díjszabásügyének fejlődése 1846-tól 1869-ig. I. köt. Jellinek Henrikkel. (Bp., 1897)
A magyar hajózás. (Bp., 1899
németül és franciául is)
Magyarország belvízi hajózása. (Bp., 1899
franciául: 1900)
A magyar tengerészet és a fiumei kikötő. (Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1906 és önállóan 5 táblával, 1 térképmelléklettel, 1906)
A budapesti kereskedelmi kikötő. (Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1908)
Magyar közlekedési intézmények fejlődése 1867 óta. (Bp., 1908)
A hadiflottáról. Többek közreműködésével összeáll. (Magyar Könyvtár. Bp., 1915)
A tengeralattjáró hajók. Hármas füzet, száz képpel. (Magyar Adria Könyvtár. 1–3. Bp., 1915)
Műszaki évkönyv. Mérnökök és műegyetemi hallgatók gyakorlati útmutatója. Szerk. Schimanek Emil ajánlásával. (Bp., 1925)
Türr István harca a csatornákért. (Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1925)
Türr tábornok. Születésének 100. évfordulójára. 15 fekete–fehér fotóval. (Bp., 1925
hasonmás kiad. Baja, é. n.)
Emlékezés Haus Antal vezértengernagyra. (Bp., 1931).

Irodalom

Irod.: Világlexikon. A tudás egyeteme. (Bp., 1925)
Magyar irodalmi lexikon. Szerk. Ványi Ferenc. (Bp., 1926)
Entz Géza: G. B. (Földrajzi Közlemények, 1933)
Halálhír. (Magyarság, 1933. aug. 8.)
Haltenberger Mihály: G. B. munkája és alkotásai. Emlékbeszéd. (Bp., 1933)
Magyar műszaki alkotók. (Bp., 1964)
P. Károlyi Zsigmond: G. B. halálának 50. évfordulójára. (Magyar Vízgazdálkodás, 1983)
Tisza István: G. B. műveinek bibliográfiája. (Közlekedési Múzeum Évkönyve, 1983/84)
Tokárné Rudas Julianna: Koszorúzás G. B. sírjánál. (Hidrológiai Tájékoztató, 1984)
Magyarok a természettudomány és technika történetében. Főszerk. Nagy Ferenc, Nagy Dénes. (Bp., 1986)
Magyar utazók lexikona. Szerk. Balázs Dénes. (Bp., 1993)
Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. (Bp., 1997)
Molnár Erzsébet: G. B. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002)
Zsigmond Gábor: Fiume és Adria reformátussága. (Confessio, 2006).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője