Család

Sz: Gosztonyi János (1893–1945) gazdasági cseléd a Bencés Rend marcalmajori birtokán, Menyhárt Julianna (1901–) cseléd. Testvére: Gosztonyi Miklós (1923–1978) főiskolai tanár, Gosztonyi Erzsébet (1928–) közgazdász, minisztériumi főelőadó és Gosztonyi Mária (1933–) mezőgazdasági mérnök, egy. docens. F: 1. 1945-től Szilágyi Rózsa (1923–1980). Elvált. Leánya: Gosztonyi Katalin (1953–) külkereskedő és Gosztonyi László (1957–) pszichológus. 2. 1975-től Klimes-Szmik Angéla (1948–) pszichológus. Leánya: Gosztonyi Krisztina (1977–) és Gosztonyi Julianna (1980–).

Iskola

Elemi iskoláit szülőfalujában, a polgárit Celldömölkön végezte, a pápai kollégium kereskedelmi iskolájában éretts. (1943). A bp.-i József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) Közgazdaság-tudományi Karán tanult, majd a Magyar Közgazdaság-tudományi Egyetemen középiskolai tanári okl. (1948) és doktori okl. szerzett (1949). Tanulmányai alatt a Györffy István Kollégium tagja (1943–1948).

Életút

Miniszteri biztosként részt vett a földosztásban (1946), a Népi Ifjúsági Szövetség egyik vezetője, egyetemi szervezetének titkára és képviselője a Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetségében (1946–1948). A Nemzeti Parasztpárt (NPP, 1945–1949), az MDP (1949–1957), ill. az MSZMP tagja (1957-től). Országgyűlési képviselő (Vas megye, 1953–1967; Sárvár, [Vas megye, 7. sz. választókerület], 1967–1971; Celldömölk, [Vas megye, 8. sz. választókerület, 1971–1985). Az Egységes Parasztifjúsági Szervezetek Országos Szövetsége főtitkára, a Magyar Ifjúság Népi Szövetsége (MINSZ) alelnöke (1948–1950), a DISZ KB titkára (1950–1956). A forradalom után az újjáalakult Egységes Parasztifjúsági Szervezetek Országos Szövetsége központi titkára (1956–1957), a KISZ KB titkára (1957–1959). Az MSZMP Vas Megyei Bizottságának első titkára (1959. jan.–1963. dec.). Az MSZMP KB póttagja (1962. nov.–1966. dec.), r. tagja (1966. dec.–1980. márc.), a KB Tudományos és Közoktatási Osztályának vezetője (1963. dec.–1965. jún.). A Népszabadság szerkesztőbizottságának elnöke (1965–1970), művelődésügyi miniszterhelyettes (1970. dec.–1974. jún.), az Oktatási Minisztérium államtitkára (1974. jún.–1980. jún.). A Magyarok Világszövetsége (MVSZ) főtitkára (1980. szept.–1985. jan.). – A Magyar Függetlenségi Népfront Országos Tanácsa Elnöksége (1949–1954), a Hazafias Népfront Országos Tanácsa (HNF OT) Elnöksége tagja (1968–1976). Az Elnöki Tanács tagja (1953. júl.–1963. márc.). A Magyar–Szovjet Társaság titkára (1956-tól). Még egyetemi hallgatóként lett országgyűlési képviselő (a Nemzeti Parasztpárt Vas megyei listájáról, mint a legfiatalabb képviselő szerzett mandátumot, 1947. aug. 31-én; az Országgyűlés alakuló ülésén ő volt a korjegyző, 1947. szept. 16-án). Néhány hónappal később, az Országgyűlésen, napirend előtti felszólalásában ő jelentette be, hogy a három demokratikus ifjúsági szervezet – a FISZ, a MADISZ és a NISZ – közös parasztprogramot állított össze (1947. dec. 10-én). Élete végéig megőrizte Vas megyei mandátumát. Vas megyei első titkárként és Kemenesalja országgyűlési képviselőjeként sokat tett a régió fejlesztéséért. Meghatározó szerepet játszott a celldömölki gimnázium (1958) és a Kemenesaljai Művelődési Központ épületkomplexumának felépülésében (1972), továbbá abban, hogy Szombathelyen megkezdhette működését a Tanárképző Főiskola (1971).

Emlékezet

Budapesten hunyt el, a Celldömölki Temetőben nyugszik. Síremléke Kiss-Kovácsné Tóth Emőke szobrászművész alkotása. S írfelirata: „Innen indulok a világba, de pihenni idetérek.”

Elismerés

Magyar Köztársasági Érdemrend (bronz, 1947), Kossuth Érdemrend (1948), a Magyar Népköztársaság Érdemrendje (arany, 1950), Munka Érdemrend (1950 és 1961), KISZ Érdemérem (1968), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970) és Emlékérem (arany, 1975).