Család

Sz: Gorove László (1780–1839) író, az MTA tagja, Rácz Mária Magdolna.

Iskola

Alsóbb iskoláit Szolnokon és Gyöngyösön, a VI. és VII. gimnáziumot a pesti piaristáknál végezte (1831–1833), majd Pesten bölcseletet és jogot tanult, de tanulmányait nem fejezte be. Az MTA tagja (l.: 1843. okt. 7.; t.: 1867. jan. 30.).

Életút

Hosszabb utazást tett Nyugat-Európában (Tóth Lőrinccel, 1842–1843), Temes vm.-i birtokán gazdálkodott (1843-tól) és aktívan részt vett a liberális ellenzék mozgalmaiban. Temes vm. országgyűlési követjelöltje (1843–1844), majd Kossuth Lajos lemondása után a Védegylet igazgatója (1846–1848), A forradalom és szabadságharc idején az első népképviseleti országgyűlésben Temes vm. képviselője és az országgyűlés egyik jegyzője, ill. az 1849. ápr. 14.-ei függetlenségi nyilatkozat egyik megszövegezője. A világosi fegyverletétel (1849. aug. 13.) után Törökországba, később Párizsba emigrált (távollétében 1852-ben in effigie felakasztották). Külön engedéllyel térhetett vissza (1857-ben), de évekig nem tért vissza a közéletbe, csak gazdasága ügyeivel foglalkozott (1857–1861). Pesten telepedett le, Deák-párti programmal Pest-Terézváros országgyűlési képviselője (1861–1881). Gr. Andrássy Gyula kormányának földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztere (1867. febr. 20.–1870. máj. 24.) és közmunka- és közlekedésügyi miniszter is (1870. ápr. 21.–1871. jún. 21.). Már az 1839–1840. évi országgyűlésen is részt vett, ahol az ifjúság vezéregyéniségei közé tartozott. Nemzetiség (1842) c. nagy politikai műve a reformkor egyik legjelentősebb politikai munkája. A nagy feltűnést keltő, hatalmas elismerést kiváltó írás meghozta Gorove számára a sikert és a Magyar Tudós Társaság tagságát is. Nyugat-európai utazása során alaposan tanulmányozta a fejlett polgári demokrácia vívmányait, ill. a politikai és gazdasági viszonyokat (élményeiről szól Nyugot c. újabb kötete, 1844). A forradalom és szabadságharc idején a békepárthoz tartozott, ugyanakkor jelentős szerepet játszott a függetlenségi nyilatkozat összeállításában (1849. ápr. 14.). Az 1860-as években a Deák-párt legtekintélyesebb szónokai közé tartozott: nagy feltűnést keltő beszédet tartott Deák Ferenc felirati javaslata mellett (1861. máj. 23.). A Monarchia korában, a közös ügyekben mindig Magyarország fokozottabb önállósága mellett érvelt, jelentős szerepet játszott a minisztériumi ügykezelés teljes magyarosításában. Kezdeményezte a Deák-párt és az ellenzék fúzióját, s a kettőből megalakult Szabadelvű Párt első elnökévé választották (1875. márc. 1-jén, a posztot 1879-ig, Tisza Kálmán miniszterelnöki kinevezéséig töltötte be). A magyar mezőgazdaságnak és iparnak lelkes támogatója volt: az ő kezdeményezésére és az ő elnöklete alatt jött létre az első országos gazdakongresszus (1868-ban), elősegítette a magyar iparosmozgalmak kibontakozását, br. Eötvös Loránddal közreműködött az Országos Magyar Iparegyesület megalakulásában.

Emlékezet

Az apja által alapított Gorove-díjat 20 000 koronával felemelte. Emlékirata alapvető forrása a kiegyezési tárgyalásoknak. Hagyatékából több kéziratot családja adott ki Gorove emlékezete c. alatt. Temetésén Jókai Mór mondott gyászbeszédet. Budapesten hunyt el, Rákóczifalván (Jász-Nagykun-Szolnok megye) családi sírboltban nyugszik. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2006-ban).